A cél: megismerni az új Mercedes GL-t Izlandon! De hol is van Izland? Valahol fent északon, Grönlandhoz közel. Londontól két és fél óra repülőút az Icelandair legnagyobb, 267 személyes Boeing 767-es gépén. Nincs egy falat szabad hely se, tömegével érkeznek a turisták Izlandra. Tovább utazóból is van bőven. Reykjavíkból már csak 5 és fél óra az út New Yorkba, aki keveset szeret repülni egyhuzamban, az északi szigeten keresztül megy.
Izlandon már akkor jól működő demokrácia honolt, amikor Amerikában békésen éldegéltek a bennszülöttek, az európaiak pedig keresztény háborúkat vívtak. Izlandot néhány ezer Norvégiából átmenekült viking alapította. Mivel a királyságból nem kértek többet, rögtön megalapították a világ első parlamentjét, az Alþinget. Gyakorlatilag itt éltek társadalmi életet, kéthetente üléseztek, itt kötöttek házasságot, és komoly üzleti megállapodásokat.
Az önállóság nem tartott sokáig, először a norvégok, aztán a dánok vették át erőszakkal a hatalmat a szigetországban, és módszeresen irtani kezdték a norvég, ír és skót vérből keveredett északi népet. Aztán jöttek a különféle természeti csapások. Különös pontossággal egyszerre az ország több pontján törtek ki a vulkánok. A forró láva és a mérgező gázok évekre lehetetlenné tették a normális élet kialakulását. Amikor csitultak a vulkánok, a gejzírek kezdték aprítani az állati és az emberi állományt. Így lehet az, hogy a Magyarországnál valamivel nagyobb területen ma alig 300 ezren élnek.
Mára az izlandiak megtanultak ebből a különleges környezeti helyzetből előnyt csiholni. A holdbéli tájakat idéző vulkanikus kőrengeteget évi 400 ezer turista keresi fel. Az izlandiak többsége a turizmusból és a halászatból él, méghozzá meglehetősen jól. A gejzírek forró vizét használják az erőművekben, és ezzel a forró vízzel fűtik a lakásokat is. A maradék hőt pedig az utcák alatt vezetik el, így még a havat sem kell takarítani télen. Nem kell eltartani az államvasutat, mert nincs, az utak felújítására sem kell sokat költeni, mert az se nagyon van.
Nyáron Izlandon 15 foknál sosincs melegebb, hidegebb lehet. Kinti létünk három napján konstans 10 fok kísért mindenhova. A nap egész nyáron nem megy le, olyan, mintha reggeltől estig pirkadna. A helyi fiatalok ezt arra használják, hogy este 10-től hajnalig dajdajoznak, ami a turisták számára egy ideig roppant szórakoztató. Aztán amikor éjjel egy körül álomra szenderülnének, nem tudják eldönteni, hogy a tök világos vagy az ordítozó lakosok miatt nem csukódik le a szemük.
Egyébként Izlandon baromi jó a közbiztonság. Rendőrt alig láttunk. Állítólag egyik sofőrünket tavaly 60 ezer forintnyi helyi pénzre büntették, mert 90 helyett 110-zel száguldott. De kell is a szigor, mivel az elmúlt két évben hárman is meghaltak az izlandi utakon. Micsoda rettenetes baleseti statisztika!
Nem értem, hogy az izlandiak miért a kézilabdában olyan jók? Ennek az országnak temérdek Grönholmot kéne kinevelnie a murvás utakon, ahelyett hogy Björk dallam- és ritmustalan muzsikáival terjesztik az izlandi kultúrát.
Bőven nincs még vége! A következő oldalon belecsapunk a GL-osztályba, és még mi mennyi másba!
Aszfaltozott út nem nagyon van, a VEZESS.HU nyaralás rovatában is olvasható, hogy Izlandon az 1-es számú főút majdnem végig aszfaltozott. Na, mi ezen sokat nem mentünk. Inkább a páros számú, zúzott kőből „épített” terepeken ütöttük a GL-osztályt.
A GL-osztály nem a G Mercedes utódja. Eredetileg úgy volt, hogy leváltja, aztán kiderült, hogy a G-osztályra 27 év gyártás után is szükség van, ezért marad, a GL pedig mellé és az ML mellé nő.
