Teszt: Honda Legend 3.5V6

Teszt: Honda Legend 3.5V6

1/33 Teszt: Honda Legend 3.5V6

Teszt: Honda Legend 3.5V6

Fotó megosztása:

2/33 Attila virágot szippant, de nem érti a Legendet. Én már igen

Attila virágot szippant, de nem érti a Legendet. Én már igen

Fotó megosztása:

3/33 A neojapán élményszoba kezelhetetlen gombkörnyezetben

A neojapán élményszoba kezelhetetlen gombkörnyezetben

Fotó megosztása:

5/33 Az európaiak annyival gyorsabbak, hogy kell a plusz szárny

Az európaiak annyival gyorsabbak, hogy kell a plusz szárny

Fotó megosztása:

6/33 A teljesítmény pusztán az időre hat. Nem érezni a 295 lóerő fizikai valóságát

A teljesítmény pusztán az időre hat. Nem érezni a 295 lóerő fizikai valóságát

Fotó megosztása:

7/33 Jobbkormányos kivitelben önmaga tartja a sávot a zen-Legend

Jobbkormányos kivitelben önmaga tartja a sávot a zen-Legend

Fotó megosztása:

9/33 A vezető tudat alatti gondolatai irányítják az autót a szuper összkerékhajtáson keresztül

A vezető tudat alatti gondolatai irányítják az autót a szuper összkerékhajtáson keresztül

Fotó megosztása:

10/33

Fotó megosztása:

11/33

Fotó megosztása:

13/33

Fotó megosztása:

14/33

Fotó megosztása:

15/33

Fotó megosztása:

17/33

Fotó megosztása:

18/33

Fotó megosztása:

19/33

Fotó megosztása:

21/33

Fotó megosztása:

22/33

Fotó megosztása:

23/33

Fotó megosztása:

25/33

Fotó megosztása:

26/33

Fotó megosztása:

27/33

Fotó megosztása:

29/33

Fotó megosztása:

30/33

Fotó megosztása:

31/33

Fotó megosztása:

33/33

Fotó megosztása:

Fotó megosztása:

De csak azért, mert más módszerrel nem tudom megérteni azt az autót, amit japánok készítenek amerikaiaknak. A Honda fő piaca természetesen nem Európa, de még csak nem is Japán. 1977 óta az USA-ban fogy a legtöbb Honda, illetve Acura, merthogy ott úgy hívják. A Legend sem Legend, pedig az Egybesült Államokban értik, mitől lenne Legendás (egyszer elfér ez a poén), mégis Acura RL felirat kerül az autóra.

Tehát mentesítem magam minden erőfeszítéstől, létem értelme a puszta megértés.

Elképesztően csendes a Legend. De nem úgy magától, hanem aktívan. Zseniális találmány. Képzeljék el zajt egyszerű hanghullámnak. Ezt az okos rendszer méri, és a hangszórókon keresztül kiadja a zajhullán „negatívját”. E kettő kioltja egymást, vagyis nem hallani mást, csak a semmit. Aprócska szépséghiba, hogy a tökéletesen kiirtott motorhang miatt feltűnően hangosak a kerekek, amiket normál esetben valószínűleg észre sem vennénk.

Hosszasan próbáltam értelmezni a Legend arcát – szerintem minden autónak van arca. A Legend arca semmitmondó, érzelemmentes, minden világi dologtól független. Zen. Nem törekszik semmire, nem akar agressziót sugározni, félelmet kelteni másokban. Csupán a funkció határozza meg értelmét. Mert az autó orra speciális érzékelőt rejt. Ez vezérli a távolságtartó tempomatot, a hazai viszonyok között nehezen használható műszert. A Honda túl óvatosra programozta a Legendet. A magyarok meg pofátlanok, a biztonsági követési távolság arra készteti őket, hogy bevágjanak elém.

Ekkor a zen-Legend újabb emberfeletti képességét dobja be, a Bajelőrejelző Rendszert, amit ők ütközésmérséklő fékrendszernek neveznek (ami egyébként sokkal kevesebbet árul el a valódi természetéből).

A rafinált gép a legváratlanabb pillanatokban csap le. Előzés közben, mikor egy darabka még belóg az érzékelő hatókörébe az előttem haladóból. Lassan araszolva, amikor a másik jármű óvatosan fékez, én meg sehogy. A rendszer kíméletes: villogó felirattal felszólít a fékezésre, majd ha nem reagálok, háromszor megrántja az övet: „Ember, legyen eszed! Hát nem látod, hogy fékeznek?!”

