Magunk mögött hagyjuk a bimbódzó budapesti tavaszt, ahol a teljes értékű napsütésnek sem sikerült elfeledtetnie velem, hogy mindössze öt fok van. Repülőnk Ljubljanában megpihen egy kicsit – szlovén újságírók fel, kaja, üzemanyag feltölt, rövid csodálkozás parányi reptéren meg a havon, ami masszívan virít a reptér környékén, majd irány tovább Szardíniára, ahol egy nyitott Astra, meg feltehetőleg 18 fok és napsütés vár.
Nem vár. Helyette ború és eső áztatta föld. Azt mondták, mire érkezünk, az esőfelhők pont távoznak. Az esőfelhők úgy gondolták, hogy maradnának még egy kicsit. Sebaj, az Astra TwinTop (ikertető) csukott tetővel is magabiztosan feszít.
Az első nyitható keménytetős népi kupé-kabriók csukott tetővel borzalmasan néztek ki. Név nélkül a Peugeot 206-osra és a Renault Mégane-ra gondolok. Pedig az esetek többségében muszáj felcsukni a tetőt. Nyáron könnyen napszúrást kap a rutintalan kabriós, télen meg megfagy a nyitott tetővel. Tavasz és ősz, vagy a kora esti nyár az igazán jó idő a nyitott tetőre.
Az Astra teteje egyelőre zárva marad. És hoppá! Megvan az első beteg pontja az Astra kabriónak: egy ormótlan csík fut végig a hátsó ablakoktól egészen a lámpák közepéig. Mintha csak slendriánul mellé csukták volna a csomagtartó. De nem, a másfél centis rés mindegyik autón ott van! Ti is látjátok? A többiek nem látják, mert már elindultak. Nem nézték körbe az autót, fel sem tűnt nekik. Én sem zavartatom magam, elindulok.
200 lóval
 1500 kiló egy ilyen Astra, mivel sokkal több benn a vas |
Istenien megy. Négy éve még más fogalmam volt arról, hogy 200 lóerőnek hogyan kell rámozdulnia egy alsó középkategóriás autóra. 2006-ra a biztonsági óvintézkedéseknek és a tömérdek kényelmi extrának hála rútul meghíztak az autók. Egy kabriónál különösen fontos, hogy a karosszéria merevségét alapvetően befolyásoló tető elvesztését jó sok fémmel pótolják. Ezért 1500 kiló üresen egy Astra TwinTop. És ezért nem megy észveszejtően a 200 lóerős Astra.
Nem sportautó ez, hanem egy kellemes túraautó. Tulajdonképpen nem is fontos, hogyan megy. Az autóhoz adott rövid specifikáció például nem is tartalmazza, mennyi idő alatt van százon a kétszáz lovas Astra, elég az átlagfogyasztás (9,5 l) és a végsebesség (237 km/h). Elárulom a gyorsulást: 8,9 másodperc.
Kabriótörténelem Szóval az első személyautók – elsőnek tekintjük Karl Benz háromkerekű járművét 1886-ból – valójában tető nélkül születtek, akárcsak a lovas kocsik. Ez akkor a szegénység jele volt. Az 1900-as évek elején már léteztek autók, ahol az utasteret befedték, viszont a „kocsisnak” sokszor még áznia kellett. A második világháború után kezdtek elterjedni az élvezeti célból gyártott nyitott tetős autók. Ezeket tulajdonképpen nem is kabriónak, hanem roadsternek nevezi az autós szakzsargon. A roadster annyiban más, mint a kabrió, hogy csak kétszemélyes, és nem létezik „normál” változata – mint most az Astrából, vagyis direkt roadsternek építették. Ezért a Fiat Barchetta is lehet roadster. Nyitható keménytetős autót a Peugeot már 1935-ben készített. A 401 Eclipse teteje egyben nyílt le, és eltűnt hátul. Jó 60 évvel később a Peugeot és a Mercedes csempészte vissza az autógyártásba a nyitható keménytetős módit. A 206 CC-t és az öt évvel korábbi Mercedes SLK-t ma már olyan autók követik, mint a Micra CC, a Megane CC, a Focus CC, a Tigra-Astra TwinTop és így tovább… |
Álriport a régi Opelek között
Az első kilométerek, rövid pihegés, kis eszmecsere – a rés még mindig nem tűnt fel senkinek – után már jön is az esti sajtótájékoztató, ahol legendás Opel kabriók árnyékában tudhatunk meg mindent az autóról. Olympia, Kadett és régi Astra, meg a század első feléből származó öregek. Szép autókat csinált régen az Opel, nekem az a 1978-as targatetős C Kadett tetszik leginkább, aminek még az üléshuzata is teljesen gyári.
