Kevesen voltak
2001 legelején felsültem volna a tudományommal, ha kevés pénzből kellett volna nagy csomagterű, de minél olcsóbb kisautót ajánlanom. A SEAT Cordoba leváltáshoz közeledett, a Honda Cityről vagy a Fiat Albeáról szó sem volt még, és akkor a Skoda Fabia Sedant sem lehetett kapni. Dacia Logan híján maradt a koreai kínálat és a Polo Classic – aztán 2001 legelején befutott a Thalia.
Nagyon szép már akkor sem volt, mégis körülrajongták az autóvásárlók. Néztük jobbról, néztük balról, de sehogyan sem lett csinosabb a puttonya, viszont az 510 literes térfogat és a jó ár eladta az autót. Annyit vettek belőle, hogy a konkurenciánál túlóráztak az Excel-táblák, mindenkinek kellett valamit kezdeni a Törökországból idetalált limuzinnal.
Középhatalom vagyunk
Sima sznobizmustól vagy fejlett esztétikai érzéktől vezérelve kár köszörülni a nyelvünket a Thalia formáján. Ez az elsősorban praktikus, s akik megveszik, ha láttak is már csábosabbat, megbarátkoznak a formájával.
Talán a 30 000. vásárló már számolgat, hogy be tud-e fizetni a kis Renault limuzinra, muszáj-e rá casco, mindenesetre az itthoni Thalia-értékesítések száma 26 000 felett jár. Mivel világszerte 1999 óta kicsivel több mint félmillió kelt el, Thalia-ügyben mi középhatalom vagyunk. Éljen a megbonthatatlan Thalia-magyar barátság!
Két kicsi, egy nagy reszelés
Egy 2002-es nagy, és a két kis ráncfelvarrás után most jött el az autó korrekciós műtéteinek negyedik fázisa. Felszereltségtől függően a (hátul kicsit átformált) lökhárító alja kerek ködlámpákkal gazdagodott, a csomagtér zárja rombuszt visel, de főleg a színekkel sikerült kicsinosítani az autót.
A fényezett lökhárítón kívül az oldalsó ütésvédő csíkok, a tükrök és a kilincsek is követhetik a kocsi fényezését. Felniből minden modellhez 14 colos jár. Belül az eddigi kevésbé elegáns (azaz ótvar gagyi) műanyagokat – legalábbis a kipróbált autókban – barátságosabb felületek váltották le, a szebb ajtókárpittal a Clio Campus (a Classic módra tovább élő előző generáció) szállt be.
Aki lapoz, rossz ember nem lehet! Vagy ha mégis, akkor a rosszak is megtudják, mennyit fogyaszt, hogy megy, és mibe kerül a Thalia
Az az igazi, ha a Premiere, az Expression és a Privilege kivitelek közül a puccosabbra teszünk szert, mert akkor a bőrkormány és a bőrbevonatú váltókar segít elfeledtetni az eddigi utasteret.
Mit tesz a festékanyag!
Új még a műszerek fehér hátlapja, az opcióként felszolgált automata klímaberendezés és a magasabb felszereltséggel járó színes üléskárpit. Egy jó külső szín valamint néhány deci festék, kevés bőrbevonattal és a javuló anyagminőségű műszerfallal sokat elvesz az eddig mindent átható, szemfacsaró olcsóságérzetből.
A szépítés fő oka az igen sikeres Logan és a Thalia között különbség növelése, vagyis, Arany Jánossal szólva: a Thalia feljebbpozícionálása. Ezt szolgálja a hátsó motoros ablakemelő és az automata klímaberendezés megjelenése az extralistán. A helybőség még mindig a csomagtérre korlátozódik, a csarnokszerű Logant a Clio II limuzin nem tudja megszorítani. Középtermetűek azonban normálisan elférnek hátul.
2,3 millió alól kandikál ki
Itthon 2,3 millió forint alatt indul a Thalia ára, amit az ezerkettes motorral és alapfelszereltséggel kell érteni. Benzinesből a 75 lóerős 1,4 literest nem hozzák bele hazánkba, helyette az ugyanennyi lóerős, papíron 6,2 litert fogyasztó 1.2 16V és a gyár által 7,0 literre taksált 1.4 16V zavarhatja meg az autóvásárláson töprengő családfő tisztánlátását. A kisebbiknek akkor van (igen nagy) létjogosultsága, ha minél kevesebb pénzből kell megúszni az autóvásárlást. Mindenki másnak a gyári adatok szerint 4,5 litert fogyasztó dízel a megoldás.
68 lóerős az egyetlen dízel
Az eddigi kétféle dízelből három lett, közülük egy, csak egy legény jut el hozzánk. A 65, 68 és 82 lóerős dízelek közül a középső teljesíti az Euro 4-es károsanyag-kibocsátási szabványt, a másik kettő Euro 3-as besorolással diszkvalifikálta magát.
2000-es fordulatszámon 160 Nm-t produkál az ismert turbódízel, ami a rövid országúti próbaút alapján elég is. A kis dízelek között az 1.5 dCi eleve jó helyen áll ügyesen elosztott nyomatékával és takarékosságával. A viszonylag finom járás és az a tény, hogy békés tempónál biztosan nem veri fel a hátul alvó gyerekeket, csupán ráadás. A dízel váltója egészen jó teljesítmény egy francia autótól.
Pörög, de kinek?
Kipróbálni jobb volt az erősebbik benzinest, mint a lényegesen ráérősebb dízelt. A kérdés az, hogy melyik családapának van kedve 98 lóerőt etetni benzinnel, csak azért, hogy néha beletaposhasson és élvezze, ahogy 4500 felett odateszi magát? Valószínűleg kevés Thalia ajtaján látunk majd 1.4 16V feliratot, a tulajoknak viszont biztosan nagy elégtétel lesz, ha a lenézett limuzinnal sikerül odaverniük egy ezerhatos Astrát, netán egy arra tévedő, óvatlan suzukist.
