Itt van Arnold!

Végre egy autó, amin nem kell nagyítóval keresgélni a retro stílusban készült elemeket, amik legtöbbször csak a marketingesek agyszüleménye. A PT Cruiser formája valójában múltidéző, egy kicsit szélesebb abroncsokkal lehetne egy nagyon durva hot rod is.

Az amerikai autókkal kapcsolatos sztereotípiák, – mint a „nagy vas”, „V8-as”, „hátsókerék-hajtású”, „benzintemető – egyike sem igaz a PT Cruiserre, és talán pont ezért tud Európában is jó autó lenni.

A Daimler-Chrysler házasság gyümölcseként a PT már Mercedes dízelmotorral is kapható, és aki ránk hallgat, az nem is gondolkodik benzinesben. V8-as nincs benne, sőt még hathengeres sem, a nálunk kapható benzineseket pedig már látatlanban is leírnánk, egy ilyen dízelmotorral szemben.

Hála a modellfrissítésnek a dízelmotor 30 lóerővel többet tud, mint legutóbb. A 150 lóerő és a 300 newtonméteres nyomaték már bőven elegendő a lendületes autózáshoz, a „cruisingoláshoz” pláne. Újabb sokkhatásként érhet egyeseket, hogy a PT Cruiser elsőkerék-hajtású, ennek tudatában még inkább elegendő a motorteljesítmény.

Teszt: Chrysler PT Cruiser

1/16 A forma még ma is eredeti, a PT jól néz ki az úton

A forma még ma is eredeti, a PT jól néz ki az úton

Fotó megosztása:

2/16 Teszt: Chrysler PT Cruiser

Teszt: Chrysler PT Cruiser

Fotó megosztása:

3/16 Magyar hambi egy osztrák autóban. Mindkettő amerikai recept szerint

Magyar hambi egy osztrák autóban. Mindkettő amerikai recept szerint

Fotó megosztása:

5/16 Rosszul fordul, és lassan reagál a kormányra

Rosszul fordul, és lassan reagál a kormányra

Fotó megosztása:

6/16 Nem matrica, igazi krómozott felület

Nem matrica, igazi krómozott felület

Fotó megosztása:

7/16 Olcsó hatást kelt a műanyag, mégsem zörög

Olcsó hatást kelt a műanyag, mégsem zörög

Fotó megosztása:

9/16 Közepes a lábtér, a fejtér bő

Közepes a lábtér, a fejtér bő

Fotó megosztása:

10/16

Fotó megosztása:

11/16

Fotó megosztása:

13/16

Fotó megosztása:

14/16

Fotó megosztása:

15/16

Fotó megosztása:

Fotó megosztása:

Ezzel még könnyedén megbirkózik a hajtás, gázadásra nem akarja minden áron kicsavarni a kezünkből a kormányt, viszont megfelelő vehemenciával és visszafogott étvággyal törhetünk előre. A kormányon viszont több dolog is észrevehető. Elsőként, hogy meglehetősen későn reagál mozdulatainkra, másodszor hogy kanyarból kifelé nem akar visszaállni középre. Ezek közül egyik sem írandó a motor számlájára, utóbbi pedig tipikus Mercedes betegség.

A puha futóművek és a gyenge fékek országából kiemelkedő és pazar termék a PT Cruiser. Az utastérben még rossz úton is alig zörög valami, a dízelmotor hangján kívül szinte alig jut zavaró hang a fülünkbe. A fékek jól adagolhatóak, és bár nem lassítanak úgy, mint egy Porschén, nincs olyan érzésünk sem, mintha tehervonattal érkeznénk.

A viszonylag magas karosszéria ellenére alig van érezhető oldaldőlés még rángatásra sem, az ilyenkor meginduló hátsó részt pedig szépen kordában tartja a menetstabilizáló. Az már csak a hab a tortán, hogy a PT valóban jól összerakottnak tűnik, ilyet amerikai autóban ritkán érezni.

Újabb pozitív meglepetés a kézi váltó, ami az egyik legélvezetesebb darab, amit valaha használtunk. A hosszú bot végére felszúrt gömböt megmarkolva, akár egy sportautóban is lehetnénk, olyan közvetlen érzés a váltás, nem nyúlik, azonnal betalálunk. Nem értjük, miért nem férte bele egy hatodik fokozat.

Olcsó hatást kelt a műanyag, mégsem zörög

Városban nálunk 9,5 liter fogyasztott, ami még benne van az elfogadható kategóriában, amerikai viszonylatban nézve pedig elhanyagolható mértékű. Igaz, ugyanez elmondható a motor és az autó méreteiről is. Odaát a PT-t valószínűleg csak akkor fogják jobban értékelni, ha még tovább emelkedik a kőolaj ára.

Érdekes, de az autó európai viszonylatban is kicsinek számít, jó 30 centivel rövidebb egy átlagos középkategóriás családi autónál. Tudathasadásos helyzet, hogy pont az amerikaiaktól kell megtudnunk, hogyan kell kihasználni a helyet az autóban.

Márpedig a PT szinte mindent tud, amit egy családi autónak tudnia kell, sőt bizonyos szinten még annál többet is. Amerikában nem szívesen vágnánk neki vele egy több ezer kilométeres túrának, mivel az első ülések nem tolhatóak eléggé hátra és a hátsó lábhely is inkább közepes, mint bő, de itthonra azért megfelelne.

Nem kell a pohártartók és a rekeszek után kutatnunk, mindkettőből van bőven, nem beszélve az alaphelyzetben 521 literes csomagtérről. A kalaptartó és az ülések helyzete is variálható, ez inkább egy egyterűre, mintsem egy családi autóra jellemző.

Közepes a lábtér, a fejtér bő

A Chrysler PT mindenkinek kellemes csalódás lehet, most hogy leküzdötte eddig legdurvább negatívumát, irgalmatlan magas alapárat is. Utolsó, még a facelift előtti tesztautónk közel 10 millió forintot kóstált, ennyit valóban csak az elvakult fanoknak ért meg, de az eladási számokat tekintve ők nem voltak sokan. Az időtálló design mellett talán ennek is köszönhető, hogy az autót még ma is úgy megnézik az emberek, mintha újdonság volna.

Jelenleg a dízel változat 6 millió alatt indul, minden lényeges extrával felcicomázott Limited tesztautónk ára 6 350 000 forint, nagyjából 3,5 millióval olcsóbb, mint legutóbb. Ennyiért már kedvező vételnek is mondhatnánk, akinek tetszik, ne gondolkozzon rajta sokáig.

Ennyiért már nem nézzük olyan szúrós szemmel az olcsó műanyagokat sem, az egyedi stílus és a jó használhatóság elfeledteti a kisebb hiányosságokat. Az európai származás pedig szerintünk csak előnyt jelenthet. Elég Schwarzeneggerre, vagy David Hasselhoffra gondolni.

Teszt: Chrysler PT Cruiser

Elsőre rémisztő, de kezelhető a BPH

Az ősz egyik legkellemesebb velejárója, hogy ilyenkor nagyokat lehet aludni. Na, de megnagyobbodott prosztatával is…