Teszt: Opel Vectra 2.0T

---

A Vectra mióta létezik, mindig egy megfontolandó alternatívát jelentett a családi középkategóriás autók között, de valljuk be, nem szépsége miatt. Feltűnő külsejével vagy csicsás belsejével sosem tűnhetett volna ki a tömegből, mivel egyszerűen nem volt neki ilyen.

Valahogy mindig szürke eminenciásként kóborolt az utakon, nem hordott divatos ruhákat, de azért mindenki ismerte és tudott róla. Így volt ezzel a legutolsó példány is a Vectrából, ami jelentős fejlődést mutatott elődjéhez képest, számos műszaki újdonságot tartalmazott, de egyszerűen egy monitorfejű programozóra hasonlított leginkább, aki csak nagyon kevés embertársamból tudott érzelmeket kiváltani.

Szürke volt és szögletes kívülről, szürke és szögletes belülről. Ennek ellenére a 2002-es bemutató óta több mint 600 ezren voksoltak a Vectrára, beleértve a Signumot, és a kombi változatot is.

Három év után némi külső változás mutatkozik az autón, de a hangsúly most is a minőség fokozásán van. Mindenesetre a szokásosnál erősebb beavatkozás kifejezetten jót tett az orr-résznek, most már nem egy szigorú, kimért bérgyilkosra asszociálok elsőre.

Ennyi idő után szokás apróbb javítgatásokat és minimális változásokat produkálni, a Vectra e helyett jelentős ráncfelvarrást kapott. Az eddigi mogorva frontrészt mosolygósra és dinamikusabbra rajzolták.

Az Opelt is megfertőzte az egységes márkaarculat láza, így a Vectra most az Astrához hasonlít leginkább, de azért szerencsére még tehető különbség a két modell között. Az új lámpabura sokat fiatalít, de a nagyobb légbeömlő, és az új hűtőrács is tetszik.

Most már könnyebb elhinni, hogy a Vectrának 0,28-as az alaktényezője, amit egy tégla formájú tárgyról nem igen feltételeznék. A kedvező légellenállás előnyeiből egyet biztosan élvezhetünk, ez a csendes utastér.

A kétliteres benzines turbómotorral szerelt Vectrának meg sem kottyan a 180 körüli utazótempó, ahol még minimális szélzaj mellett beszélgethetünk – akár a hátul ülőkkel is. A 175 lóerőre fojtott benzines 230-al is tud hasítani, a 100-as sprintet 9,1 másodperc alatt teljesíti.

Utóbbi értékből már látszik, hogy a Vetra nem a gyorsulási versenyek sztárja, hanem inkább hosszú túrákhoz szokott utazóautó. Ebben segít neki a 6 sebességes kézi váltó is, ami kicsit lassan, de legalább határozattan veszi a fokozatokat.

A motor igazi erénye, annak kiegyensúlyozottságában rejlik, aki turbós viselkedést vár, az csalódni fog. A gyakorlatban ugyanis már kis fordulaton is jól autózható a turbós Vectra, bűvös fordulatszám-tartomány nincs, és így elmarad a dinamikus hátba verés is.

---

Ilyen visszafogott, de intenzív gyorsulás mellett halad egyre feljebb a kilométeróra, és már bőven a megengedett felett járunk. A sebesség okozta eufórikus élmény ugyan elmaradt, viszont tankolásnál kellemeset csalódtam.

A visszafogottnak cseppet sem mondható városi tempó után 15 literes átlagfogyasztásra készítettem fel magam, szerencsére eltúloztam. Rutinosan nem hittem már a fedélzeti számítógépen kiírt 13,5 literes fogyasztási adatoknak, pedig – mint kiderült – nagyon közel álltak az igazsághoz: 2 decivel mértem többet.

Ugyan az igazán kedvező fogyasztásról nekem is más elképzelésem van, ilyen tempóban ebben a kategóriában ez abszolút elfogadhatónak számít. Akinek nem, az válassza a 150 lóerős dízelt, ami hasonló menetteljesítményre képes, jóval kedvezőbb fogyasztás mellett.

Az igazi vadulást támogatja az adaptív IDSPlus rendszerű futómű, ami folyamatosan változik, és mindent tud, amit tudnia kell. A sportosabb lelkületűeknek még ott a Sport gomb, és a vele járó enyhén felpaprikázott menetdinamika.

Az új orr-rész után egyeseket lehangolt, hogy hátulról és az autó belsejében nem találtak igazi változásokat. Nekik Eduardio Ramirez, a Vectra vezető formatervezőjének szavait ajánlom figyelmükbe, aki szerint: „az autó hátulja még mindig naprakészen modern, a belső rész tervezésekor pedig az anyagválasztás és a funkcionalitás az elsődleges”.

Amúgy a kissé barátságtalan szögletes formáknál nagyobb baj, hogy valahogy nem lehet igazán belakni az autót. A könyöklőben lévő rekeszen és a kesztyűtartón kívül nem használhatók jól az egyéb rakodóhelyek, a pohártartót pedig nemes egyszerűséggel el is hagyták.

A funkcionalitásról tett nyilatkozat is kicsit erősnek tűnik. Ugyan a hétköznapi használat során használatos funkciók viszonylag egyszerűen használhatóak, a fedélzeti számítógép kezelése annyira túlbonyolított, hogy a BMW iDrive-ja ehhez képest egyszeregy.

A GTS Vectra csomagtere 500 litertől 1360-ig bővíthető, jól pakolható, a leszorítóháló pedig nagyszerű találmány. A helykínálat az utastérben is jó, a vezető ülésben a kényelemes ülésbeállításokkal valóban nem kell hosszan szőrözni.

A felújított Vectra továbbra is jó autó maradt, ráadásul feltűnően barátságosabb elődjénél, ami döntő lehet a vásárlásnál. Megmaradt ugyan az autó szigorú és szögletes karaktere, mégis jobb ránézni. A Sport felszereltségű modellért ennyi lóerővel a 7,5 millió forintos vételár sem tűnik eltúlzottnak.

---