Teszt: Opel Vectra 1.8 Etronic

Régi emlékek

Jó öt éve kezdtünk el autókat kipróbálni a vezessnél, és azóta legalább félezer különböző cikkel kövérítettük a teszt rovatot. Ha ennyi autó és idő után valami azonnal és egyformán élesen bevillan többünknek is, akkor az vagy csapnivaló, vagy világraszólóan jó autó kellett legyen.

Pár napja beültünk az időgépbe, és visszaugrottunk öt évet a most kifutó Opel Corsáig. Visszaemlékezve az ezerkettes tesztautóra, szinte csak a váltó nem tetszett benne, ami akkor is Easytronic volt.

Inkább a lovi

Nem volt tökéletes, mikor finoman csordogáltunk a forgalomban, és harsány visszaváltásaival akkor sem remekelt, ha hirtelen ki kellett ugrani az oszlopból. Kíváncsian vártuk, hogy egy nagyobb autóban és nagyobb motorral ugyanaz a megoldás vajon jobban beválik-e.

Nos, az autó ismét jól, az Easytronic pedig megint gyengén muzsikált. Automata váltóra leginkább a kényelem miatt érdemes áldozni, de ha csupán ez az egyetlen szempont, akkor jobb, ha az Easytronic felárát inkább jótékony célra költjük, esetleg tétre, helyre, befutóra.

Együtt az ember és a gép

Váltásnál úgy megtorpan az autó, mintha kedélyesen belefékeznénk minden kapcsolásba. Persze kitapasztalható, hogy mikor szeret váltani a vezérlés, és gázelvétellel is besegíthetünk a gépnek. Csak ilyenkor fordítva ülünk a lovon: mi dolgozunk a masina keze alá.

Aki ezen a szélességi körön nem tud meglenni automata Vectra nélkül, az a hatfokozatú hagyományos automatikus váltóra fizessen be, mert az tényleg kényelmes, és hozza azt, amit ezen a szinten elvárhatunk.

Automataként ismét leírtuk az Easytronicot, de mégis van némi értelme. Arra nagyon jó, hogy ne kopjon a bal lábunk és térdünk a sebességváltással. Kézzel a kart előre- vagy hátrafelé lökdösve szortírozhatjuk az áttételeket. Ilyenkor könnyedén kisimíthatjuk a szögletes haladást a váltást megelőző apró gázelvétellel, és valószínűleg gyorsabb a váltás, mint kuplunggal és manuális váltóval vitézkedve.

Mivel a belső szervei alapján ez is egy kézi váltó, nem veri fel a fogyasztást. Sokkal többet kocsiztunk országúton, mint városban, ezért a tesztfogyasztás csupán 7,6 liter lett száz kilométeren.

Lapozni könnyebb, mint váltani. Ismerkedjen meg a cikk második felével, amihez elég a kettesre kattintani!


Összeszokunk, ha kell

Nem tudom, ki hogy van vele, de sokszor autózás közben tudom meg, hogy a családban kivel mi történik. Erre is annyira jó egy autó, amiben nincsenek idegenek! Ha idomultunk az Easytronic szeszélyeihez, és elviseljük odabent a vaskos négyszögek uralmát, akkor Kockafej tehetségesen kiszolgál minket.

A Vectra úgy egészében kényelmes autó hosszú távra. A futóműve messze nem pihe-puha, de nem rázza össze a pereputtyot, és intenzív kanyarokban sem karcoljuk a tükörrel az aszfaltot. A szép 17-es felnik helyett viszont beérnénk eggyel kisebbel, itthonra jobb a béke.

Vaskos kockák

Gusztus dolga, de az ülés lehetne alacsonyabban, és ülőlapból is el tudnánk képzelni hosszabbat, de valahogy mégis jó dolgunk van, az utasoknak és a kormány mögött gépészkedőnek is.

Nem túrtam órákig az emlékezetemben, de a Vectrához hasonlóan hatásos ráncfelvarráson talán csak a C5 ment át az utóbbi években. Érdemes lenne hasonlóan kipofozni a belsőt is, mert a mostani baltával megálmodott kockavilág kevéssé sikkes, tort ül benne a germán hentesszövetség szalonnapörcös ízlésvilága.

Világítástechnikai továbbképzés

A tesztautóban látott oldalra világító kiegészítő fényforrás mindig nagy öröm, ha lassan kanyargunk. Hirtelen kiderült, mi vár ránk kanyarodáskor. A megszépült orrba épített fényágyú biztonságos alagutat vág a sötétbe a xenon fénnyel.

Ha hirtelen kéne valamit mutatni, akkor a motor nehezen talál magára. 140 lóerejével önmagában a jobbak közé tartozik a mezőnyben, csak a váltóval küzd meg nehezen. Olyan hosszú áttételű váltót kapott a nyakába, hogy 160-nál ötödikben alig mutat 3000 felett a fordulatszámmérő.

Nem drága, de nem is jó az Easytronic

A turbódízelek hatodikban tartanak valahol itt, csak azoknak ez meg sem kottyan, mert kétszer akkora nyomaték lakozik bennük. A jó oldala ugyanennek, hogy a motor jól viseli magát akusztikailag. A benzinesek közül összességében az 1,8 literes a legokosabb megoldás, a nagyobb motor lényegében felesleges.

Összesen 190 000 forinttal drágább az Easytronic modell a kézi váltós Vectra 1.8 Cosmónál. Nem nagy érvágás egy alapáron hétmilliós autónál, csak automatának nem az igazi a szegénykém, akkor meg minek?