Hónapokkal ezelőtt a képek láttán, most pedig élőben sem akartam hinni a szememnek – ez az új MINI? Ránézésre egészen apró különbségek fedezhetőek csak fel az autón, máshol egy ilyen átalakítást ráncfelvarrásnak hívnak.
Ezen megjegyzésemre a bemutatón lődörgő összes MINI-s gyári emberke ugrott, és sebtiben sorolni kezdte, hogy ebben az autóban mi minden új, majd rám pirított, hogy miért viccelek ilyesmivel. Most akkor két eset lehetséges. Vagy tényleg nekik van igazuk (ez esetben optikai vizsgálat alá kell vessem magam), vagy valaki leformázta az agyukat, és ezt a sablon szöveget programozta be, hogy hitelesnek tűnjenek. Utóbbi azért is valószínűbb, mert a MINI színeiben felvonultatott fiúk-lányok a szokásosnál is közvetlenebbek és kedvesebbek voltak – tuti génmanipuláció, pszichoaktív szerek, Robin Cook.
Persze, hogy visszatérjek írásom fő tárgyára, az autóra, azért van jó néhány eltérés, de ha nem látjuk egymás mellett a régit és az újat, akkor bizony a nagy többség valószínűleg simán a régiként azonosítaná az újat. Fura, de inkább csak fényképen szembetűnő, hogy gyökeresen megváltozott az első lámpa, kissé átalakult a hűtőrács, és felfújódott a gépháztető. Utóbbira az autóra potyogó gyalogosok miatt van szükség, akiknek így nagyobb esélyük a túlélésre. Így sem lett puha ágyikó a géptetőből, úgyhogy inkább ne kísérletezzünk a puhaságteszttel.
Kicsit hosszabb lett a MINI – így már nem is olyan mini – de aki ezt észreveszi, az vagy kényszerbeteg, vagy maga Superman. Hátul a lámpát tervezték át, szintén nem feltűnő. Pont annyit módosult tehát az új MINI Cooper, hogy biztos a betelefonálós, „Találd meg az eltéréseket a két kép között!” típusú vetélkedők sztárja lesz. A magyarázat egyszerű: ne változtass egy bevált recepten!
A BMW fennhatósága alatt futó MINI tényleg sikeres, sőt a legsikeresebb darab a prémium kisautók között. Ha kinyújtjuk a kezünket egy három főnél nagyobb társaságban, biztosan megérintünk egy MINI-rajongót. A nők között hatványozott az esély, bár a vezetési élmény nemtől függetlenül függést indukál.
Belül forradalom???
Evolúciós változásról regél a MINI sajtóanyaga a belső teret illetően. Lehet, hogy velem van a baj, de én itt sem látom a forradalmat, ahhoz talán a Kossuth térre kellene mennem. Itt talán valamivel szembetűnőbb a változás a külsőhöz képest, de az összhatás itt is vastag déja vu-élményt fejt ki, annak ellenére, hogy az anyagok vitathatatlanul fejlődésen mentek át. Kicsit átalakult a batár, középen elhelyezett kilométeróra, a vadászgépekhez hasonló billenőkapcsolók viszont megmaradtak, sőt a tetőre is jutott belőlük.
Csak számokban nőtt a hátsó lábtér mérete, a gyakorlatban ez még mindig a 12-es lábméretnek kedvez. Egy átlagos méretű sofőr mögött is csak nyomorogni lehet, hiába a plusz süllyesztés az üléstámlában, nem családi autónak lett ez kitalálva. Kritikánkra elárulták a „MINI-emberkék”, hogy a menet közben családot alapító MINI-fanok három éven belül kapnak egy kombi változatot, aminek koncepciója már évek óta a nemzetközi kiállítások vándormotívuma.
Mögöttem még a zakóm sem tudott lecsúszni a padlóra, a fényképezőgép táskáját pedig az utas lába közé kellett ledobni azért, hogy az ne szakítsa ki a karosszériát, egy durván bevett kanyarban a hátsó ülésről röppályára állva. Mert menni még mindig nagyon tud!
Túloldalt kiderül, mitől fájdul meg az ember feje
Ami tényleg változott
Na, kétség kívül változtak a motorok. Elsőként a 120 lóerős 1,6-os, és a Cooper S 175 lóerős, szintén 1,6-os, de turbós motorja mutatkozik be, kicsivel később jön a 95 lovas, 1,4-es a MINI One-ban.
Nekünk kizárólag a Cooper S-t mutatták meg, valószínűleg le akartak nyűgözni, és bevallom, ez sikerült is. Az új motor egyszerűen eszméletlen, pedig alig erősebb az elődjénél. Az újdonság abban a két turbóban van, amivel leváltották a kompresszort. 160-170-et az S észrevétlenül megy, a gyorsítás folyamatos, sőt a rugalmasság is lenyűgöző. Késlekedést, megtorpanást sehol sem érezni, turbólyuk nincs, s az egész sokkal erősebb, mint azt vártuk.
Ez a motor a PSA konszern autóiban is fel-fel bukkan majd, de kérdésükre az illetékes figurák minden francia kapcsolatot tagadtak. A motor és a vezérlés teljes egészében MINI(BMW), így nem kell aggódni a leendő tulajoknak, a franciások viszont örülhetnek majd.
Agykárosító futómű
Persze a motor önmagában még nem volna elegendő, a MINI köztudott erőssége, a bolondbiztos futómű nélkül. A sarokba állított abroncsokkal – a méretnövekedés ellenére – a Cooper S még mindig úgy kanyarodik, mint az álom. A mérnökök változtattak a kormányzáson is, de ezzel az „égegyattavilágon” semmi bajunk nem volt, így nem biztos, hogy ezzel jót tettek.
Miközben a videót forgattuk egy körforgalomban, néhány megtett kör után Wéber Gábor kollegám fejfájásra kezdett panaszkodni, pedig ő nem az migrénes fajta. Én sem vagyok keményebb gyerek, csak az mentett meg, hogy a kamera mögött állva, a fűben forogtam.
Ezek után nekem egyetlen gyors kör is elegendő volt a nem kívánt mellékhatás eléréséhez. Az oldalirányú erő egyszerűen odalapítja a koponyához, és deformálja az ember agyát, úgy, hogy eközben a sportfutóművel megáldott „S” végig egy íven halad anélkül, hogy letérne róla. Valószínűleg az autóra nem is hat semmilyen erő a gravitáción kívül.
Apropó sportfutómű! Nem hinném, hogy erre idehaza különösebb szükség lenne, nélküle is bőven tud eleget a Cooper S, sőt cserébe kicsivel praktikusabb marad. A csomaghoz egyébként 17 colos abroncsok, és érezhetően csökkenő oldaldőlés jár. A hatsebességes váltó határozott, és jól kapcsolható, így minden adott egy unalmas nap felrázásához.
Erre alig egy hónapot, november 18-ig, – Sir Alec Issigonis, az első MINI tervezőjének a 100. születésnapjáig – kell várni, de rendelni már lassan lehet – a Coopert 5,4, az S szériát pedig 6,4 milliós alapáron. Aki nem bír várni, az vegyen egy régit, mossa le, és fogja rá, hogy vadonatúj!
