Teszt: Alfa Romeo 159 1.9 JTDm

---

Kígyót-békát kiabáltak a 156-osra. Még jó, hogy nem öntötték szájon híg salétromsavval. A német – és a németet követő magyar – sajtó nem győzte pocskondiázni az autót. Mondván szűk, megbízhatatlan, sokat fogyasztó, vacakul összerakott autó. Némely ponton mi is egyetértettünk előbbi megállapításokkal, főként, ami az összeszerelés minőségét és az autó szűk utasterét illeti. Azt viszont kár lenne tagadni, hogy az elmúlt években folyamatosan, érezhetően javultak az Alfák.

Aztán jött a hideg zuhany: az Alfa megbolondult. A szívbemarkoló hangállat 3,2 literes motort elküldi a francba, és a GM hasonló méretű V6-osát teszi helyébe. Ezzel párhuzamosan agresszív minőségpolitikába kezdenek, olasz fejjel elindulnak a német precizitás irányába. Az alfásokat már-már kerülgette a sikító frász. Joggal tartottak attól, hogy egy újabb balul sikerült Fiat Stilo reinkarnáció jön létre, ezúttal az Alfánál. Golfot utánzó olasz autó, ocsmány formában, de jól felszerelve és drágán – amibe a Fiat majdnem belehalt.

De nem úgy lett. Gyönyörű autó kapta a legendás nevet – 1951-ben Tipo 159 névvel illették az Alfa nyitott versenyautóját, amit egy bivalyerős, 1,5 literes kompresszoros benzinmotor hajtott.

Karakteres a forma, amiben egyszerre látom az elődöt és a jövőt. Giugiaro közreműködésével, de az Alfa házi csapata rajzolta az autót. Az látszik rajta keményen, hogy „Gyuri bácsi” időnként keményen beleszólt a dolgokba, nem hagyta, hogy egy nyamvadt híg autó szülessen a neve alatt.

Nevetnem kell, amikor Clio RS-re és az Opel Astra OPC-re írják, hogy agresszív fellépésű. Ők vajon látták már szemből az Alfa 159-est? Tessék csak megnézni! Ez az arc, amit minden reggel szeretnék látni a tükörben. Mint James Bond, kemény fellépésű, bomlanak utána a nők. Azzal a különbséggel, hogy a 159-es után a férfiak is bomlanak.

Bedobta a nagy trükköt 156-osnál Walter de’ Silva, a hátsó ajtók kilincseit elrejtette a karosszériában. Aztán Szilvia gyaur módon átment a Seathoz, majd jól elsütötte ott is ezt az ötletet. A 159-esnek nincs is szüksége erre a varázslatra. Mivel ez az autó hosszabb is az elődnél – bő 20 centivel – nem is állna jól neki a kilincs nélküli kupésítás.

Hátulról hiányolom belőle az újító szellemet. De amit még ennél is jobban hiányolok, az egy normális kapaszkodó, amit megragadva fel tudnám nyitni a csomagtérajtót. Apropó csomagtartó, literbőség ébredt ránk, 27 literrel többe, pontosan 405 literbe tölthetjük a teljes menetfelszerelést. Ez igazából dicséretnek tűnik, pedig nem az. A 159-es a csomagterével még így is a mezőny végén kullog.

---

A 159-es pont olyan méltóságteljes és gyönyörű, ahogy egy Alfától elvárható. A velúr kárpit, a hamuszürke műanyag, a narancsfényű világítás és a vörösben izzó műszerfal bámulatos hangulatot áraszt. Mintha csak át akarnának verni. Valami nagy disznóságról akarják elterelni a figyelmemet, azért ilyen szép ez az autó.

Disznóságnak, vagy a szagának még csak nyoma sincs. Hely van bőséggel, ez szokatlan érzés a 156-os után. Ez az a pont, ahol a prémium konkurensek – 3-as BMW és Audi A4 – messze vannak.

Kedvenc Alfa motorunkat leváltották, bár állítólag a GM eredetű 3,2 literes V6-os sem rossz, mi most a 150 lóerős dízellel vigasztalódtunk. Persze a két autó teljesen más dimenzió, de az 1,9-es multijet (többször spriccelő) dízelnek is megvan a maga erénye. Például 150 lóerős és alig fogyaszt 8 litert.

180-at megyünk, a fordulatszám alig lépi túl a 3000-et, a 159-es kőkeményen markolja az utat. Érzem, hogy lehetne többet is, sokkal többet. Ez a sebesség a majdnem legnagyobb Alfa számára csak bemelegítő, meg sem érzi. Ezt javarészt a minimális zajnak, másrészt az irtózatosan merev kasztninak köszönjük meg szépen.

Nemhiába 1,5 tonna ez a dízel autó. Kell bőven vas a karosszéria szilárdságához. A futóműnél viszont igyekeztek könnyűfémet használni, mert így javítható a rugózás kényelme. A szívem szakadt meg, amikor a 156-ossal kátyúba hajtva majd’ kiszakadt a futómű. A 159-es gyengéden huppan át az úthibákon, miközben stabilan veszi a fordulókat. Nem tudom, hogy csinálják, de az biztos, hogy az auto motor und sport is elismerő szavakkal illette a futóművet, amikor a 3-as BMW-vel hasonlították össze. Csak igazat adhatunk nekik.

Illik felelni a felvezetőben magamhoz intézett kérdésre: vagyis érezhetően változott-e az Alfa? Egy egyhetes, 1000 kilométeres teszt után nehéz egy autó megbízhatóságára megalapozott kijelentéseket tenni. Azt viszont könnyen állíthatom, hogy ez a valaha volt legjobb Alfa, amit vezettem. Ettől függetlenül a 159-es igazi Alfa: belegázol a lelkedbe, elcsábít és örökre magához tapaszt. Lehet neki ellenállni?

---