Teszt: Mitsubishi Colt CZC 1.5

---

Pedig higgyék el, kevés dologra vágyok jobban, mint egy keménytetős kabrióra. Bármikor lenyithatom, ha épp légszomjjal küzdök, vagy ha csak egy kis napenergiára van szükségem. Vagy ha épp szomorú vagyok.

Ha meg itt a hideg, elég rákönyökölni a gombra, behúzni a nyakam és máris rám hajlik a fémtető, hátul pedig üvegen keresztül bámulhatom a mögöttes forgalmat, mint egy normál autóban. Nem ázik be, (vagy csak egy kicsit), nem süvít benne a szél (nem annyira), gyakorlatilag alig van különbség egy zárt kocsihoz képest. Persze a tetőn kétoldalt azért kikandikál egy-két vasdarab, de akkor is jó!

Keménytetős kabrióból nekem még mindig a SL Mercedes a nyerő, és tervezem is a vásárlást, közvetlenül a lottó ötös megnyerése után. Van ugyan olcsóbb Merci is, de az SLK nekem túl cicababás, s az ára sem épp az a barátinak mondható. Nem mintha a kisebbek közül a sornyitó (nem sörnyitó!) Peugeot 206 CC annyira olcsó lenne, de már a megfizethető kategóriába tartozik. A Colt CZC ehhez a brancshoz csatlakozott.

Kettőből van összehegesztve?

Már biztosan másnak is sikerült megfigyelnie, hogy ezekkel a kicsi, keménytetős kabriókkal valami hibádzik. Sehogy sem áll össze az összharmónia. Ha én formatervező lennék, a CZC-re pillantva biztosan zokogásban törnék ki, adott esetben körömszakadtáig tagadnám, hogy az én művem. Pininfarina ezt másképp gondolja: ő még a logóját is odabiggyesztette oldalra.

Elölről és hátulról még rendben is van a CZC, de ha egy darabka is látszik az oldalából, az emberek közt kitör a pánik. Nagyjából ilyen reakciók kísértek utamon: „Úristen!”, „De ortopéd!”, „Hű, de ronda!”. S eme torokhangok nemre való válogatás nélkül törtek föl onnan mélyről – embertársaim nem ájultak el az elébük terülő látványtól.

Az eladók helyében én olyan szorosan mellé állnék két másik autóval a szalonban, hogy egyáltalán ne lehessen látni az oldalát. Aki, meg be akar szállni, az tegye hátulról lóugrásban. Vagy legalább lenyitnám a tetejét. Úgy már egész pofás.

Az viszont jó, hogy mindenkinek egyformán tetszik – vagy inkább nem – fajra, nemre tekintet nélkül. Nem nőies, mint a Micra CC, vagy a meleg-kedvenc kabrióként is emlegetett 206 CC. Persze kőkemény macsó autónak sem mondanánk. Két motorral árulják, van 1,5-ös benzines, és 1,5-ös turbós (ez is benzines). Előbbit kaptuk.

Pirinyó

Senki ne essen abba hibába, hogy hozzám hasonlóan családi programokat tervez a Colt CZC-vel! Nem lehet. A CZC annyira kétszemélyes, hogy egy kabáton kívül semmit sem tudunk a hátsó ülésre rakni, még egy gyerekméretűt sem. Egy nagyobb darab sofőr mögött nagyjából egy arasznyi távolság marad a két fejtámla között. Ez egy kétdimenziós rajzfilmfigurának mondjuk elég. Nincs több hely a versenytársaknál sem, de az alap-Coltból kiindulva bíztam benne, hogy itt lesz.

A túloldalon kiderül, hogy vannak jó tulajdonságai is a Colt Cabrionak

---

Aki mégis szeretne elvinni valakit, az tessékelje utasát a csomagtérbe, és kérje meg, hogy kapaszkodjon. Felhúzott tetővel irgalmatlan nagy, játszótér méretű (460 literes) tér kelleti magát, és várja, hogy kihasználják. Ha lenyitjuk a plafont, még alatta is marad hely bőven, csak ahhoz nem lehet hozzáférni, míg vissza nem zárjuk a tetőt.

Ki a levegőre!

Még épp megcsíptük a jó időt a CZC-vel, így tudtunk pár órácskát levegőzni vele. Elöl hibátlan, szinte semmi sem zavarja a felhőtlen kabriózást, nem borzolja a fejemet a szél sem felülről, sem hátulról. Pedig még fel sem raktam a szélfogót, amit extraként kapunk a CZC-hez. A megoldás roppant egyszerű: a szélvédő szinte a fejünk fölé hajlik, így nem nekünk kell arccal felfogni a szelet, mint a Mazda MX-5-ösben. Kabriózni szerintem 18 fok felett jó, és itt nem kell a fűtést sem csutkán járatni és a nyakunkra irányítani.

Ha alább süllyed a hőmérséklet, vagy esni kezd, akkor 22 másodpercbe telik bezárni a tetőt. Zárt állapotban már közel sem annyira romantikus az autó, mint nyitottan, de legalább az év bármely napján vígan használható, ami a vászontetős kabriókról nem mondható el.

Érzésre sajnos a Colt CZC nem akar nagyobb autónak tűnni, mint amekkora valójában, ez mostanában már nem trendi. Főleg a hangszigetelésen javítanánk, mert a motor és futóműzajok erősen behallatszanak az utastérbe, ami rontja az összhatást. Városban még nem, de autópályán már zavaró. Hozzá teszem egy cseppet sem sportos a motor, inkább elfogadhatóan húz minden tartományban, de nem a hangjáért szerettük.

A gömb alakú utastér először picit bizonytalannak tűnik, de mégsem gurultam el egyetlen kanyarban sem, mint egy labda, sőt egészen jól tartotta magát. Kényelmesnek is kényelmes lehet, de ha valaki 190 centisre nőtt, akkor hiányolni fogja a tengelyirányban állítható kormányt. Kilátni még ilyen mérethez tartozó szemmagasságból sem lehet hátrafelé, így tolatáskor a kukáktól a virágvázáig, az embereken át minden és mindenki veszélyben van.

Sokkal kedvezőbb a helyzet, ha nem tolatva közelítünk úti célunk felé. Vehemens kanyarvételekre nem elég kemény az oldaltartás, – meg az ülésből is kicsúszunk -, de arra ott a turbómotor. Romantikus énünket viszont könnyedén levetkőzhetjük, ha odalépünk a gázpedálra, a közvetlen kormányzás és a menetzajok egyes esetekben sportos benyomást is kelthetnek.

Szerelmeseknek

A Colt kabrió olyanoknak való, akik imádják a kabriókat, netán valami okból sikerült beleszerelmesedniük a CZC formavilágba. Ha mégsem, akkor is egy egész évben használható kabriót kapnak, amit 4,6 millióért még egész jól fel is szerelnek.

---