Bemutató és halálfélelem
Egy katonai reptéren tesz le a kisgép, rövid falatozás és kávékilötykölős, halálfélelemmel és hullámvasúti izgalommal vegyes másfél órás repülőút után (majdnem meghaltunk, de tényleg!). Az autók már a parkolóban várnak, előtte gyors eligazítás. Megtudom, hogy a Focus CC tanulmányautó már két éve gyakorlatilag kész, és legalább öt éve megy a harc házon belül, hogy legyen vagy ne legyen. Végül a legyen! győzött, itt a logika diktál, nem úgy, mint a parlamentben. Minden valamire való autógyárnak van legalább egy nyitható keménytetős kabriója, népiesen CC-je. Kell a Fordnak is, különben megbüdösödik az imidzs.
A sajtótáj felét a design elemzése teszi ki. Nehéz lenne másról beszélni, hiszem a Focus CC szegről-végről nem más, csak egy újabb karosszériaváltozat. Nem véletlen, hogy az újságírók felé az autó orrát dugják, a feneke szégyenteljesen csúnya. Egyik kolléga esküszik rá, hogy van olyan szög, ahonnan majdhogynem szép, de most sehogy sem találja. Oda se neki, aki vesz ilyen autót, majd legfeljebb mindig tolatva áll be, hogy szemből érkezve lássa a járművet. Annak meg kicsi lesz az esélye, hogy az évi 100-150 eladott autóból egy is előtte menjen, nem?
Design után rátérünk a tetőre (Webasto gyártmány, 29 másodperc alatt nyit vagy csuk) majd pergő ritmusban érkeznek a véletlenszerűen kiragadott műszaki csemegék. A Focus ST neve hallatán felkapom a repülőút izgalmain ellankadó fejem. Ez a név mond valamit. A vezető tervező azt állítja, az első és hátsó futómű részben egyezik a CC-n és az ST-n, ezért majdnem úgy fogom érezni magam, mintha a sportos Focusban ülnék. No hiszen. És akkor hol a 225 lóerős turbómotor? A legerősebb 2,0 literes benzines is csak 145 lovat présel ki magából. Ráadásul ez az autó a plusz vasakkal megvan 1500 kiló, és erre megpróbálják bedumálni, hogy nekem ez jó lesz? Hah!
Vezetés
Dízelautót választok, a tókékeket elvitték, marad a kakibarna, hozzáillő bézs bőrrel. Belül semmi meglepetés, kétség kívül ez egy Focus. Halkan és gyorsan indítok a 136 lóerős dízellel.
Basszus, ez tényleg isteni. 50 méter után kiderül, hogy a tisztességes ábrázatú főfőnök mérnök (Chief Programme Engineer) nem hazudott, élvezem az autót. Az élményből a kabriós rész minimális. A tető ugyan nyitva, de a felhúzott ablak és a szélfogó háló olyan biztonságos kalickába burkol, hogy 140-nél tisztán hallom a mellettem ülő gondolatait.
Vajon visszafelé lezuhan-e a gép, vagy sem? Vajon a benzines nagyon gyenge-e? Vajon folytatódik-e egyáltalán a cikk? A következő oldalon mindez kiderül
A futómű és a kormányzás isteni, hát persze, a Focus még mindig kategóriájának legjobban vezethető darabja. Akármilyen istenverte karosszériaváltozatot építenek hozzá, akárhogy növelik a súlyt és csökkentik a lóerőt, Focust vezetni mindig jó. Úgy irigylem az összes orvoslátogató ügynököt és kóladílert, hogy Focus kombival járhat. Persze a kabrióval sem rossz nekem most éppen.
A mögöttem nyargaló 2,0 literes benzines pajtás meglepve tapasztalja, hogy az én dízel Focus CC-m városban könnyen ugrik el az ő 145 lóerős autójától. Csodálkozik nagyon, mert gyors vagyok, és az autó nem ereget dízelkormot. Persze nem biztos, hogy idehaza széria marad a koromrészecske-szűrő, a Ford S-Maxban sem az. A pénz nagy úr.
6,9 litert fogyaszt a dízel Focus CC, miközben én és a Focus habzsoljuk a gyors kanyarokat, élvezettel tekergetem a kormányt és büszkén gyorsítanék ki akár 205-ig, ha az egyenest nem törné meg újabb tucat hajtűkanyar.
A benzines
Előre féltem a másnapi benzinestől. Akárhogy dicsérte is a konkurencia, a dízel után biztos nem lesz az igazi.
Rögtön érkezik a pofon: rossz a rántotta, és nincs tókék a benzinesből, marad a semmitmondó bordó. Az élet kegyetlen, a benzines autónak csak ötfokozatú a váltója, ami ráadásul akad is. Istenem, az egész napom el van rontva! Amilyen peches vagyok, hazafelé le is zuhanunk (nem így lett, mint ahogy a cikk megjelenéséből láthatják).
Aztán varázsütés, nem kell az ülésfűtés és a csukott tető. Egy apró szekundum alatt kisüt a nap és a fagyos reggeli 12 fokból hirtelen lesz 18, ami egy kabrióst tetőnyitásra ösztönöz. Kezdem élvezni a lóerőket, a benzinmotor meglepő készséggel reagál jobbszélső lábam gyorsító szándékára. Jól fogadja a fordulatszám növekvő vehemenciáját, de gyengéd gázpedál kezeléssel is hajlandó tisztességes tempóval haladni.
Ó, bámulatos! A konkurencia sem hazudik, a nap is süt, a benzines Focus CC is jó, ilyen egy ideális világ, de ehhez Olaszországig kellett utazni. Tényleg kifejezetten jól megy a 2,0 literes benzinmotorral a Focus CC.
Higgyék el, ez nem ilyen természetes dolog. Volt részem Focus CC konkurenciához hasonló kombinációban. Biztosan állíthatom, hogy ez az autó messze a legjobb kupé-kabrió a piacon. És ami a legjobb benne, hogy egyáltalán nem kell kabriónak lennie. Csak felcsukom a tetejét és kész. Télen-nyáron használható, kompromisszummentes, feltűnő. A Fordnak meg valószínűleg azért jó, mert tovább javítja az imidzsét.
