Teszt: Ford Focus 1.6 Ti-VCT Ghia kombi – Törzsfejlődés

---

Pár héttel ezelőtt arról beszélgettünk, milyen autót érdemes venni a Golf-Astra-Corolla-307 kategóriában. Nagy meglepetésemre egy konkurens autómárka képviselője simán bemondta az új Focus-t, mint értelmes árú és igazán jó autót.

Sportszerű és mélyen igaz felvetés volt. A Focus ára úgy maradt jutányos, hogy az autó közben a kategória abszolút élmezőnyéhez tartozik.

Visszafojtott formatervével a második generáció nem olyan izgalmas, mint az első, sőt, egyáltalán nem izgalmas. A tesztelt kombinak ráadásul alaphelyzetben és lehajtott támlákkal is kisebb a csomagtartója, mint elődjének. A korábbi 520-1580 literből 482-1525 liter maradt.

Ha nem a papíradatokat, hanem a csomagteret magát nézzük, akkor rózsás a helyzet. Okos tervezésről tanúskodik poggyásztér, a kerékdobok néhány centiméterre lógnak csak be, 4 fém rögzítőfülhöz köthetjük ki a rakományt. A csomagtérben is van 12V-os csatlakozó.

A támla és az ülőlap is osztottan előrehajtható, ami néhány kézmozdulat árán egyenletes padlószintet és megháromszorozott csomagteret biztosít.

Minden precízen és kulturáltan működik a Focus-ban, a váltótól a lámpakapcsolón keresztül az összes egyéb kezelőszervig. Bár a Focus gyártása jó fél éve kezdődött csak, az autó érettnek tűnt, összeszerelési minősége kedvező benyomást tett ránk.

A jó minőségi összképhez hozzáteszik a magukét a szép anyagok is, az üléskárpit és a legtöbb műanyagburkolat. Az viszont baj, hogy még az A-oszlop borítására sem jutott szövet, csak műanyag. A csillapítottan záródó kapaszkodók nem maradtak ki.

Tárolóhelyből jó a felhozatal. Ötletes a műszerfal tetején lévő fedeles üreg, a középkonzol tövében is van felület a magunkkal hurcibált apróságoknak, de ott a szokásos, kis és nagyobb mélyedés is az első kartámasz alatt.

Magas sofőr mögé beülve rögtön látszik, mire jó az Astra Caravan vagy a Mégane Grandtour nyújtott tengelytávja.

A Focus-ban e két konkurensnél, vagy akár az Octavia Combinál jóval szerényebb a lábhely. Ez annyit jelent, hogy a Fordban átlagos méretű a lábtér. A kombi tetővonala tágas fejteret enged.

Hátul sem kell kezünkben szorongatnunk egy hosszú út kellékeit, az olvasnivaló elfér az üléstámlán lévő zsebekben. Azt nem tudjuk, mire lehet jó, de van egy apró mélyedés az üléspad széle és az ajtó között is, és a kartámasz üreges belsejében is fellelünk némi helyet.

Kényelmesen elüldögéltünk hátul, de a Focus-ban mindenki a bal első ülésre vágyik, ahol az alsó középkategóriás tömegautók között a Mazda3 mellett talán a legtöbb élménnyel gazdagodhat.

Eleve jól ülünk az autóban, a kormány tengelyirányban és magasságában állítható, az üléshelyzet nagyra nőtt sofőröknek is megfelelő. Az első fejtámlák sajnos nem húzhatók ki elég magasra, erre figyelni illene, ha már a Focus az első autóként maximális pontszámot ért el az oldalütközési és a 40 százalékos átfedésű Euro NCAP törésteszten.

---

Második kiadásban is mesterien sikerült a futómű hangolása. A Focus a profi versenytáncosok könnyedségével mozog, nagystílűen veszi a leggyorsabb fordulókat. Az autó sportossága ellenére, a Focus fejlesztőinek sikerült összebékíteniük a kanyargás örömét a jó rugózási kényelemmel.

A Focus-ok közül csak a 110 és a 136 lóerős TDCi-hez, illetve a kétezres benzineshez jár az elektrohidraulikus szervokormány. Nekünk a hagyományos rásegítéssel is nagyon bejött a Focus irányíthatósága, a kormányerők arányosak, az autó pontosan és élvezetesen vezethető kanyarról kanyarra.

Többek között azért jó a 100 lóerős motorból kifejlesztett, szívó és kipufogóoldalon is változó szelepvezérlésű új változat, mert egy-hatos létére elég erős a kombi Focus-hoz. Ha alaposan forgatjuk, viszonylag jó gyorsulással jár a kedvünkben, finoman forog és a törvényes 130-nál nem zajos, csak 150-től.

Nyomatéka alacsony fordulatszámon sem enyészik el teljesen, nem hajlamos lefulladni és rugalmassága is megfelelő. Sportosságot persze ne várjunk tőle, ahhoz a mai kompakt autók túl nehezek.

A futóművön túl, az előd nagyon jól kapcsolható sebességváltójával is leiskolázta a legtöbb konkurenst. Az új Focus-nak is erős pontja a váltó. Pontos, ideálisnak tűnő erővel mozgatható és rövid utakon jár. Olyan, mint a Mondeóé.

Két ötletünk volna csak a váltó módosításához: vagy az ötödiket kellene hosszabbra áttételezni, még jobb megoldásként ésszerű volna hatfokozatúra cserélni a kézi váltót. A fordulatszámmérő már 140-nél a 4000-es osztáson áll, ami nem valami takarékos.

Ettől függetlenül a motor kevesebbet fogyasztott a nálunk megfordult ezerhatos kompakt autóktól megszokottnál. A tesztátlag 8,3 liter volt, egy harmad részben országúti, két harmad részben városi használattal. Ha nagyon tapossuk, városban 12 liter is lecsúszhat, egyenletes és alacsony sebességnél ennek elég a fele 100 kilométerre.

4 660 000 forintba kerül a 115 lóerős kombi Ghia csúcsmodellként. Az automata klíma helyett bőven megteszi a szériában adott manuális. A jó felszereltség, a konkurensek árszintje és persze az autó kiemelkedő kvalitásai alapján a tesztelt Focus ezért a pénzért nem drága, sőt.

Ha 4,7 millió forinttal a zsebünkben kedvünkre szemezgethetnénk a rengeteg Focus közül, akkor majdnem biztos, hogy egy kombit választanánk, de beérnénk a korrekten felszerelt Trend változattal. A motorok közül lecsapnánk a 90 lóerős dízelre, és gratulálnánk magunknak, hogy 4 485 000 forintért kifogtunk egy ennyire jó autót.

---