Igenis látom, de képesnek tartom magamat uralni a helyzetet. Nincs szükségem arra, hogy egy hisztis gép agya felülbírálja az akaratomat. Ha mégsem lennék képes, a rendszer erőteljes fékezéssel lassítaná az autót és csökkentené az ütközés súlyosságát. Eddig a pontig már egyikünk sem merészkedett a tesztelés során, megelégedtük a tudat bársonyos melegével.

Japánban, illetve máshol is, ahol jobb oldalról kormányozzák a járművet, létezik sávelhagyást megakadályozó rendszer, ami egy kamerával pásztázza a sávot, és ha a vezető eltér a gép által megállapított ívtől, akkor ellenkormányozással tartja saját sávjában az autót.

Ezen a ponton hitem talaját veszti. Most akkor tulajdonképpen ki vezet? A vezetés nekem kikapcsolódás, öröm, nem pedig szükség. Kell az érzés, hogy az autót én vezetem, nem ő vezet engem. Vagy ez az önmegvalósítás olyan magas foka, amikor már a zen-Legend hamarabb tudja, hogy én mit tennék, mint én magam?

Egy zen harcos lapozna, te sem tehetsz mást.

Különböző színű, formájú és feladatú kapcsolókat zsúfoltak össze a Sony mikrotorony méretű középkonzolra. Utoljára sushi-rendelésnél találkoztunk ilyen formaorgiával. A neojapán élményszoba a kényelem magas fokát képviseli: tikkasztó hőségben hideg, farkasordító hidegben meleg levegőt pumpál a fáradt vezető ülepébe és combjába. Az esztétikus gombtúltermelés klasszikus vetülete a távol-keleti mindentudásnak, ugyanakkor az europid faj számára ez a kaotikus gombfelhozatal átláthatatlan.

Egy zen bölcs sajátságos módon reagál a támadási helyzetre. Ereje és harcművészeti tudása képessé tenné arra, hogy puszta ököllel kivégezze a teljes magyar hadsereget. Tudja, hogy könnyen megölhetné bármelyik ellenfelét. Épp ezért nem védi meg magát, inkább némán tűri a veserúgásokat, ezzel mutatva igazi erejét.

Minden hiába, menthetetlenül elveszem a 295 lóerő misztikus felhőjében. Egy zen bölcs nem száguld a Legenddel. Képességei lehetővé tennék, de nem akarja egy nanoszekundum alatt beszippantani a teret. Erejét arra használja, hogy inkább magabiztosan meggörbítse azt. Ennek eredményeként az autó utasai nem érzékelik a teljesítmény fizikai valóságát. A fej nem csapódik a fejtámlába, a gyomor nem cserél helyet a vesével. Az agy nem fogja fel, hogy az autó 7,3 másodperc alatt gyorsul 100-ra, mert a lóerő feloldódik a tudat tisztaságában.

Érzelmeimet mindvégig magam uralom, nem hagyom, hogy a Legend ámulatba ejtsen. Az alantas örömszerzésre irányuló ösztönömet megfékezem, az autózást biztonságos helyváltoztatásra korlátozom.

Az ötméteres autó (vagyis akkora, mint egy Mercedes E-osztály vagy egy ötös BMW) az emóciót teljességgel korlátok közé szorítja. Speciális összkerékhajtási rendszere egyáltalán nem az örömkeltés eszköze. Vegytiszta biztonsági intézkedés annak érdekében, hogy az átszellemült vezető minden út- és forgalmi viszony közepette pusztán tudatával tudja az autót elfordítani. A rendszer lényegében nem tesz mást, mint a hagyományos összkerékhajtás mellett aktív hajtással osztja meg az erőt a hátsó jobb és bal oldali kerekek között.

Teszi mindezt oly könnyedén, hogy büszkén nevezi a Honda Super Handling All-Wheel Drive-nak az egész ténykedést. Ez magyarul Szuper vezethetőségű összkerékhajtásra korcsosult. Javaslom még a Hihetetlen Kanyarstabilitás, és az Ámulatba Ejtő Suhanás elnevezést is. Szigorúan nagy kezdőbetűvel.

Most már értem, vagy legalábbis tudni vélem a Legend mibenlétét. Olykor helyettem tesz meg dolgokat, de mindvégig az jár a fejében, hogy nekem jó legyen. És létem egy részének ez jó.

Elsőre rémisztő, de kezelhető a BPH

Az ősz egyik legkellemesebb velejárója, hogy ilyenkor nagyokat lehet aludni. Na, de megnagyobbodott prosztatával is…