Nem kertelek, nem tetszik. Amikor először megláttam, a Yaris és az új Hilux mellett félrevonulva, mintha csak betolták volna a sarokba, dühöt éreztem. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy a Toyota hogyan ronthatta el a RAV4-est ilyen csúnyán. Az előző gyönyörű volt a maga bumfordiságával, férfias muszklijaival, tömpe orrával, nőies domborulataival. Férfi a nőt, nő a férfit látta benne.
Ez az új meg semmilyen. Egyetlen megfogható részlet sincs rajta, mintha a pegyhüdt Opel Fronterát keresztezték volna a Suzuki Grand Vitarával. Bárgyú tekintete semmi érzelmet nem árul el, tompa feneke meg csak ostobán követi az elejét.
Van olyan szög, ahonnan nem is olyan csúf
Most már nem látom ennyire szigorúan, mint akkor ott Frankfurtban, de még mindig nem tartom szépnek. Kitartok amellett, hogy az előző hozzám közelebb állt. Ez itt a félmagas testével, homályos tekintetével, félig kigyúrt izmaival, mintha azt sem tudná, mit akar.
Pedig nagyon is tudja: az összes többi hobbi terepjárót agyontaposni! Képes lenne rá, az biztos. Nincs egyetlen ehhez fogható autó sem a mai „álterepjárós” mezőnyben. Benzinmotorja 152 lóerős, van mellé kézi és automata váltó. 2,2 literes dízelmotorja a kategória legkeményebb darabja: 177 vagy 136 lóerős változatban is létezik.
Ezekkel az adottságokkal egyetlen hasonló autó sem bír a RAV4 kategóriájában. Akkor meg miért ilyen megfoghatatlan az arca? Tulajdonképpen bánom is én, hogy néz ki. Hányszor látom én az autót kívülről? Fotót ritkán csinál saját autójáról az ember, még ritkábban veszi elő ezeket a képeket. Utcán RAV4-est nem annyit látni, mint Suzuki Swiftet vagy Opel Astrát.
Ennyire ütős dízelmotorja egyetlen kompakt terepjárónak sincs. Ízlelgessük kicsit a számokat: 400 Nm, 177 lóerő, 9,3 másodperc 100-ra, 200 km/óra végsebesség. Élőben még jobb, mint amit képzeltem. Kettő és háromezres fordulat között a közös nyomócsöves dízelmotor olyat üt, hogy sokkot kapsz.
152 lóerős benzinmotorral nem jutni messze, főleg, ha vagy olyan ostoba, hogy a négyfokozatú automatát kérd mellé. Az aztán az igazi nyugdíjas menet. Ha út, vezető, hátszél minden összejön, 12 másodperc alatt el is jutunk 100-ig. Padlóig nyomott gázzal 175-nél kiakad a mutató; közben a tank meg egyre csak apad, 10 liternél kevesebb ritkán fogy százon.
Kézivel jóval kellemesebb. Nagy bulit azzal sem lehet csapni, de legalább nem is kell minden előzési kísérlet előtt egy szolid imát elmorzsolni.
Most akkor terepre vagy nem?
Állítólag a RAV4 tulajok előnyben részesítik a plázát, a teniszpályát, az autópályát; az autó terepjáró képességéből köszönik szépen, nem kérnek. Ezért egyszerű elektronikus rendszer (úgy hívják Active Torque Control) felügyeli az összkerék-hajtást. Különféle jelek – talajviszonyok, gázpedál taposás, kipörgő kerék, elfordított kormány – figyelembevételével találja ki az optimális hajtást. Tud 100 százalékosan elsőkerék-hajtású lenni, de van olyan is, hogy az erő 45 százaléka a hátsó kerekekre vándorol. Elborult agyú tesztelők éjjel-nappal a difizár gombot nyomkodnák a műszerfalon, hogy menjen keresztbe autó. Ez 55-45 (elöl-hátul) százalékban adja az erőt.
Keresztbe ritkán megy a RAV4, mert az új elektronikus menetstabilizáló kikapcsolhatatlanul fogja a vezető kezét. Szó szerint, mivel ez a high-tech rendszer még a kormányba is belenyúl, ha úgy látja jónak. A helyes irányba könnyebb, a helytelenbe nehezebb tekerni a kormányt, így bátorítja a vezetőt, hogy egy jól irányzott kormánymozdulattal megfogja a meglódulni készülő autót.
Bőrillat
Árad belőle a finom bőrillat. Tudom, hogy nem a döglött marhák szagát érzem, csak a vegyszer, a festék és a ragasztószag keveredik az ülések anyagával, ami ennyire ingerlő illatot ad. Van, aki allergiás rá, én egyszerűen imádom. Mintha nem is az ülésekből, hanem magából az autóból jönne ez a szag.
Csak a főmájer RAV4 X – ezt a fantáziadús nevet adták a csúcsmodellnek – illatozik így. A szoftosan felszerelt; tolatókamerát, kulcsnélküli indítást, bőrfotelt nélkülöző RAV4-eseknek nincs is szaga.
Január végétől kapható az új RAV4. A régiből is van még a kereskedésekben, de én nem vennék. Hiába néz ki jobban, már egyáltalán nem kéne. Megbocsátom az újnak, hogy jellegtelen, mert egyszerűen jobb, erősebb, és gyengédebb. Csak az árát kéne már tudni.
