A sziget harmadik legnagyobb diszkójában a DJ-lány – ha egyáltalán illik megkülönböztetni nemük alapján őket – unottan kever, sehogy sem tudja lázba hozni a savanyú újságírókat. Három feszes testű táncos lány segítene a hangulat fokozásában, de nekik se megy. A poshadt újságírókat nem tudja felizgatni ma már semmi. Csak azzal tudnának hatást elérni, ha megmutatnák a mellüket.
DJ-lány elköszön, megígéri, hogy visszajön. Máris a színpadon Phil Collins, vagy valaki, aki erősen emlékeztet rá. Hamar kiderül, hogy ő nem a Genesis énekese, ex-dobosa. Gyári ember, a Dodge-ról kezd beszélni. Unalmas adatokat, tényeket sorol. Amerikában a DaimlerChrysler legkelendőbb márkája a Dodge, a vásárlók fiatalok, kék farmert hordanak, és nem számítanak kimondottan gazdagnak. Aztán rátér az izgalmasabb autókra, a Dodge Viperre, a Chargerre.
Nem emlékszem pontosan, miket mond, de ahogy beszél a Dodge-ról – a Gin Tonic álmosító hatása ellenére – kezd felizgatni a dolog. Undorító belegondolni, hogy amire a táncos lányok képtelenek voltak, ez a kopasz kisember képes: érdeklődéssel figyelek rá. A Dodge azoknak szól, akik valami mást akarnak. Fiatalok, sikeresek, menők és elpusztíthatatlanok. Phil megmutat négy videót (Nagyon állat videók itt! a tökéletes összhatás kedvéért. Egy lány szétfejeli a mosdót, egy másik fejével nyitja az ajtót. Ilyenek a Dodge vásárlók.
Orbánéknak is ilyen marketing csapat kellett volna. Az amerikai farmergyerekek trágyaszállító teherautóit rég elfelejthetjük, a Dodge Európában a feltörekvő fiatalok autója, akik nem a humuszt hordják a földekre. Végre rátérünk a Caliberre. Megtudjuk, hogy ez a Golfnál és a Mazda3-nál 20 centivel hosszabb autó kompakt kocsi akar lenni, hiába magas, öblös, bumfordi.
Arra képes a Caliber, amire a Golf vagy a Mazda3 egyáltalán nem: érzelmeket ébreszt fel bennem – tetszik, akarom! Nem tudom mihez hasonlítani, és azt sem értem, hogy a mi a fene ragad meg benne. Az eleje teherautósan drabális, a közepe buszosan kimagaslik, a hátulja meg egyszerűen összeesik. De rajta vannak a viperes izmok, amikkel stimulál, hívogat. Vagy csak részeg vagyok?
Phil Collins elmondta, amit akar, valamilyen Lee jön helyette. Ő is igazi amerikai, előadásából sajnos csak annyit sikerült megjegyeznem, hogy dédnagyapja az amerikai polgárháború ismert tábornoka volt. Lee nem örökölte őse karizmatikusságát, lassan, unalmasan beszél, mindent papírból olvas. Nehezen lehet követni, mit akar. Közben eszem már rég máshol jár, ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy magamévá tegyem ezt az autót. Nem érdekel, hogy a 300 lóerős csak jövőre jön, beérem a Volkswagen 140 lóerős dízelével, vagy a 2,0 literes 156 lóerős benzinmotorral. Mindegy, de engedjék vezetni.
Másnap
Szoftos alkoholmámor, tengeri hal-vacsora, rövid alvás után már a parkolóban bámulom a Calibert. Még mindig tetszik, tehát nem az alkohol vette át előző nap az irányítást agyam felett. A Caliber testközelből még hatalmasabbnak tűnik, mint egy átlagos kompakt autó. Pedig belül már nem az, a csomagtartó nem különösebben öblös (524 litert írnak, amit képtelen vagyok elhinni), a hátsó ülések pedig kimondottan szűkek. A fejemnek lenne hely, az biztos, de a lábamat be kell szorítani. Az első útra egy dízel Calibert kértünk, én a jobb egyet választom.
