Prológus
Még kemény fagyok voltak, amikor Ferihegy mellett átvettem a vasat. A külseje bizonytalan zöld, a belseje hirtelen bézs. A BMW marketingesei kifinomult sportkellékkel kecsegtetettek. A csillogó brosúrák ígéretei párszáz méter után szertefoszlottak. A deres időben a marcona futómű visszarázott a magyar valóságba. A gyorsforgalmi minden repedése illúziórombolóan behallatszott. A futómű tompa ritmusát a telefoncsörgés szakította félbe:
– Na milyen? – kérdezte főszerkesztőnk.
– Mint egy megfagyott orkánkabát!
– Nem hiszem el! Mi is próbáltuk és mindenki odavolt érte!
– Na jó, akkor egy polár bélésű megfagyott orkánkabát.
– Nem muszáj megírnod! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
A teszt
Mivel a szerkesztőségben mindenki azt állította, hogy a BMW X3 3.0d a második legjobb dolog, ami az emberrel ruhában történhet, nem volt más hátra, mint az objektív valóság feltárása. A szólásszabadság és független sajtó védelmében a vezess történetének legextrémebb tesztjében az X3-as 1700 kilométert tett meg, külvilágtól elzárt hágókon kelt át és megpróbált legyőzni egy snowboardot.
Helyszín: Észak-Olaszország, Dolomitok.
Az 1956-os téli Olimpia helyszínére Cortina D’Ampezzo-ba vettük be magunkat. Az illusztris szállodák előtt az X3-asnak nem kell szégyenkeznie. Bevállalós, sportos kiállásával legalább olyan magabiztos, mint az X5. Egymás mellett úgy tűnnek, mintha az X3-as egy zsírleszíváson átesett X5-ös lenne.
A fogadás
Jeges emelkedőkön olyan biztonságérzetet ad, mint egy jégcsákány
Egy habos mélange mellett fogadást kötöttünk. A 67 literes tankot az tölti fel, aki elsőként körbeér a hegyen. Vajon egy snowboard vagy egy autó kerüli meg gyorsabban a Sella Ronda 6km átmérőjű masszív tömbjét? A sziklacsoport csúcsa 3000 méter felett található, sípályákon haladva 40 km, a hegy körüli völgyben lévő műúton 42 km a táv. A hódeszka egy szénszálas ultrakönnyű versenyboard. Az autógyártás mellékterméke – ugyanaz a cég készíti, amelyik a 6-os BMW karbonszálas tetejét is. Kihívója a BMW X3, egy 3 literes dízelmotorral.
13:30
Egyeztetjük óráinkat, majd egyszerre indulunk Arabba nevű falucskából. Az autóval Gyula barátom a snowboardal pedig magam. A terv szerint az óramutató járásával ellentétes irányban haladunk majd. A kiinduló pont a hegy déli oldalán található.
13:45
Vajon az autó vagy a snowboard kerüli meg gyorsabban a hegyet?
A síbérlet árusító néni közli, hogy a hegy megkerülése egy egész napos túra, amit legjobb reggel 10 óra körül kezdeni. Azt tanácsolja, hogy ilyen későn már ne induljak útnak, mert ötkor leállítják a lifteket és könnyen bajba jut, aki a hegyen ragad. Szittya magyarként a tanács ellenére mégis elindulok felfelé.
Ezzel egy időben Gyula a faluból kifelé rájön, hogy a felszerelésünk egy részét a Giau (ejtsd: dzsáó) hágónál felejtettük. Mivel ez csupán egy 10km-es kitérő az eredeti Sella Ronda útvonalhoz képest, nekivág a 2230 méteres magasságban fekvő hágó meghódításának.
14:09
Snowboardon meglepően gyors és könnyű volt az átjutás a hegy keleti oldalára. Szikrázó napsütés, ideális körülmények. Még fényképezni is van időm.
14:30
A meredek szerpentinen bámulatosan teljesít az X3. A ritkább hegyi levegőt sípolva préseli a turbó a 3 literes dízelbe. A kitűnő motort honfitársunknak, Anisits Ferencnek köszönhetjük. A hágó kanyargós kaptatóján autónk könnyűszerrel megelőz egy másik X3-at. Feltűnő, hogy az olaszok mennyire szeretik ezt a típust. A leforrázott márkatárs a háromliteres benzinest taposta. Ez számokban 300 Nm nyomatékot és 12 liter átlagfogyasztást jelent. Dízel tesztautónk 500 Nm nyomatéka és 10 literes átlagfogyasztása férfias fölénynek számít. Érthetetlen, hogy a macsó taljánok miért nem ezt választják.