Ezek mellett az ősök mellett is büszkén áll a XXI. század modern kabriója, 30 év múlva belőle is lehet múzeumi darab.
A nagy bámészkodásban fel sem tűnik, hogy belekezdtünk a sajtótájékoztatóba. Uwe Müller fődesigner és Klaus-Rudolf Reuter fejlesztési vezető álpárbeszédbe kezd, hogy ne megint egy unalmas prezentációból kelljen megtudni, hogy az Astra TwinTop milyen zseniális atléta.
Profi riportereket megszégyenítő lelkesedéssel faggatják egymást. Nem látszik rajtuk, hogy az újságírók kedvéért az elmúlt három hétben minden másnap el kell játszaniuk ugyanezt a párbeszédet.
Herr Müller a döntött szélvédő és a hátsó lámpák rejtelmeibe avat be, míg Herr Reuter inkább a technikai részt veszi át velünk. A résről ők sem tesznek említést, de Herr Reuter elmondja, hogy keményebb a rugózás, és a nyitható keménytető bámulatos működését szemlélteti röviden. 26 másodperc alatt nyílik a tető, és akár 30 km/órás sebességig nyithatunk, csukhatunk.
440 literes a csomagtartó, ha fenn a tető, ha lenyitjuk, 205. Ezért hozták a csomagokat külön busszal a szállodába! Megismerjük az EasyLoad rendszert, ami 25 centit megemeli az összehajtogatott tetőt, hogy könnyebben hozzáférjünk a raktérhez.
Az egész eszmecsere nem tart tovább 15 percnél, sokkal okosabb nem lettem, miért is kellett volna? Az Astrát már a kedves olvasók is jól ismerik, felesleges a műszaki részletek unalmas mélységébe merülni.
Az idő, a hegy és a versenyző
Másnap 1,8-as benzinmotorral kértük a kabrió Astrát, ilyen változat egyelőre a mezei csukott tetős rokonban nincs. A korábbi 125 lóerős 1,8-ast váltotta le az Opel ezzel az új 140 lóerőssel. A motorral nem, inkább csak a váltóval gyűlt meg a bajom.
Az ötfokozatú szerkezetnek nem volt ínyén a hipergyors nógatás. Ha Colin McRae-t megszégyenítő sebességgel kentem alá a kuplungot és rántottam a kart, kettesből hármasba mindig csúnyán ellenállt az a fránya dög. Ha szép kíméletesen bántam vele, máris könnyebben vette a fokozatot.
És láss csodát, ez az Astra is fürgén szedi a lábát. Amikor egy helyi Golfos versenyző és az idő kegyetlen szorítása – egy órára kellett az ebéd helyszínére érkezni – lázas autózásba kergetett, a hegyi szerpentin valósággal magába szívta az 1,8-as Astrát. Nem éreztem a normál Astrákhoz képest feszesebb rugózást, ennek ellenére vagy talán pont ezért az Astra TwinTop istenien feküdt a kanyarokban. Az sem érdekelt, hogy nyitott vagy csukott tetővel szálltunk alája a korai napsütésnek – 140-ig problémamentesen lehetett élvezni a kabriós friss levegőt és a trágyaillatot.
No persze az előző napi 60 lóerő többletet érezni, de nem hiányzik. Jobb beletörődni, és a jót nem megszokni, úgyis ezt szánják tömegvásárlásra – 200 lóerővel vagy 1,9-es dízellel kevesen engedhetik meg, hogy Astra TwinTopot vegyenek. Tesztünkből most kimaradt, de jó tudni, hogy 105 lóerős 1,6-ossal és 170 lóerős 2,0 literes turbómotorral is árulják majd idén nyártól az Astra kupé-kabriót.
A túra utolsó kilométereire 150 lóerős dízel Astrát kaptunk, ami most sem okozott csalódást. Halk, erős és csendes – kétségtelen, hogy ő a legjobb választás, de mégsem ajánlom. Biztos borzasztóan drága lesz, az 1,8-as benzines bőven elég ehhez a kabrióhoz. Akár van rajta rés, akár csak én látom.
