Teszt: Honda Accord 2.4

---

Az utóbbi években észrevettem, hogy bizonyos dolgokat seperc alatt elfelejtek. Így voltam a Honda Accorddal is. Miért történt mindez? Felejthető lenne a Honda Accord? Nem hinném. Rossz autó lenne? Biztosan nem. Jellegtelen lenne? Ebben a kérdésben van már némi igazság. Külsőleg az Accord szinte már egyáltalán nem hat ránk, olyan mintha ott sem lenne. Nem csúnya, nem is szép, már hozzászokott a szemünk.

Az Accordnak viszont van egy nagy előnye a többiekkel szemben. Mégpedig az a tökéletesség, amit vezetés közben érzünk benne. Ez a benyomás valahol mélyen ott motoszkált a bőröm alatt. S miközben a külsejére már alig emlékeztem, tudtam, hogy nagyon jó volt vele.

6 sebesség, 4 henger

A Hondának van egy olyan jó szokása, hogy ingert érez mindenféle motorhoz hatsebességes váltót párosítani. Egy ilyen méretű motornál ez persze már szóra sem érdemes, úgyhogy a dicséretet az 1,4-es Civicnél tessék keresni. Jelen esetben egy sportosan is kapcsolható botot kell ide-oda húzogatnunk, a tanultak szerint.

Van egy igen rossz szokása is a Hondának, amivel – sajnos – nincs egyedül Japánban. Nevezetesen, hogy olyan hengerűrtartalom mellé, ahová már dukálna plusz két henger, még mindig csak négyet biggyeszt. És mi van a motorkínálattal? Egyszerűen nincs.

Választhatunk egy sportos kétezrest, egy kicsivel sportosabb 2,4-est, meg egy jófajta dízelt. Kisebb motor egyáltalán nincs, pedig igény lenne rá. És miért nincs nagyobb? Miért nincs hathengeres? Csupa jogos kérdés, válasz nincs.

Nyomokban lóerőket tartalmazhat

Na, de mi van ezzel a 2,4-essel? Állítólag 190 lóerős. Szép sorjában beleülnek az emberek, barátaim, ismerőseim, kollégáim és csodálkozni kezdenek. Nem érzik a lóerőket, csak nyomokban. Ennyit tud a Honda? Totális csalódás.

Pedig nem gyenge. Ott a hiba, hogy csupa jóindulatú, óvatos sofőr vezette, és nem egy hozzám hasonló félőrült. Jelen esetben hosszú másodpercekig tövig kell nyomni a gázt, mígnem elérjük a pirosat. És csak ezután lehet váltani.

Erős érvek az Accord mellett a következő oldalon

---

Persze lehet, hogy mégsem az emberekben van a hiba. Sokkal kényelmesebb lenne, ha alulról húzna, és nem kéne hatezerig elforgatni ahhoz, hogy megtudjuk, mire is képes. Nagyjából itt van az a határ, ahol szaporára veszi az iramot az Accord, hogy 6800-nál kipréselje magából a maximális teljesítményt. Ennél sokkal szomorúbb, hogy egy átlagos családos apuka, még a nyomatékmaximumig sem szívesen húzatja ki, mert az is egekben van.

Könnyen el tudom képzelni, hogy akad, olyan Accord-tulaj, aki még sosem tapasztalta, mi történik a szelepvezérlés változása után. Nem érezte, hogy hirtelen minden átlényegül, és hogy akármennyire is kapkod, rendszeresen leszabályoz a motor, mert nem elég gyors a keze. Talán ha a felesége vezetne…

Ez egy Integra Type-R-ben teljesen természetes, sőt még talán egy Civicben is. De az Accordba valami más kéne. Kellene még két henger és némi nyomaték a kényelemért. A menetteljesítmény persze így is jó. Képes 7,9 alatt százon vágtatni, ha ismerjük a trükköt.

Családias is

Kevésbé teljesítményorientált szemszögből nézve az Accordban nincs sok hiba. Nagy a lábhely, nagy a csomagtartó, az egész nagyon egyben van. A futómű feszesebb az átlagnál és jobban is fogja az utat, de anélkül, hogy közben egyáltalán keményebbnek tűnne.

A kormányzás közvetlen, végig az az érzés dolgozik bennünk, hogy totális kontroll alatt tartjuk a kocsit, még nagy sebességnél is. Ez az, amiben a konkurencia kevésbé erős. Kérdés, hogy erre szükség van-e egyáltalán?

Aki még mindig bizonytalan, azt talán sikerül meggyőzni a felszereltséggel. Itt van mindjárt az adaptív sebességtartó automatika, amit szériában adnak, pedig a konkurencia nagy részénél erről még nem is hallottak. Luxusautókat idéz. Csak néhány gombnyomás, és az autó máris felveszi a forgalom ritmusát, anélkül, hogy beavatkoznánk. Ha kell, gyorsít, ha kell, fékez, mint egy robotpilóta. Persze nem vált helyettünk és vészfékezést sem csinál, de akkor is nagyon kényelmes.

Még mindig nyerő

7,8 millió forint a 2,4-es Accord Executive felszereltséggel! Nem olcsó, ha azt nézzük, hogy 2 millióval lentebb is lehet Accordot venni. Kedvező viszont, ha a két japán konkurenshez, a Mazda6-hoz vagy a Toyota Avensishez hasonlítjuk, amelyek szintén hasonló méretű négyhengeresekkel küzdenek.

Legalább fél millió az előnye, nem beszélve a súlyos másodpercekről. Ezért nekem még mindig az Accord kellene a japánok közül, bár erősen elgondolkoznék a dízelen.

---