Folytatás a következő oldalon…
14:45
Egy merev alpin hódeszkával akár 70-75 km/órás sebességet is könnyen el lehet érni. Még a fél távon sem vagyok. A tempós ereszkedés után megérkeztem a sziklatömb északi falához. Ide már nem süt be a nap, a szél is felerősödött. Egy SMS érkezik Gyulától, hogy megtalálta a felszerelést, minden rendben. Válaszolni már nem tudok, mert a telefonom az üzenet olvasása után lemerül.
15:02
Lejtmenetben az 1800kg nem hazudtolja meg magát. A hatfokozatú automataváltó pedánsan elvégezi a motorféket maximálisan kihasználó visszaváltásokat. A fékek is jól vizsgáztak, azonban az ezerméteres szintkülönbségek extrém terhelésének hatására hatékonyságuk valamennyit romlott. Az első faluban az is kiderült, hogy az X3 3.0d a Range Rover Sport-nál is jobban gyorsul. Az X3-as egy igazi négykerekű sportkellék. Gyula a Sella Ronda keleti fala mentén halad északnak. Mivel nyeregben érzi magát, megáll egy étteremnél.
15:08
Elértem Jimmy 2222 méteren található menedékházát (Jimmy Hütte). Az éhség a rusztikus melegedőkunyhóba visz. A gyors ebéd után máris csúszom az 1000 méterrel lejjebb fekvő Wolkenstein felé.
15:40
2230 méteren a turbó sípolva préseli a motorba a levegőt
A napsütés felszárította a meredek szerpentinek aszfaltját. Csak néhol vannak vízátfolyások az olvadás miatt. Gyula az ebéddel kiesett időt szeretné behozni. Az X3 tetemes súlya ellenére pontosan követi a kijelölt kanyaríveket. A titok nyitja az, hogy a Dynamic Drive a másodperc törtrésze alatt elemzi, hogy Gyula a kanyar melyik szakaszában tart, mekkora tempóval érkezett, mennyit fordított a kormányon és lába mennyire nyomja be a gázpedált. A beérkezett adatoknak megfelelően a számítógép kiadja a parancsot: „Több vonóerőt az első kerekekre!”. Ekkor a sodródás szélén álló,
Az alapbeállításban 40%-ban első, 60%-ban hátsó kerekekre jutó vonóerő milliszekundumonként folyamatosan változik. A vezető ebből semmit nem vesz észre, csak kiül az arcára a tipikus BMW-s „Hú, milyen jól megyünk!” mosoly. A hátsó ülésen ülők pedig keresnek egy újabb levél Dedalont.
Amennyiben a Dynamic Drive úgy véli, hogy saját hatáskörében már nem tud megbirkózni az egyre bátrabb vezetővel, segítségül hívja a DSC-t (Dynamische Stabilitäts Control), amely a gázelvétellel, a megfelelő kerekek fékezésével regulázza meg az autót.
16:00
Baljós hófelhők jelentek meg. A felvonón hideg van. A sziklatömb keleti oldalán haladok. Remélem, hogy elérem az utolsó lifteket. Még 5 csúcsra kell feljutnom, hogy átérjek a déli oldalra, ahonnan indultam. Fogalmam sincs, hogy merre jár a BMW. Ha esetleg rám esteledne, még telefonos segítséget sem tudnék igénybe venni.
16:10
2230 méteren a turbó sípolva préseli a motorba a levegőt
Gyula jeges szakaszokon is tartja a tempóját. Az X3 különösen jéghártyás, latyakos úton van elemében. Bár az X3-as nem terepjárónak született, a 2244 méter magas Sella hágón azért igyekszik úgy viselkedni. Mivel nem rendelkezik hagyományos differenciálzárral, az egyes kerekek kipörgését az adott kerék fékezésével akadályozza meg. Ez a szimulált differenciálzár nagyon jó szolgálatot tesz csúszós úton, illetve latyakban való manőverezéskor. Hasonlóan megnyugtató a lejtmenet (Hill Descent Control) funkció is, amely egy állandó, 6 km/órás sebességgel biztosítja az autó gördülő ereszkedését jeges lejtőkön.
16:58
Pont a felvonó zárásakor érem el az utolsó kabint. A csúcstól még 7km a falu. A pálya első harmadánál találok egy iglut, amelynek ablaka és ajtaja autóalkatrészekből készült. A nap lassan alábukik. 17:20-kor, enyhe szürkületben érek le Arabbába, ahol a sípálya végénél még üzemel egy kis kolbászstand. A BMW-t nem látom, úgyhogy az ember gépfeletti győzelmét megünneplendő kakaót rendelek rummal. Az első melegítő korty után feltűnik a jellegzetes kékfényű kettős xenon lámpa.
