Teszt: Citroën C4 VTS – Szájbergyerek

---

Mondjon bárki bármit, pár-, autó- vagy egyéb más választásánál az egyik legfontosabb dolog a külső. Ezért van az, hogy az emberek olyan dolgokat is megvesznek, amit gyártani sem lenne szabad silány minősége miatt. A kevésbé racionális vásárlóknál tehát második helyre szorulnak a belső tulajdonságok.

A KFT együttes örökzöld mondatai -„Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták. Vagy, ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem”- az autókra is könnyen ráhúzható, azzal a kitétellel, hogy ha minden rendben, az biztos elérhetetlen számunkra.

Nem állítom, hogy a C4 VTS egy tökéletes és olcsó autó, de külseje és belső tulajdonságai még egy tapasztalt autónyúzónak is érdekes perceket szereznek.

A kupé C4-es formaterve egyértelműen látványosnak mondható, ízlés dolga, hogy tetszik vagy sem. Szerintem kifejezetten pofás darab, és ha egy kicsit még lejjebb hasalna az alja, még sportosabbnak hatna. Az elöl szélesre nyúló krómozott Citroën jelzésnél érdekesebb a hátsó rész, amihez hasonlót én először a Civic CRX-en láttam kiskoromban.

Az elv ugyanaz. A hátsó üveg egy döntött és egy a talajra merőleges részből áll, kilátásra főként utóbbi szolgál. Jól néz ki, sok fény jut az utastérbe, mégsem látni sokat a külvilágból. A szemünkkel pont a két üvegfelület találkozása esik egy vonalba, ami jócskán leszűkíti a teret. Esőben vagy koszos ablak esetén egy maximum 20 centi hosszú ablaktörlő lapát vág lyukat a sötétségben, és azon keresztül kukucskálhatunk a külvilág felé.

A dizájnerek kedve az utastérbe érve sem lankadt, és próbáltak valami modern és különleges belsőt kialakítani. Ez többé-kevésbé sikerült is, bár ez nem mindig szolgálja a használhatóságot.

A C4 különlegessége a gyári, cserélhető illatosító, valamint az a kormánykerék, amelynek közepe állandóan fix helyzetben marad, tekerésekor csak a karima fordul el a belső küllőkkel együtt. Ennek előnye a fix helyzetű légzsák és a kezelőszervek konstans helyzete. Utóbbi a gyakorlatban egyértelmű hátrányt jelent.

Szinte minden vezérelhető lenne róla, feltéve, ha elérnénk az egymás mellett két sorban elhelyezett gombokat. Normál kormányfogás mellett egy kifejezetten hosszú ujjakkal megáldott ember épp eléri a külső sor gombjait, feltéve, hogy teljesen egyenesen halad az autó. A belső sort csak akkor használhatjuk, ha elengedjük a kormányt. Látványosnak feltétlenül látványos, viszont E.T. kivételével senkinek sem kényelmes a használata a Földön.

Ugyancsak a látványt szolgálja a négy kijelzővel megbolondított műszerfal, ami leginkább egy űrhajóra emlékeztet. Kezelése némi megszokást igényel, elsőre csak a fejünket kapkodjuk, és fogalmunk sincs merre keressük az általunk kívánt információt.

Ügyes megoldás, hogy felkapcsolt lámpa mellett egy gomb segítségével a sebességkijelzőn kívül mindent kikapcsolhatunk, így azok éjszaka nem vonják el a figyelmünket a vezetéstől.

Az autó menürendszere a középkonzolon ezúttal egy nagy színes kijelzőn kerül megjelenítésre, ami a hozzá tartozó gombok megtalálása után sem kezelhető könnyen menet közben.

---

A modern belső hangulatát olyan elektronikus berendezések fokozzák tovább, mint a hangvezérlés, vagy a sávfigyelő rendszer, ami már egy közepes minőségű útfelfestés esetén is jelez irányjelző használata nélküli sávelhagyás esetén. Az ülés vibrálással figyelmeztet, ha aktív a rendszer, olyan mértékben, ami pont elég lehet egy éppen csak elszunyókáló vezető felébresztésére, de még egy ébren lévőnek sem túl zavaró.

A feláras hifirendszer mélysugárzóval megfelelő zenei élményt nyújt, és annak ellenére, hogy a CD-tár a könyöklőben kapott helyet, van elég praktikus részlet az autóban.

A VTS szó valószínűleg sokak idegeit felborzolta és kíváncsiak, mit is tud a motor valójában. Őket picit el kell szomorítanom, mert a motor nem nyújt igazán kiemelkedőt, feltéve, hogy eltekintünk tisztességes literteljesítményétől. A papíron 180, valójában 177 lóerő csak nagy átéléssel érezhető mind, de mentségére legyen mondva, hogy erre a japán gyártókon kívül senki sem képes egy hasonló teljesítményű négyhengeres motor esetén.

Az első próba után még a gyengébbik kétliteres 136 lóerős teljesítményét is csak jó indulattal találtam meg, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a motor csak 7000-es fordulaton adja le maximális teljesítményét. A rugalmasság nem rossz, abból már kisebb fordulaton is érezhető, hogy itt az erősebb kivitellel van dolgunk.

Megingathatatlan véleményem, hogy egy sportkipufogóval a vezetési élmény közel duplájára lenne növelhető, mivel a gyári rendszer kifejezetten erőtlen hangon muzsikál. Az ötsebességes kézi váltó a francia autók között kutakodva egyértelműen a jobbak között van, kár, hogy nem jutott rá hatodik.

A Citroënekre jellemző lágy futóművet sikerült olyan mértékben sportosítani, hogy az nem jön zavarba sietős tempó mellett sem, és emellett kényelmes is maradt a hétköznapi használatra. Ha még jobban sietünk, akkor könnyen észrevehetjük, hogy a VTS erősen alulkormányzott, amin gázelvétellel és ellenkormányzással javíthatunk valamit. A fékek jól fognak, de adagolhatóságuk megszokást igényel, mert egy ideig keveset, majd utána nagyot fognak az autó lendületéből.

A kupé mivolta ellenére a C4-ben hátul is elég a fejtér egy magasabb felnőttnek és a lábtér is tűrhető méretű. A csomagtér nagyobbnak tűnik, mint a megadott 314 liter, és formájának köszönhetően jól kihasználható teljes terjedelmében.

A VTS 6,5 milliós alapáráért szinte minden lényeges extrát megkapunk, ezenfelül csak a bőrülés és a navigációs rendszer jelenthet nagy kiadást, ha azokra is fáj a fogunk. Sportosságban a C4 nem veszi fel igazán a versenyt a hasonló teljesítményű konkurensekkel, viszont érdekesebb és látványosabb autó azoknál.

Még azokat is képes lehet meggyőzni, akik eddig nem rajongtak kifejezetten a francia márkáért. Az autó néhol gyerekes hibáit a látvány és a helyenként bonyolult, űrhajószerű, de jól kidolgozott belső részletek képesek feledtetni. Lenyűgöző.

---