Teszt: VW Polo Cross 1,4 TDI

---

Már mióta első ízben írtunk róla, azóta szerettem volna élőben is megnézni egy ilyen jószágot. Igaz, józanabb gondolkodással megáldott kollégáim megpróbáltak visszarángatni a földre: nincs ebben semmi különös, ez csak egy sima Polo – mondták. Nálam azonban bejött a dizájnerek aljas terve, így ugyan tudtam, mire is számíthatok, mégis sikerült felkelteniük az érdeklődésemet a kocsi iránt.

Aztán eljött a nap, kezembe nyomták a kulcsát, én meg már rögtön erdészeti földutakat vizionáltam, amin lassított felvételen, vízmosásokkal küzdve, vidáman autózunk a csúcsra. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak a garázsban közelítünk a VW-hez.

Ezen a rövid úton még arra is volt időm, hogy eszembe jusson Fekete Teréz, hétpróbás átváltozóművész. Némi párhuzamot lehet felfedezni közte, és a Polo Cross között, hiszen mindketten abban a hitben ringatják magukat, hogy ha teljesen más ruhát vesznek fel, magukra dobnak némi sminket, attól máris azzá vállnak, akinek/aminek látszani szeretnének. Nos, míg Terink végül belátta, hogy mégsem helyes ez így, addig a Polo nem adja fel, és hamis ígéretekkel továbbra is gyanútlan kalandorokat visz, szó szerint a csalitosba.

Plasztikai sebészet

Közben már itt is a járgány. Rögtön kiveri a szemünket a kocsi „Magma-narancs” fantázianévre hallgató fényezése, ami később még jó szolgálatot tehet, mikor valamelyik fogyasztási templom parkolójában sasoljuk, hol is hagytuk el az apróságot. Ha kihevertük az első, meghatározó vizuális élményt, nézzük tovább.

Elöl és hátul is a széria kivitelnél vadabb kinézetű műanyag lökhárítók feszítenek a gépen, de műanyag sárvédő-szélesítésnek és leghátra még egy diffúzor-imitációnak is jutott hely.

Összesen hét centiméterrel lett magasabb a terepjárós hangulatú Polo Cross az alapkivitelű testvérénél, bár ennek nagyobbik részét az alumíniumszínű tetőcsomagtartó adja. A hasát mindössze 3,2 centiméterrel hordja magasabban, amiből a másfél centi a futómű, a többi pedig a 17 colos kerék érdeme.

Belsőségek

Már belül, és még mindig tetszik. De már foszladozik a kezdeti lelkesedés. Bent következetlenül dolgoztak a dizájnerek, mert míg a sportos ülések szépek, kényelmesek és remekül passzolnak az autó hangulatához, addig a műszerfal elhanyagolt mostohagyerekként semmi izgalmas pluszt nem kapott. Kár érte.

Ellenben sokat adtak a kézifékkar, a kormány, váltó kialakítására, itt mindenhol feltűnik a narancssárga öltésekkel megbolondított bőrszerű anyag.

Aki nem kattint át, azt legszebb álmában lepi majd meg egy melegségre vágyó, fokhagymaszagú, tamil átváltozóművész! Én nem várnám meg!

---

Na, most aztán már jöhet a 70 lovas dízel életre keltése. Elsőre megkapó, teherautós zakatolás, majd gyorsításnál is valami vidám kerregés tör elő a motortér felől. Bár tudom, hogy csak három henger jutott előre, mégis tetszik az ott megbúvó fűnyírómotor hangja. Hiába, biztos az agrármérnök vér teszi…

Útközben sem okoz nagyobb csalódást, széles kerekeivel élményt jelentenek a kanyarok. Néha azért jól jönne némi plusz erő, de ha belegondolok, hogy ugyanez a kocsi 1,9-es 100 lóerős TDI motorral, egy millióval többe kerül, máris sokkal jobb ez a 70 lovas is.

Kérem, vetkőzzön le

Annak ellenére, hogy tudjuk, nem terepre való a Polo Cross, azért csak kipróbáltuk mit tud. Minek ígérget mindenféle kalandot a külsejével, nem igaz? Persze csak ott, ahol még egy Zaporozsec sem esne különösebben kétségbe. Mi azonban kétségbeestünk. Pechünkre éppen nemrég hullott egy kis égi áldás, így a kiszemelt, felázott, agyagos úton alig ötven métert tudtunk megtenni a kocsival.

Hatalmas kerekei még önmagukban nem jelentenének rosszat, de a rajtuk feszülő vékonyka gumi már végképp nem arra való, hogy az emberfia letérjen vele az aszfaltról és ráadásul ott még jól is érezze magát.

Azért az erdőben még átestünk a fotózás nemes feladatán, aztán pedig egy kiadós gyaloglás következett.

Talán érthető, hogy sok tekintetben önkéntelenül is a hasonló nevű Fiat Panda Cross-hoz hasonlítottuk a kis VW-t. Igaz, hogy utóbbi nagyobbra nőtt, de dízelmotorja ugyanúgy 70 lovas, mint a Pandáé.

Nagyjából azonos célközönségnek is készítették őket, de míg a Polo csupán optikailag nyújtja azt az érzést, hogy valóban képes terepen is helytállni, addig a nála kisebb, de hasonlóan pofásra sikeredett Pandába valódi összkerékhajtást építettek az olaszok.

Hormonkezelés

Véleményünk szerint kétféle megoldással lehetne nagyot dobni a Polo Cross egyéniségén: vagy leültetni és tenni bele egy tisztességes, erős benzinmotort, vagy így hagyni, de akkor legalább egy 4×4-es hajtásláncot illene alákalapálni és az alacsony profilú, még vacak városi utakra is alkalmatlan abroncsok helyett valami más után nézni.

Maradjunk abban, hogy egy valódi átváltozáshoz kicsit több kell, mint némi festék, meg pár trendi kiegészítő. Igazán drámai eredmény eléréséhez el kell zarándokolni egy átoperálásra, ahol már szikéért, hormonokért is nyúlnak. Meg persze a mutatvány végén a számla is borsosabb.

A Polo Cross esetében azonban a Volkswagen úgy okoskodott, nekik bizony elég lesz az új, divatos külső, nem fizetnek egy huncut krajcárt sem a hozzáértő sebészeknek. Ennek ellenére, ha kibírjuk, hogy nem térünk le vele az aszfaltról, igazi dögös kis társat találhatunk a személyében, akit sokan megbámulnak majd.

---