Svédtestű amerikai

Tehetős európai Amerika-buziknak, vagy teljesen normál embereknek szól az új Cadillac BLS? Jegyezzük meg a kérdést, a választ halasszuk későbbre. Amerikában a Caddy presztízsmárkának számít, sőt az éppen idelátogató tengerentúli rokonok szerint ott ilyenekkel járnak a gengszterek is. Arrafelé a fehér a félelem színe.

Persze azok sokkal nagyobbak, és nem ilyen rövid a hátsójuk, ahogyan megtudtam. Ilyet viszont ha akarnának sem vesznek majd arrafelé a rapperek vagy a gengszterek, mert a BLS-t Európának szánták, így Amerikában nem is kapni.

Teszt: Cadillac BLS 2.0 Turbo

1/24 Feltűnő, de illik Európába

Feltűnő, de illik Európába

Fotó megosztása:

2/24 Teszt: Cadillac BLS 2.0 Turbo

Teszt: Cadillac BLS 2.0 Turbo

Fotó megosztása:

3/24 Félig Saab, kicsit Vectra, épphogy Cadillac

Félig Saab, kicsit Vectra, épphogy Cadillac

Fotó megosztása:

5/24 Kormányváltás

Kormányváltás

Fotó megosztása:

6/24 Szűkös a hely hátul

Szűkös a hely hátul

Fotó megosztása:

7/24 Amerikai létére feltűnően igényes

Amerikai létére feltűnően igényes

Fotó megosztása:

9/24 233 ezer forint a BOSE hifi

233 ezer forint a BOSE hifi

Fotó megosztása:

10/24

Fotó megosztása:

11/24

Fotó megosztása:

13/24

Fotó megosztása:

14/24

Fotó megosztása:

15/24

Fotó megosztása:

17/24

Fotó megosztása:

18/24

Fotó megosztása:

19/24

Fotó megosztása:

21/24

Fotó megosztása:

22/24

Fotó megosztása:

23/24

Fotó megosztása:

Fotó megosztása:

Mivel a GM anyáskodik a Saab és a Cadillac felett is, innen a közeli rokonság a BLS és a Saab 9-3 között. A BLS ugyanis nemcsak hogy a Saab 9-3 padlólemezére épül – ami amúgy egy módosított Vectra -, de egy soron készül azzal Trolhättanban, Svédországban.

És a hasonlóságok itt még csak kezdődnek, ha beülünk, jó pár dolog ismerősnek fog tűnni, és pont ettől jó és élvezhető az öreg kontinensen is a BLS. A műanyagok a már korábban kipróbált STS-ben, vagy SRX-ben bőven alulmúlták az elvárt minőséget, a BLS viszont helyreállítja a márka becsületét. Vagy legalább megpróbálja.

Csoda történt!

Kimondottan jólesik ránézni a belsőre, sőt a hátunkon sem áll fel a szőr, ha véletlenül hozzáérünk a műszerfalhoz. A műanyag puha, a kormány teljesen SAAB, és a műszeregység is erősen hasonlít arra. A középkonzol pedig egyszerűen szebb a svédnél. Azért a bajuszkapcsolót még reszelgethették volna fél perccel tovább, nemcsak csúnya piskóta alakú, de még sorjás is.

Kívülről a BLS gyönyörű! Sokkal izgalmasabb, mint egy Vectra, és különlegesebb még egy Saabnál is. Nem úgy szögletes, mint az Opel, sokkal durvább, agresszívabb annál, hátul pedig az ormótlan nagy lámpák kimondottan jól állnak neki, bár egy Saab talán elegánsabb. A BLS-t viszont mindenhol megnézik, utána fordulnak az emberek, egy feltörekvő yuppienak kiváló választás.

Kamu amerikai

Külsején kívül szinte semmi amerikai nincs a BLS-ben. Lehet ezt sajnálni, de örülhetünk is neki, mi egyelőre nem tudtuk eldönteni. Nem hátsókerék-hajtású, nincs benne V8-as, és árulják dízellel is. Ebből igazán csak az elsőkerék-hajtást bánjuk, mert amolyan régi Saab módra, erősen rángatja a kormányt már a 175 lóerős változat is, és nem lehet vele jókat farolni.

Például kanyarból kihajtva képtelenség egyenesen tartani a vasat. Megy össze-vissza az eleje, mintha nekem csak felügyeleti jogom lenne a kormányon. Valójában a gázpedál irányítja az első kerekeket jobbra-balra. A futómű inkább egy a gyerekkoromban próbált Camaróra emlékeztet, mintsem egy komoly presztízsautóéra.

Szűkös a hely hátul

Oldalirányban nem erőssége a stabilitás, könnyedén átmegy hintalóba, és nem erőssége az úthibák észrevétlen leküzdése sem. Amíg jó minőségű úton haladunk, addig viszont minden szép és jó, csendesnek és kulturáltnak hat az utastér, kár, hogy nálunk az autópályán kívül nem sok ilyen hely van.

Európára hajaz a motorpaletta is. Kint egyetlen négyhengeres sem rendelhető Cadillacbe, itt mindjárt három is, igaz, mindegyiken van turbó. A kétliteres benzines gyengébbik kiadásban 175 lóerőt tud. Emlékszem a Vectrára, az sem volt egy vadállat, a Cadillac még kevésbé az.

Ennek oka szerintünk az automata váltóban keresendő, amit inkább egy régi amerikai autóban tudnánk elképzelni, mintsem egy modern prémiumtermékben. Egy lajhár, a 9,7 másodperc 100-ig nagyon sok, a 220-as végsebesség már kevésbé gáz. Az sem képes igazán élvezetessé tenni a váltást, hogy a kormányról is kapcsolhatunk, mi inkább a rádiót nyomkodtuk helyette.

Inkább a kézi váltót ajánlanánk látatlanban is, bár az is csak ötsebességes, egyedüliként a kínálatból. Sokalltuk a 11,5 literes átlagfogyasztást is, amihez megerőltetően lassan kellett haladni, újabb nyűg az automata miatt.

A böszme termet legalább annyira jellemző egy amerikaira, mint az automata, kiterjedésre mégsem a klasszikus benzintemetőket juttatja eszünkbe a BLS. Nem nagy, egy nagymama is ellavíroz vele a városban, ha arra kerül a sor. Hátulra nem szívesen szorultunk, itt kisebb, mint egy Vectra és az üléshelyzet sem idéz egy igazi limuzint.

Itthon van

Európában a BLS-nek nem lennének vízumproblémái. Legalább annyira feltűnő, mint Fekete Pákó, de biztos, hogy otthonosabban lavíroz az utakon, mint Pákó a kottafüzetben. Mostanra biztosan tudjuk, hogy nem kell Amerika-buzinak lenni, ahhoz, hogy beleszeressünk, sőt nekik valószínűleg nem is sikerülne.

A BLS egy abszolút kulturált vas, semmi nyersesség, vagy primitívség nincs benne, amit egy átlagos amerikai autó nyújtani képes. Nem olyan high-tech, mint a nagyobb Caddy-k, de a köntös mégis sokkal kevésbé gagyi. Kérdéses, hogy megér-e ez valakinek 11 milliót. Szerintünk ha megvesznek ennyiért egy Saabot is, akkor a válasz biztosan igen. A technika szinte ugyanaz, különlegesnek pedig biztosan különlegesebb a Cadillac BLS.

Elsőre rémisztő, de kezelhető a BPH

Az ősz egyik legkellemesebb velejárója, hogy ilyenkor nagyokat lehet aludni. Na, de megnagyobbodott prosztatával is…