Utasként a 140 lóerős dízel Caliber csendes, kényelmes jószág. Ráérős perceimben tapogathatnám a műanyagokat, amik ránézésre is kemények. Nem kopogtatok, csak magamban megjegyzem, ez messze van az európai ízléstől. De legalább a szögletes plasztikok világos árnyalatúak, a golfos depressziót, puritánságot nem érezni. Ráadásul a Calibert minden mai menő cuccal ellátták, a hifi nem esik kétségbe a WMA és MP3 file-októl, szépen, telt hangon üvölt. Egy marék plusz pénzért a csomagtartókba is építenek két hangszórót, így a kerti partin az ajtót kinyitva élvezhetjük a mobil hifit.
Vezetni kell
40 km utasként elég volt, most már vezetni akarom! A Caliber az első pillanatban a szívemhez nő. Pillanatok alatt magamhoz állítom, elképzelem, hogy a reklámban mutatott alacsonyabb hölgyeknek milyen lehet. Ők szeretik, ha magasan ülnek, mert ez megmagyarázhatatlan biztonságérzettel tölti el őket. Mint egy gazdag és izmos férj. A Caliber is ilyen.
Uccu neki, gáz. Ez a Volkswagen dízelmotor még mindig halk, de halványan rezgeti a váltókart és a kuplungot. Nehogy benzint tölts bele a tankolóban! Hó-hó! A 310 Nm-es nyomaték azon nyomban elpörgeti az első kerekeket, a menetstabilizáló elektronika alig képes pusztító szándékomat megfékezni. A design keltette érzelemhullámon bátran lovaglok tova. Ez a dízelmotor tovább izgat, keményebb tempóra kapcsolok.
Ebben a pillanatban a Caliber megmutatja igazi énjét. Olyan, mintha egy magas toronydarut kéne irányítani. A 17 colos ballonos kerekeken jámboran dülöngél a Caliber, minden porcikájával tiltakozik a gyors kanyarok ellen. Késik, ha a kormányt fordítom, gondolkodik, ha fékezek. Ez lenne a fiatalos macsó autó? Ilyenek az amerikai életerős fiatalok? Kezd bennem összedőlni a Caliber-nimbusz. Inkább lassítok, és ha tehetem, nem kanyarodok.
Benzines is van
Átváltunk a 2,0 literes benzines Caliberre. Sok jót nem ígér: 156 lóerő, CVT váltóval. Ezekről a folyamatosan változó áttételű automata váltókról nincs jó emlékem, de a Dodge szerint ez már a második generáció, higgyük el, jó lesz! És tényleg. Az automata váltó baromi gyors, utoljára a Golf GTI előrágós DSG váltója tetszett ennyire. Engedi, hogy üveghangig pörgessem a vasat, ha kézzel kapcsolgatok, gondolkodás nélkül követ. El is tereli a figyelmem arról, hogy a 156 lóerő nem tűnik olyan soknak. Azt mondják, idehaza az 1,8-as benzines Caliber lehet a kedvenc, mivel a regadó neki kedvez, így jön ki a 4,7 milliós alapára, szemben a dízel 5,7 milliójával. Ilyen autó sajnos nem volt, ezért csak elképzelni tudom, milyen lehet a 150 lóerős motorral és kézi váltóval a Caliber.
Olyan lehet, mint a másik kettő. Nem különösebben izgalmas, nem is különösebben tágas. Mégis valamilyen. Nem az az amerikai vasmacsó, amit a felpumpált izomköteg sugallna. Nem esztelen száguldásra termett vadállat, de nem is kispolgári családi autó. Az a jó az egészben, hogy a Calibert kívülről elnézve mindenki sokkal többet feltételez majd róla, mint amit valójában tud.
