Teszt: Volvo V50 D5 Summum

Teszt: Volvo V50 D5 Summum

1/21 Teszt: Volvo V50 D5 Summum

Teszt: Volvo V50 D5 Summum

Fotó megosztása:

2/21 Hátul addig tart a kényelem, míg elöl senki nem magas

Hátul addig tart a kényelem, míg elöl senki nem magas

Fotó megosztása:

3/21 Megér városban 10,2 litert az erő, a hang és az automata

Megér városban 10,2 litert az erő, a hang és az automata

Fotó megosztása:

5/21 Igényes, de nem valami öblös a csomagtér

Igényes, de nem valami öblös a csomagtér

Fotó megosztása:

6/21 Ebben az autóban nem merül fel a Focus rokonság

Ebben az autóban nem merül fel a Focus rokonság

Fotó megosztása:

7/21 Önmagában a futóműve miatt is szerethető a V50

Önmagában a futóműve miatt is szerethető a V50

Fotó megosztása:

9/21 Még nem koppintották le a légies középkonzolt

Még nem koppintották le a légies középkonzolt

Fotó megosztása:

10/21

Fotó megosztása:

11/21

Fotó megosztása:

13/21

Fotó megosztása:

14/21

Fotó megosztása:

15/21

Fotó megosztása:

17/21

Fotó megosztása:

18/21

Fotó megosztása:

19/21

Fotó megosztása:

21/21

Fotó megosztása:

Fotó megosztása:

Ma természetesnek tűnik, hogy a drága és elegáns autókból kombi is van. Pedig a Mercedes nem keveset izzadt, mielőtt piacra dobta az első T-Modellt, a BMW-nél csak 1987-ben jött ki az ős 3-as Touring. A Jaguarnak pár éve nem volt elég a dízelmotor miatt magyarázkodnia, még az X-Type kombit is megszólták. Kombi Jaguar, megőrültek ezek? A Volvónál épp fordítva van, a kombik nem csak az arculatba passzolnak csont nélkül, hanem autóként is harmonikusak.

Valami miatt ugyanazt az árszintet a V50-re könnyebben lenyeljük, mint szegény S40 esetében. Az most a legkisebb és legolcsóbb Volvo, ordít róla, hogy nem igazi középkategóriás autó (arra ott az S60), reménytelenül nagy falat neki egy 3-as BMW vagy A4-es Audi, méretéhez képest viszont sokba kerül. A V50-ben sokkal inkább érezni a „prémiumtermék nem attól előkelő, hogy nagy” igazságot. Talán azért is tűnik természetesnek szerepe, mert az S60-ból nincs kombi, a V70 pedig annyival magasabb polcon áll, hogy a modellek között egyértelmű a leosztás.

Nagy gép, nagy élvezet

Ha nem tudnánk, milyen motor van a kocsiban, még ránk sütnék, hogy csak azért hoztuk el, mert szeretünk sikkes és elegáns autókban pöffeszkedni. Ez mondjuk igaz, de van alibink, mert a dízelmotorban most egy hengerrel több van. A C70 kabrióhoz hasonlóan a V50-nek is kijutott a jóból és megkapta a nagyobb modellek D5 motorját.

Pontosan emlékszünk, hogy a kétliteres dízel V50 bőven elég bika volt, a nagyobb motort nem az erő felől érdemes megfogni. Ha kis autóba nagy motort tesznek, az a kényelemnek is jót tesz, például a hathengeres BMW 130i-ben vagy mondjuk az öthengeres Fiat Stilo 2.4-ben.

Egy Volvóba végképp nem azért vesznek erősebb motort, hogy kicsit több embert alázhassanak meg autópályán. A 180 lóerős öthengeres most még eleve csak automata váltóval kapható. Nem olyan szédítően gyors, mint kézivel volna, de így jobban érvényesül az a nyugalom és tartalék, amit ez az autó a 2.0d-hez képest nyújt. Elnyújtózunk a nyomaték hátán, az automata békében és ügyesen cseréli a fokozatokat, az autót pedig semmi nem hozza zavarba.

Ebben a kocsiban megkapjuk azt, ami Volvóvá emel egy hátul és csomagterében szűk, amúgy Opel Astra méretű kombit. Az utasok tobzódnak a jólétben. Amit látnak és megfognak, az mind gusztusos és jellegzetesen volvós, az embernek eszébe sem jut a távoli Ford Focus rokonság. Az ülések közel állnak a nagyobb modellek tékozlóan kényelmes első sorához, egyedül az öthengeres amúgy szép hangjából érkezik be több az S60-ban megszokottnál.

Drága és nem nagyzol

Nem sok ilyen kocsi létezik, de a V50 mindkét nemhez tökéletesen illik. Az ember lehet benne jómódú, de nagyzolástól mentes családanya, akinek vonzó, biztonságos, praktikus, jól végiggondolt és könnyen vezethető autóra van szüksége. A V50 D5 mégsem feminin autó. Kiváló futóművével, túlméretezett motorjával és erőt sugárzó vállaival tehetős férfiak is örömmel vállalják, akiknek persze van ízlésük és nem büntetni akarnak az autójukkal.

Boldogan járnának ilyen kombival még nagyon sokan, ha nem volna ennyire drága. A Summum a csúcsmodell, amihez már tényleg nem sok extrát lehet beikszelni, de a 9,9 milliós alapár még így is húzós, nem beszélve a tesztautó 10,3 milliójáról. Az ár ráadásul tetősín nélkül értendő, mert ezt a gyár nem képes szériában adni ehhez a nem nagy, de nemes kombihoz.

Rámehet a párkapcsolatod is, ha elhanyagolod ezt

Egyes betegségek nemcsak fizikailag, de lelkileg is…