Teszt: Honda City 1.4 ES

Teszt: Honda City 1.4 ES

1/24 Teszt: Honda City 1.4 ES

Teszt: Honda City 1.4 ES

Fotó megosztása:

2/24 Nem sikerült esztétikus fart eszkábálni a Jazzre

Nem sikerült esztétikus fart eszkábálni a Jazzre

Fotó megosztása:

3/24 Túlélte az olcsósítást a Jazz fineszes ülése

Túlélte az olcsósítást a Jazz fineszes ülése

Fotó megosztása:

5/24 Döngetés nélkül 5,1 litert fogyasztott a City

Döngetés nélkül 5,1 litert fogyasztott a City

Fotó megosztása:

6/24 Csomagtérben nincs hiány

Csomagtérben nincs hiány

Fotó megosztása:

7/24 Elérhetőbbé vált a Honda jel

Elérhetőbbé vált a Honda jel

Fotó megosztása:

9/24 Ragadós a kormány, jobb lett volna megtartani a Jazzét

Ragadós a kormány, jobb lett volna megtartani a Jazzét

Fotó megosztása:

10/24

Fotó megosztása:

11/24

Fotó megosztása:

13/24

Fotó megosztása:

14/24

Fotó megosztása:

15/24

Fotó megosztása:

17/24

Fotó megosztása:

18/24

Fotó megosztása:

19/24

Fotó megosztása:

21/24

Fotó megosztása:

22/24

Fotó megosztása:

23/24

Fotó megosztása:

Fotó megosztása:

Úgy látszik, Törökország lett a kiskocsiból hegesztett limuzinok Mekkája. Az első a Renault Thalia volt, aztán befutott a Fiat Albea is. Jumurdzsák népe újabban a Honda Cityvel csábítja az apró limuzinra vágyó gyaurokat.

És a környékkel mi lesz?

Akiben van kis jóérzés, ne szervezzen Honda City márkatalálkozót a Világörökség részeként elismert területekre. Az autó annyira esetlen, hogy nagy tömegben rontja a látképet a Fertődi kultúrtájtól a tokaji borvidékig. A formatervezőket nem hozta zavarba, hogy felelősséggel tartoznak az autó környezetének esztétikai minőségéért.

Belül Jazz

Belül egészen más a helyzet, itt sokkal kisebb a különbség a Jazzhez képest. A tér nem olyan csarnokszerűen tágas, de rideg, mint a Dacia Loganban. A Jazz kormánykerekét sajnos csak formájában sikerült megörökölnie az autónak, az ötletes és ügyes belső teret jórészt igen. Nem tudja elrontani a hangulatot a ragadós műanyag kormány, hiszen van két kesztyűtartó, minden jó helyen van, gyorsan kiismerhető és belakható az autó.

Be sem kell indítani a motort, a City mechanikus precizitása máris meggyőzi az embert. A váltó remek, és bármit tolunk-húzunk-csavargatunk a vezetőülésből, az rokonszenves finomsággal reagál.

Ez van, ezt kell szeretni

Szelepből feleannyi (8), gyertyából kétszer annyi (8) van a megszokotthoz képest. 83 lóerő jön ki a végén az inkább ezerhármas, mint 1.4-es motorból, ami elég is az autóhoz. Nem kell üvegelni a motort előzéshez, bírja ugyan, de van elég nyomatéka kis fordulaton. Nagy kár, hogy a City motorválasztéka gyakorlatilag zéró, nincs hozzá dízel, nincs tüzesebb benzines, de még 1,2 literes alapmotor sem, mint a Jazzhez.

A City futóművét nem faragták annyira billegősre, mint a hórihorgas és keskeny terpeszben álló kocsiról gondolnánk. A legolcsóbb Honda tompán veszi a kanyarokat, egyáltalán nincs kedve kanyarból kanyarba beesni, és gázelvételre kicsit rá is legyez a farával. Ebben a kasztban csak a Cordobát hangszerelik sportosra, inkább a kényelemre van igény.

Élet, szárazon

Olyan az egész, mintha a kocsit az öreges plüsskárpithoz idomították volna. Ha a City ember lenne, nem tudnánk vele jó csajokat stipi-stopizni a metróban, nem jönne velünk a világot megváltani és elázni kedvenc kocsmánkba. Annyira tüchtig, annyira szolgálatkész és annyira jóravaló, hogy kimarad neki a léggitározás és a legénybúcsújáról is lelépne a táncosnő érkezése előtt. Szeretni azért szeretnénk, mindenhova elhívnánk, hátha végre egyszer elengedi magát, de a lazulás alkatilag idegen tőle.

Mivel enyhíti a City a Gyurcsány-csomagot? Részletek a következő oldalon

A nyugodt, derék közlekedést nagyon meghálálja a motor. Míg városban sosem sietve és a gyér forgalom ellenére 9,4 litert bedöntött, autópályán és országúton kellemes meglepetést okozott: 100-130-cal ballagva beérte 5,1 literrel százon.

Ezek szerint, a mai benzinárak mellett, a Cityvel végképp megéri ráérni. Az ülések kényelmesek, ezen nem múlik, csak a rossz üléshelyzet miatt tűnnek hosszúnak az utak, ha a vezető magasra nőtt. Röhej, de az ülést nem lehet rendesen hátratolni, emiatt egy nyurga ember elég ostobán gubbaszt a kocsiban. Aki alacsonyabb, annak nem lesz baja ezzel.

Hátul jó

Mivel a vezető akkor sem távolodhat el a kormánytól, ha szeretné, hátul semmi nem veszélyezteti az utasok kényelmét. Meglepően jól elférnek nagykiterjedésű hím egyedek, ha pedig kisebbek, de hárman szorulnak össze, akkor sík padlóval kedveskedik nekik az autó.

A klímaberendezés rövid utakon esélytelen a kánikulával szemben. Ha napon parkoltunk, kell neki 20-30 perc, mire megküzd a forrósággal és lejjebb vehetjük a ventilátort. A hifiszerkó jól teszi a dolgát, külön öröm, hogy szériában jár, mint minden más is a Cityhez. 2,9 millióért az alapmodell is messze jobban felszerelt, mint megszoktuk, az ES-ben pedig végképp minden benne van.

Fakó és kiszámítható

Kicsit tényleg szürke az élet a Cityből nézve, kívülről az autó kicsit aránytalan is, de aki nem a kocsijával akarja feldobni a mindennapokat, jól jár vele. Érezhető rajta az a fajta kifinomultság, amivel egy Honda ki szokott emelkedni a mezőnyből, ára nagyon jó, az autó pedig tágas, kényelmes és képes nagyon keveset fogyasztani. Nem valami pörgős, de kiszámítható vele az élet, ami a dráguló és bizonytalan hétköznapokban sokat számít.

Elsőre rémisztő, de kezelhető a BPH

Az ősz egyik legkellemesebb velejárója, hogy ilyenkor nagyokat lehet aludni. Na, de megnagyobbodott prosztatával is…