Teszt: Nissan 350Z Roadster

---

Munka, munka, munka! Nagyjából így telnek a napjaim, néha a hétvégéim is, és mint kissé elfásult és főként elkényeztetett autós újságírót szinte semmilyen autó nem tud már lázba hozni. Lehet 15 milliós, lehet 260 lóerős, mindenben találok már hibát, és elszomorít a gondolat, hogy mi lesz, ha egyszer ne adj’ isten saját autó vásárlására kényszerülök!

És egyszer csak itt terem a Nissan 350Z Roadster. Megszűnik a nyafogás, elsimulnak a ráncok a homlokon, normalizálódik a hangerő. Szeretném hinni, hogy ennek én vagyok az oka, de be kell ismernem, az autó tehet mindenről!

Már a Nissan 350Z Coupé is teljesen lenyűgözött, ami nem a remek dizájnnak, sem pedig a kimagasló menetteljesítménynek, mint inkább az összhatásnak volt köszönhető. Kívülről nézve persze főleg az első kettő hat, nem is beszélve a kipufogó által keltett gyönyörű hanghatásról, ami még magabiztosabbá teszi a kocsi fellépését.

Lehúzott tetővel a Roadsterben ülve aztán mi is csatlakozunk a lenyűgözöttek népes tömegéhez, mivel minden külső zajt hallunk. A férfiakat főként ez, a nőket pedig inkább a lágyan simogató szellő és az ezzel járó szabadságérzet bilincseli le. Aztán a hajunk őrült lobogásba kezd, és az addig a szabadság élményét nyújtó utastér nyomasztó, és félelmetes kínzókamrává változik. Eddig bírta ugyanis a sofőr – a vallató -, valamiért elszakadt nála a cérna, és könyörtelen mosollyal az arcán száguldásba fog.

300 lóerős börtön

Csak találgatni lehet az okát, de a 350Z Roadster-élmény valahogy sokkal félelmetesebb, ha a jobb oldalon ül az ember. Alapvetően is csak a vezetőülésben vagyok bátor, de a nyitott Z-ben szinte kivert a veríték, és ahogy a Visegrádra vezető szerpentineken kanyarogtunk, a kamerát és a fényképezőgépet görcsösen szorongatva nem jutott más eszembe, mint fohászkodni különböző égi hatalmakhoz.

Utólag, a pszichiáteremmel átbeszélve legvalószínűbb félelemkeltő elemként az autó nyitottságát értékeltük, és eltekintettünk a tempótól valamint a fronthatás okozta kellemetlenségektől. Mit lehet tenni, elvégre nem ül az ember mindennap nyitott 300 lóerős sportkocsiban. Szerencsére elég néhány perc száguldást átvészelni aktuális vallatónk mellett, mivel az autó alapvetően nem csábít igazi, eltorzult arcú, aszfaltszaggató magatartásra.

Pontosabban dehogynem. A vezetőülésből tekintve ugyanis egészen más, tisztább, szárazabb érzés kap el. Ha nem is napi szinten, de legalább hetente muszáj két, egymással párhuzamosan futó gumicsíkfélkört rajzolnunk az úttestre, a bámészkodók nagy örömére. Különben mi értelme volna az önzáró differenciálműnek, és annak, hogy a Z könnyedén tud egy helyben forogni?

A következő oldalon kiderül, kinek jött be nagyon és ki kezdett flörtölni a 350Z Roadsterrel. Tessék lapozni!

---

Ettől eltekintve amúgy tényleg inkább a nyugis tempó illik hozzá, ahogy magunk között mondjuk, a „neki már bejött az élet”-feeling, minek sietni bárhová. Nyitott állapotban nagyjából 110 felett úgyis zavaró lesz a menetszél, ha lecsukjuk, akkor meg a vászontető körül susmutol a természet.

Az illuzionista

Az a szép, hogy a Nissanban ülve elhisszük, hogy egy igazi sportautóban ülünk. Pedig egy igazi sportkocsi nem nyom közel 2 tonnát, 300 lóerővel sokkal jobbat gyorsul 6,3-nál, és nem úgy néz ki a motortér, mintha egy teherautó orrában kutakodnánk.

Ez minket mégsem zavar igazán, az illúzió szinte tökéletes. Ha kell, a hátsókerék-hajtással tökéletesen farol, ha kell dübörögve gyorsul, ha kell olyan könnyedén szeli a kanyarokat, hogy több száz kilót is letagadhatna súlyából.

Buknak rá

A 350Z olyan szinten kapós volt házon belül is, hogy magam is alig jutottam hozzá, pedig mindent megtettem azért, hogy elfordíthassam végre a Micra-kulcsot a gyújtáskapcsolóban. Első este, amikor hazamentem vele, rögtön rávetették magukat a szomszédok, esélyem sem volt elkerülni, hogy egy korosztályokon átívelő program keretében mindenkit elvigyek egy próbakörre. Legapróbb utasom még ki sem látott a szélvédőn, de ő is csillogó szemekkel és fülig érő szájjal adta át helyét a következőnek.

Aztán jöttek persze a nők, akik sokkal kritikusabb szemmel nézik az autókat, és olyan dolgokat képesek észrevenni, amit a férfiak sohasem. Teljesen jogosan kapott a kritikát a hálószerű anyaggal bevont ülés, ami jól szellőzik, de bántja a topot viselő lányok hátát, sőt ezek után én sem ülnék rá szívesen fürdőnadrágban.

A másik kritika akkor érte a Z-t, amikor a fiók mélyéről sebtiben előkapott hosszú sál nem lobogott úgy a szélben, mint a filmeken, de ez a gyakorlatban csak annyit tesz, hogy nem tombol orkán az utastérben. Mondanom sem kell, az epés hölgyek is teljesen el voltak ragadtatva az összhatástól. Hasonlóan érezhetett az a fiatal lány is, aki egy Tigra Twin Top volánja mögül félreérthetetlen pillantásokkal díjazta erényeimet, majd nyíltan flörtölni kezdett velem. Attól tartok, egy Suzukiban ülve máshogy alakult volna a dolog…

Mindenkinek

A 350Z Roadster egy olyan tökéletes, készre gyártott uniszex kabrió, ami mindenféle utólagos toldozás-foldozás nélkül képes kiszolgálni boldog-boldogtalant. Egónkat legalább a duplájára emeli, és olyan szabadságérzetet nyújt, amihez hasonlót csak motoron érezni. Szinte muszáj egyet beszerezni!

---