Teszt: Opel Zafira 1.8

---

Nyáron mutatták be az Opel legújabb, 1,8 literes benzinmotorját, de hosszabb időn keresztül eddig még egyszer sem próbálhattuk. 140 lóerő, 175 newtonméter, egyik sem hangzik rosszul. Egyszerre szerencsés és szerencsétlen eset, hogy pont a Zafirában mentünk vele először.

Egyrészről szerencsés, mert egy 140 lóerős motornak azért már el kéne tudni mozgatni a Zafirát is, meglátjuk, sikerül-e neki. Másrészt pedig szerencsétlen, mert a Zafirát egyikőnk se tudja elképzelni dízelmotor nélkül. Elárulom, ez még mindig így van, nem teljesített olyan meggyőzően az új 1,8-as benzines.

Gyári adatok szerint 11,5 másodperc alatt gyorsul 100-ra vele a népszerű egyterű, a végsebesség majdnem eléri a 200 km/órát, átlagfogyasztásra pedig 7,8-at adtak meg a gyári emberkék. Tehát az új 1,8-as erősebb, takarékosabb, az egyetlen bibi, hogy maximális teljesítményét 6300-as fordulat mellett adja le. Ez lesz a magyarázat kritikánkra.

Ebből kifolyóan alul megehetősen gyengén muzsikál az új motor, nem érezni rajta, hogy erősebb lenne az eddigi 1.8-asnál, bár a kellő nyomaték hatására itt is használható, mégha nyugdíjas tempóban is. Sajnos pont abban a fordulatszám-tartományban kezd élni a motor, ahová egy átlagos Zafira tulajdonos már csak rendkívül ritkán merészkedik.

Bőven 4000 fölé kell pörgetnünk, itt már kezd életjeleket mutatni, közben egyre nagyobb zajt csap. Nem szól csúnyán vagy hangosan, de már sok egy lestrapált apukának, aki csendre vágyik a folyamatos gyerekvisítás után. Bevallom, én még gyerekek nélkül se kívántam igazán.

Úgy hozta sors, hogy a Zafirával mentünk a Börzsönybe „csapatleépítő tréningre”. Ránézésre a Zafirának kétszer akkora csomagtartója volt, mint a másik két autónak együttvéve, így őrá hárult az üdítők és a csomagok szállításának jelentős része. 25 főnek elegendő, tetemes mennyiségű itallal és legalább négy hátizsákkal is megbirkózott a csomagtér, persze a két pótszéket 3 másodperc alatt a padlóba hajtogattuk, a kalaptartótól pedig még időben megszabadultunk.

Kicsit megült a hátulja, mint annak idején a Zsiguli a Balaton felé, de vidáman indultunk útra négyesben. Gyorsan kiderült, hogy nem lesz nagy száguldozás Verőcéig, az előzés nem tartozik a Zafira erősségei közé, az új 1,8-assal sem. Inkább nem kockáztattuk az italmennyiséget, elvégre legalább 20 embert tettünk volna boldogtalanná, ha megsemmisítjük, és a kollegák nagy részét is várták haza másnap.

---

Biztosan javulna valamicskét a helyzet, ha lenne hatodik fokozat, de mi be kellett érjük öttel is. A motor inkább lusta, mint fürge, így nem csoda, hogy az ember minél előbb kapcsolni szeretne felfelé, jóval azelőtt, hogy a mutató elérné a piros mezőt, és a motor megmutathatná, mit is bír valójában.

Szerintünk az 1,8-asnál gyengébb alapmotort nem lenne szabad a Zafirába szerelni, mi ennél gyengébbel már nem szívesen vágnánk neki egyetlen túrának sem, ami érint bármilyen országutat. Nem várná az ember, viszont kanyargós részeken egészen elemében van a Zafira, jobban, mint egyenesben. Ha sikerült korábban lendületet szereznünk, stabilitási gondok miatt nem kell korábban elvenni a gázt, mint egy normál személyautóban. Oldaldőlése meghazudtolja magasságát, nem libeg, sőt a fékek sincsenek alulméretezve.

Kényelmi kifogással a viszonylag feszes futómű ellenére sem élt egyetlen szőrősszívű kollegám sem, elfértek még mögöttem is, pedig 190 centimmel már jóval túllógok az átlagos autós méretein. A leghátsó üléseket szerencsére az üdítők foglalták le, de a korábbi próbák alapján nem is szívesen engedtem volna senkit a harmadik sorba.

Abban is megegyeztünk, hogy a Zafira nem a belseje miatt lehet sikeres családi autó, mivel kevés barátságtalanabb autó van nála. Az Opel Vectrával megkezdett élettelen belsőt itt egy-két ívvel és kanyarral már-már sikerült megtörni, de azért így is inkább funkcionális, mint szép a szemnek.

A repülőgépek gázkarját mintázó kézifék alakja teljesen haszontalan, több helyet foglal a hagyományosnál, nehezíti a pakolást, sőt alkalmazása is nehézkezesebb. Pedig egyre több autóban találkozunk vele. Ez az az eset, mikor a divat diktál és nem a funkció. Nekem ugyanez ez érzésem a tetőkonzolokkal kapcsolatban, amit egyszerűen nem tudok mire használni, de biztosan bennem van a hiba.

Hazafelé sem táltosodott meg az autó igazán, pedig megszabadultunk nagyjából 200 kiló üdítőtől, és kicsit bátrabban nyomtam a gázpedált is. Kutyából nem lesz szalonna, úgyhogy ha előzni kívánunk, muszáj legalább kettőt visszaváltani. Ráadásul csakis lendületből juthatunk előrébb, főként ha a mutató már elhagyta a 100-ast.

Mostani formájában az 1.8-as benzines valahogy nem illik bele a családi idillbe, egyszerűen nem passzol a Zafira stílusához. Egy sportosabb személyautóban viszont szívesen vezetnénk, amit alaphelyzetből is könnyebben mozgatna, és nem fájna a szívünk akkor sem, ha a piros mezőig húzatjuk a fordulatszámmérőt.

Önmagában szinte a Zafira is hibátlan, elfér benne egy család egy halom bőrönddel, vagy irgalmatlan mennyiségű narancslé és felnőtt üdítő egyvelege. Ha igazán jót akarunk, akkor dízelmotort válasszunk hozzá.

---