Teszt: Renault Kangoo 4X4 1.9dCi – Utolsókból az elsők

---

A Kangoo alaphelyzetben nem tartozik a legkedvesebb formájú autóink közé, de a 4X4-es változatban férfi szemmel egész vonzónak mondható. A nagyobb lökhárítók, a 4X4-es feliratok, az első ködlámpák és a láthatóan magasabb karosszéria határozott fellépést ad az alapvetően kisteherautós megjelenésű Kangoo-nak.

Az összkerék-hajtású Kangooo általában elsőkerék-hajtású, mégis stabilan hasít a hóban. A dízelben – a benzinessel ellentétben – a korán ébredő nyomatéknak köszönhetően nem érezni annyira, hogy nehézkesen indulna.

Más pozitív tulajdonsága viszont szinte nincs is, mivel erejében határozottan lekorlátozták. Szerény 84 lóerő és kevéske 180 newtonméteres nyomaték tör elő belőle. A Megane-okat felpaprikázó dízelmotor száguldás helyett lassú, de biztos célba érést garantál a Kangoo 4X4-ben.

Ha már gyenge, legalább alul is nyomatékos, gondolhatjuk magukban. Egyértelműen azért erről sem lehet beszélni, bár kétségkívül fölösleges háromezres fordulat fölé pörgetni a motort.

A karosszéria viselkedése alacsony fordulaton leginkább egy rezonancia-katasztrófára emlékeztet bennünket, ami néhány másodperc után elcsendesül. Pozitív oldalról nézve: a turbómotorok heves kitörései hiányoznak a Kangoo dízelmotorjából.

Az ötfokozatú váltó jellegében tökéletesen passzol a motorhoz, lassan, de pontosan kapcsolható. Felező és diffizár sincs, mégis úgy érezni belülről, hogy minden terepen elboldogulunk a Kangoo-val. Az első tengelyen az eltérő tapadást a fék beavatkozással próbálja kompenzálni, érzésre sikeresen.

Egyenesfutása kiváló, kanyarodáskor a reakciók viszont már kevésbé kiszámíthatóak. Havon alaphelyzetben erős alulkormányzottságot mutat a Kangoo, ami hirtelen átcsap túlkormányzott reakcióba. Hóban, sárban meggyőzően alakít, biztosan eljutunk hegytetőn eldugott vityillónkhoz.

Bár a hegytető vagy egy komolyabb emelkedő már okozhat némi nehézséget, mivel gyorsan nem szeret mászni a Kangoo. Jobban szereti az aszfalt nélküli araszolást. A motor szinte csak padlógázzal indulva képes megpörgetni egyszerre a négy kereket. Nagy farolásokra így nem érdemes számítani. A kézifék használatával sem érdemes hóban próbálkozni, mivel a hátsó kerekek blokkolásához az elsők is csatlakoznak.

Dimbes-dombos terepviszonyok és fekvőrendőrök között is jól boldogul a 4X4-es Kangoo, a megfelelő hasmagasságnak és a feszes csillapításnak köszönhetően nagyobb tempóban is átvághatunk az akadálypályán.

Közúton haladva sem kell sokat a fékezéssel bajlódni, mivel az alacsony tempó mellett még az élesebb kanyarokat is simán bevehetjük, enyhe oldaldőlés kíséretében. Megkímélhetjük pénztárcánkat a gyorshajtás okozta költségektől is, mivel városban a 60-as tempónál szinte sosem kívántunk gyorsabban menni.

---

Habár a gyári végsebesség 142 km/óra, országúton a 100-as tempó tartható kényelmesen, felette már jelentősen emelkedik a motorzaj. Álló helyzetből 100-ra 16,2 másodperc alatt gyorsulhatunk. Ez kicsit kevesebb, mint amire érzésre saccolnánk.

A fogyasztás városban 9,5 liter körül alakult, ami az összkerék-hajtást és a vélhetően rossz légellenállási tényezőt figyelembe véve nem számít rossz értéknek télen.

A hátsó sorba tolóajtókon keresztül a csomagtérbe pedig egy kétszárnyas ajtón keresztül lehetett bejutni tesztautónk esetében. A belsőn első pillantásra látni, hogy főként a praktikusságra koncentráltak és nem a szépségre. Így talán megbocsátható, hogy az ajtókon illetve az oszlopon a borítás nélküli, színre fényezett vasat kell bámulni. Ez hideggé, de mókássá teszi az utasteret.

A plafonon két-két tárolót is elhelyeztek oldalanként, pont úgy, mint a repülőgépeken. Persze méretre elég kicsik és hirtelen nem is jutott eszünkbe semmi, hogy mit tudnánk bele pakolni, ami a borítás nélküli műanyaghoz verődve nem kopogna menet közben.

Azért praktikusnak tűnik. Elöl keresztben is van egy polc a vezető fejével egyvonalban. Ide nem érdemes súlyos tárgyakat rakni, bár ha a gyorsuláson múlik, akkor nem fog semmi a nyakunkba hullani.

A magasságából adódóan egyértelmű, hogy nincs gond a fejtérrel, hacsak nem nőttünk 2,5 méter fölé. A hátsó lábtér viszonylag tágasnak mondható, 180 körüli magas felnőttek esetében.

Praktikus részlet, hogy a napellenző külső részén feltüntették a kocsi magasságát, ami hasznos lehet, ha egy parkolóházba akarunk beállni. 1,95 méter magas az autó, amivel a legtöbb mélygarázsba még beállhatunk, maximum a tetőantenna fogja a mennyezetet súrolni.

Az ülések kényelmesek, beleértve a vezetőülést is, kár hogy a kormány csak magasságban állítható. Kormányról vezérelhető rádiót kaptunk, de a magnó elérése sem okoz gondot a vezetőülésből. A kezelőszervek használata pofon egyszerű, egyedül a központi zár kapcsolóját nehéz észrevenni és használni.

Az alaphelyzetben 550 literes csomagteret könnyen tisztítható műanyag borítja. A pótkerék a csomagtér bal oldalán felállítva helyezkedik el és ezzel jókora helyet foglal el a pakolástól. A háttámla 60/40 arányban lehajtható, amivel akár 2380 literes csomagteret is elérhetünk.

A 4X4-es Kangoo hosszú távok leküzdésére nem igen alkalmas, de városban, alsóbbrendű utakon, hóban, fagyban kiváló, strapabíró társnak tűnik. A németországi 17 300 eurós (4,2 millió forint) alapárral ellentétben itthon 5 362 000 millió forinttól a dízel modell ára, amit igazi konkurensek híján nehéz mihez hasonlítani.

---