Teszt: Nissan Navara

---

A teszt nem mindennapi környezetben zajlott, mivel a Hortobágyi Nemzeti Park területén kellett különleges feladatot teljesítenünk. Kilenc pásztorszállás napelemes áramellátásának kiépítéséhez adtunk ugyanis logisztikai segítséget. Ezekről a szállásokról tudni kell, hogy még gyalog is nehezen megközelíthető helyen vannak, légvonalban egymástól pár kilométerre, de a mocsaras, erekkel tagolt Hortobágyon gyakorlatilag csak a helyi pásztorok által ismert útvonalon lehet odajutni, természetesen csak terepjáróval és külön engedéllyel.

Ismerkedés a városban
Amikor először beültem az autóba, elbizonytalanodtam, mintha nem is egy terepjáró volánjánál ülnék. A műszerfal vetekszik bármelyik luxusautóéval.
Amúgy nekem a legtöbb Nissannal volt valami bajom, már ami a külsőt illeti. Hiányzik belőlük az az igazi lendület, báj, kedv, amiért egy autó ellenállhatatlan lesz, amiért bele tudnék szeretni. A Navarra külsejét viszont nagyon eltalálta a Nissan: robusztus, energikus és mégis szép – erre kattannak rá a terepjárók szerelmesei.

A műszerfal divatos, a kezelőszervek amolyan japánosan jók és nagyon egyszerűen kezelhetőek. A kormány is elegáns, optimális, egyedül talán a váltó és a kuplung emlékeztet arra, hogy tulajdonképpen mégiscsak egy terepjáróban ülünk.

A Double Cab kényelmes utasteret ad öt személynek, s minden utas és még a sofőr is két-két kapaszkodóba csüngve élheti át a komoly terepjárást – bár a sofőrnél nem árt, ha kormányoz is néha. Összegezve tehát: kidolgozás és az anyagok minősége inkább személy-, mint haszonjármű benyomását keltik.

A városi közlekedésben és az M3-ason haladva is nagyon jó benyomásokat szereztem. A városban kifejezetten jó érzés volt megtalálni egy-egy kátyút, ugyanis a kocsi rugózása pazar, egyedül a macskaköves szakaszok rázták össze a reggeli brióst a kefirrel. Autópályán 130-140km/órás utazósebességgel haladva minimális szél- és futóműzaj hallatszik, a kocsi végsebessége 170 körül van. A fogyasztásmérő végig 8.4 és 8.9 liter között mutatott, ami egy ekkora kocsi esetében kifejezetten alacsony érték.

Előzésekkor a dízelmotor 403 Nm-es nyomatéka és 174 lóereje úgy megindítja a kocsit, hogy ha nem vesszük le a gázról a lábunkat, pillanatok alatt túllépjük a megengedett sebességet. A fék esetében viszont hol az volt az érzésem, hogy mindjárt kiesem a szélvédőn, hol az, hogy túl lágyan fog – alighanem a kocsi 2040kg-os súlya volt a ludas a dologban.

Irány a terep!
A négynapos túra során minden reggel felpakoltuk az autónkat, majd becéloztuk az egyik pásztortanyát. A raktérbe pakolt cuccok a számtalan helyen és pozícióban rögzíthető csúszkák segítségével könnyen lekötözhetőek. Aki azonban ásót, gereblyét, vagy hasonló fém szerszámokat szállítana a platón, annak azt javasoljuk, vegyen/tegyen bele takarót, különben a fényezés könnyen megsínyli a ki-bepakolást.

Rutinos olvasóink tudják, a többiek pedig a lapozófülekből sejtik, hogy van folytatása a cikknek. A bátrak tovább lapoznak

---

Sajnos terepgumi nélkül, sima, egyszerű utcai abroncsokkal kellett nekilátni a sár meghágásának. Az autó menet közben kapcsolható négykerék-hajtással és gombnyomással működtethető hátsó differenciálzárral rendelkezik, amik nélkül gyaníthatóan még most is várnék a traktorra, hogy kimentsen a sártengerből. A nyomaték 50-50 százalékban oszlik el, a terepváltó álló helyzetben kapcsolható, ha meghoztuk a döntést. A nyomatékos motor és korszerű hajtáslánc jóvoltából a nehéz szakaszokat is simán leküzdve üdvözölhettük nyájterelő embertársainkat.

Túránk során nekivágtunk csak úgy a pusztának toronyiránt, patakokon, ereken keresztül, mocsáron át, egyszer kis híján el is süllyedtünk, de valami csoda folytán hátramenetben sikerült kievickélnünk a baljós lápból (ekkor jól jött volna a terepgumi). A legtöbb sártengeren lendületből sikerült átmennünk, de volt, hogy úgy felázott a talaj, hogy mind a négy kerék megcsúszott. Mentettünk elakadt Mercedest is, és előbb-utóbb mindenhova eljutottunk, ahová akartunk. Korábban szereztünk itt élményeket egy Forddal is – elakadt, tudniillik, majd traktor húzta ki -, illetve egy Nivával, ami lerobbant, és ezért szorult segítségére.

A Nissan tehát terepen is kiválóan vizsgázott, nagy kerekei és négykerék-hajtása révén minden akadályon átjutott, azonban a japán mérnökök megrovásban részesítjük, amiért egy ilyen jó terepjáróra műanyag sárhányót raktak gumi helyett.

A négy nap során a Navara bebizonyította, hogy minden olyan célra megfelel, amire a Pickup terepjárókat kitalálták – igazi „munkás” autó. Aki tehát a Navarát választja, nem fog csalódni. A viszonylag magas árért (nettó 6 millió Ft az induló ár) cserébe pofás külsőt, kifogástalan belsőt és egy rendkívül erős, húzós motort kap. És akkor a kiváló terepképességet és a japán megbízhatóságot nem is említettük.

---