Teszt: Toyota Avensis Wagon 2.2 D-4D – Japán barokk

---

Nagyjából az 1990-es években a Toyota végleg megnyerte a minőségi háborút az európai konkurensekkel szemben, és még abban az évtizedben eldöntötte a versenyt egy másik területen: a költségek lefaragásában és a jövedelmezőségben.

Csakhogy jó 10 éve az európai tömeggyártók még sikeres megújulással és javított szériafelszereltséggel reagáltak a japán óriás által vezetett távol-keleti támadáshullámra, ma viszont kevéssé érezni ugyanezt.

Anno a Volkswagen konszern például sikerre vitte a TDI motorokat, az 1996-ban bemutatott Passatban és a Golf IV-ben erősen bővítette a korábban szegényes alapfelszereltséget és a minőségérzettel lelépte a konkurens tömeggyártókat.

Idővel az Opel kitalálta például az 5+2 személyes kompakt egyterűt a padlóba hajtható ülésekkel. A Renault nagyon nagyot dobott 1996-ban a Scénic-kel és a biztonság területén is időben jeleskedett az előző Mégane 4/4 csillagával.

Most úgy állunk, hogy a Toyotának is van 5+2 üléses kompakt egyterűje, az Avensis, a Corolla Verso és a Prius is régen begyűjtötte az öt csillagot az Euro NCAP törésteszten, a minőségérzet abszolút jó, modern dízelmotorból is van választék, a hibrid technológiában pedig nincs a láthatáron európai vetélytárs.

Ami hiányzott, az egy erős dízelmotor volt, mert az Avensisben a 116 lóerős 2.0 D-4D tényleg nem sokat mutathatott fel. Nem meglepő, hogy a Toyota ezt a rést is betapasztotta a palettán. A tesztautó a 2,2 literes motorok közül az erősebbiket, a 177 lóerős D-CAT változatot kapta.

A motor két meglepetést is szerzett. Velőig hatoló ereje volt a kisebbik, mivel egy 2,2 literes turbódízel ezekkel a paraméterekkel eleve csak jót ígért. A Ford Mondeo 2.2 TDCi is letaglózóan megy, pedig 22 lóerővel gyengébb.

A 177 lóerős motorral lehengerlő a gyorsulás, az Avensis minimális fordulatról erőből húz, majd a fordulatszám növekedésével rátesz még sok-sok lapáttal. Kicsivel 4000 alatt kifullad, egy váltás erejéig türelmünket kéri, majd ugyanez a produkció megismétlődik 4-5-6. fokozatban.

Ami viszont az erődemonstrációnál is hatásosabb volt, az a motor kifinomultsága. Hidegen indítva is csendesen és puhán működik, a más dízeleknél tapasztalt kezdeti traktorhangnak nyoma sincs, járása egyenletes és szinte zajtalan.

---

Minden ereje ellenére az Avensis cseppet sem sportos autó. Nem is lett volna értelme sportosra hangolni, a középkategóriában sportos japán autót keresőknek ott a Mazda6 és a Honda Accord.

Futóműve úrias, nyugodt stílusú autózásra termett, illően a külső formatervhez, ami szintén nem izgága élezésekkel és hatásvadász domborításokkal próbál tetszeni. A rugózás kényelmes, de nem annyira, amennyire az oldaldőlés határozott, láttunk már jobb kompromisszumot.

Nagy sebességről erősen lassítva az Avensis kellemetlen, kígyózó mozgásba jött, ebben a helyzetben mutatott bizonytalansága az egyetlen komoly negatívum, ami viszont erősen fékezi az ember kedvét, hogy kiaknázza a motorban rejlő tartalékokat.

Kanyarban a futómű véletlenül sem jön zavarba, az Avensis kiegyensúlyozottan fordul, mindegy, hogy gyorsan vagy normális tempóval célzunk meg egy ívet.

Sportosnak szánt fémbetétek helyett a belső térben is a bőség és a pompa dominál. Az Avensis olyan, mintha egy fából faragták volna.

Masszívsága, zörgésmentessége, a jó anyagminőség, a csend és más részletek gyorsan meggyőzik az embert meghibásodási statisztikák és J.D. Power felmérések nélkül is, amelyekben az Avensis aratni szokott.

Ebben a kategóriában közepesnek mondanánk a térkínálatot, tehát vannak az Avensis-nél tágasabb konkurensek, de ez nem azt jelenti, hogy zsokékra vagy F1-es pilótákra szabták volna a belső teret. Két magas utas kényelmesen elfér egymás mögött, a kombiban a hátsó fejtér is bőséges.

Elöl túl magas az üléshelyzet nagyra nőtteknek, jóval lejjebb engednénk az amúgy kényelmes vezetőülést. A Sol Executive modellhez járó bőrkárpit finom tapintású és szériában adják hozzá az ülésfűtést, amit nehezen nélkülöznénk télen. Az ülések hátul is kényelmesek.

Alaphelyzetben nagy a csomagtartó, lehajtott ülésekkel a vetélytársak némelyike jóval több helyet nyújt. A térbe enyhén lógnak csak be a kerékdobok, a kárpitozás gazdag és gusztusos.

Egyenletes 110-nél, előzéseknél ennél gyorsabban, de végig takarékosságra törekedve 6,1 litert fogyasztott a tesztautó. Kényelmes autópálya tempóval hajtva 7,3 liter fogyott száz kilométeren, városban elég 8,5 liter.

A fogyasztás átlagos, nyilván a részecskeszűrő is rontja a motor hatásfokát, de ennyit bőven megér az az érzés, hogy nem húzunk koromfelhőt magunk után és autónkat a ma kapható legtisztább dízelmotorok egyike hajtja a nitrogén-oxidokat és szilárd részecskéket egyszerre ártalmatlanító DPNR katalizátor révén.

Alapfelszereltséggel 7,3 millió forintba kerül a 177 lóerős Avensis kombi, a tesztautót a fényűző Sol Executive csomag drágította majdnem kilenc millió forintra.

A magas vételár öntudatos árképzésről tanúskodik, amire a Toyotának meg is van az alapja. Ezért az autóért ezzel a felszereltséggel reális a 9 milliót közelítő összeg.

---