Tulajdonképpen a Mercedes GL nem más, mint az ML nagyobb, testesebb, elegánsabb nagybácsija. Amerikába tart, nálunk épp csak elveti magjait. A tengerentúlon szeretik a hétüléses, nagy motoros, hatalmas monstrumokat. Európában erre még kisebb az igény. Pedig én minden leendő ML vásárlónak azt üzenem, valahogy hozzák össze azt a három millió forintos különbséget, és inkább GL-t vegyenek.
Nincs annál mennyeibb érzés, mint ahogy a szürke szikladarabokat morzsává aprítja a közel két és fél tonnás GL 500. A helyiek zord terepjárói mellett a mi GL-ünk kismiska. Egyedi építésű autóik spéci alvázat és futóművet kapnak. Ehhez képest a GL személyautós építésű, modern terepjáró. Mi mégis végig tartjuk velük a lépést. Nincs az a helyi sziklaharcos, aki képes lenne sarokba szorítani.
388 lóerős a GL 500 5,5 literes motorja, amelynek könnyű játék a mázsás test viselése. Nincs egyszerűbb feladat, mint egy öt méter hosszú GL vezetése. Mintha valamiféle láthatatlan erők kézen fogva húznák magukkal az autót. A 4Matic összkerék-hajtás, az elektronikus differenciálzárak, és a menetstabilizáló elektronika mindent megtesznek annak érdekében, hogy egyszerű aggyal se legyen gondom az autó vezetésével. Az AIRMATIC légrugózás állítható magasságát csak akkor kellett használni, amikor 40 centis tavakon vezetett át a tesztút. Az offroad csomag felezőjére és differenciálzárjára szükség sem volt.
Hátra van még a harmadik oldal, ahol kiderül, milyen csúnya vicc kötődik az izlandiak autójához, és megtudható, mi köze van Izlandnak a hidrogénhez. Kitartás!
Felváltva vezettem a GL 500-at és a szuperdízel GL 420 CDI-t. Ez a ma létező egyik legerősebb dízelmotor a terepjárók között: 306 lóerős, 700 Nm nyomatékú. Mint a miFekete Lacink. Ugyanazt teszi az úttal, mint Laci a kövekkel. Maga alá gyűri, eltiporja, péppé zúzza. Jó dolog a hatalmas dízel nyomaték, de azért szívesen ültem vissza a benzines GL-be. A 20 literes fogyasztás és a 360 forintos izlandi üzemanyagár most az egyszer nem az én gondom.
Izlandon egyébként komolyan foglalkoznak a hagyományos tüzelőanyagok kiszorításával. Náluk már működik hidrogén töltőállomás és van három hidrogén üzemű buszuk is. Természetesen Mercedesek. De róluk majd később és bővebben, mert a téma külön cikket érdemel.
Csak az érzés kedvéért ML 420 CDI-t is vezettem. Ez is újdonság, ekkora dízel nem volt korábban az ML-hez. Nekem a Mercedes Classic csillagtúrán az ML 320 CDI is maga volt a megtestesült autós álom, ehhez képest a 4,0 literes dízelmotor katarzis.
Mondom én, hogy Izlandon nincs jobb dolog a GL-nél. Jelen pillanatban ez az egyetlen terepjáró a földkerekségen, amely ilyen komoly biztonsági cuccokkal képes védeni utasait. Tengernyi légzsák, elektronikus berendezések tömkelege. Kedvencem a távolságtartó tempomat, ami az Auto Bild tesztjén ugyan megbukott, itt viszont jól működött. Simán tartotta az előttem haladó sebességét, akkor is, ha lassított vagy hirtelen lefékezett.
Izlandon az a jó, hogy egyszerre kaptunk hideget, meleget, mentünk száraz homokon, hóban, 40 centis vízben, vulkáni kőtörmeléken. A GL meg csak ment, ment. Az a sanda gyanúm, hogy a GL tulajdonosok csak messziről nézik majd az ilyen utakat, 20 millió forintos autójukat inkább az autópályákra tartogatják. Beérik az érzéssel, hogy képes lenne rá.
És íme a beígért vicc: miért van minden izlandinak három autója? Mert egy van otthon, egy a munkahelyén, egyet pedig arra használ, hogy a kettő között közlekedjen vele. Sajnálom.
