Teszt: Fiat 600 1.1 50. Jubileum

---

Az autós közhelyszótár csontig koptatott tétele, hogy kisautóban mindig nagy volt a Fiat. Nagy volt 51 éve, amikor az első 600-ast bemutatták és nagy még ma is a Pandával, és kisebb részben a Seicentóval. A kisautón tavaly óta a Seicento helyett a 600-as számot látjuk típusjelzésként. A Fiat 600 50. születésnapja alkalmából Lengyelországban gyártani kezdték az 50. Jubileum modellt, amivel még egy utolsó lendületet adhatnak a korosodó kiskocsinak.

A tesztautó színét a gyár Charleston elefántcsont fehérnek hívja. Az én tétem tojáshéj, vagy madártej, de lehet, hogy csak éhes vagyok. Aki nagyon merész, az évfordulós modellek közül belehúzhat a Tip-Tap kékbe vagy a Revival zöldbe is.

A Fiat nagyon ért ahhoz, hogy minimális költséggel velejéig feldobjon egy autót. Jól néz ki a krómbajusz a hűtőn, gusztusos az évfordulós embléma az oldalvédő díszlécen és a színes műszerfalbetétek is csinosak. Legjobban az új Fiat logós üléskárpitok tetszenek. Az egész belső tér üdítően fiatalos és ízléses, nem a szegényesség jön át. Az autó maga erősen egyszerű, a karosszériaelemek illesztése is pontatlan, de ez egy városi kiskocsi, ráadásul 8 évvel ezelőtt mutatták be. Akkor még mások voltak az elvárások, de egy kesztyűtartó beleférhetett volna.

Egyszer úgy adódott, hogy Földes Attilával és Hamar Balázzsal szorultunk egy autóba. Ez abból a szempontból érdekes, hogy mindketten magasabbak nálam (én: 190 cm). Bárhogy osztunk-szorzunk, valakinek mindenképpen hátra kellett ülnie és egyikünk sem alacsony.

Egy ekkora autótól simán bravúr, hogy a budapesti Lajos utcából a tököli reptérig nagyobb sirámok nélkül eljutottunk. Ehhez nem kevés lemondásra van szükség, mert a hátsó lábhely kicsi, de a Seicento tényleg nagyon apró, majdnem 16 centivel rövidebb, mint egy Chevrolet Spark.

Csak néha jutott eszünkbe, hogy ütközéskor pont a fejünknél bicskázna be a tetőlemez az Euro NCAP törésteszt alapján. Ezen a teszten a Seicentótól még a két csillagból is elvettek egyet, de az utóbbi években legalább a vezető oldali légzsák széria, ami az ott tesztelt autóból még hiányzott.

Ha nem sajnáljuk a motort, a 600 úgy szalad, hogy lenyomjuk Cattani felügyelőt az üldözéses jelenetekben. A dinamizmus vadító, mert szűretlenül kapjuk a sebességérzetet. A kicsi és cseppet sem biztonságos autóval kihívás gyorsan menni, amihez a motorban minden adottság meg is van.

---

Egy egészséges kihúzatás 1-2-ben, majd harmadikban pillanatok alatt 100-on áll az óra. Autópályán óra szerint 160-170-nel is hasított a kiskocsi. A motor tele van élettel és fogyasztása is nagyon jó. Jórészt városban 7 litert konvertáltunk tempós haladásba 100 kilométeren.

Úgy tűnik, hogy a férfiakat – legalábbis a nagyra nőtteket – kihagyták a célcsoportból. Az üléseket annyira nem lehet hátratolni, hogy egy 180 centis ember sem fér el kényelmesen. Egyenletes 100-120-nál az autó szép csendben szalad, a motor nem zajos. A kis kerék és a sok úthiba nem jó felállás, de a 600 nagyon ügyesen feltalálja magát rossz úton. A rugózás váratlanul sokat kiszűr a zúzásból és az autó egyenesfutása is elfogadható. Csak az erős gördülési zaj idézi a tegnapot, ennek csillapítása ma már a városi minik között is jobb szokott lenni.

Az elszabadult játékautó hatást erősítik az apró pedálok. Ezek olyan közel vannak egymáshoz, hogy otromba dorkóban könnyebb kettőt megnyomni, mint egyet. Bokszolócipőben lehetne spontán taposni őket. A váltó gyorsan és egész pontosan kapcsolható.

Gyors kanyarokban csak azért nem estünk ki az ülésből, mert a keskeny kocsiban vállban megtámasztják egymást az utasok. A fényszóró olyan, mint a Kis Polskié, tehát alig világít. Kapcsolgattuk ki-be a tompítottat, és bekapcsolva tényleg kisebb volt a sötétség, de ez elég kevés.

Nem egészen 100 000 forinttal drágább az évfordulós modell, mint a másik kapható változat, az 1.1 Actual. A kettő közül mindenképp jobb vétel. A szériafelszereltség minimális, de elfogadható felárért kapni szervokormányt, CD-s rádiót és légkondit is.

---