Teszt: Renault Laguna II 2.0 dCi Monaco

---

Ha egy évvel ezelőtt készül a teszt, nincs kérdés. Akkor volt négyéves az autó, és akkor kapta meg az ilyenkor szokásos modellfrissítést, ráncfelvarrást vagy faceliftet – ahogy tetszik. Ha akkor írunk az autóról, elmondtuk volna, hogy a fiatalos, egyedi, különleges és egyértelműen azonosítható arc sajnos hátrányára változott. Oda a lendület és az individum, kaptunk egy autót, amiből tizenkettő egy tucat. Hozzátettük volna, hogy a Renault gőzerőkkel dolgozik azon, hogy az autói megbízhatóságának fakó képet kipolírozza, ezért 600 különféle ponton hozzányúltak a karosszériához, és a beszállítóknak több ezer ejnye-bejnye tárgyú e-mailt küldtek ki. Szót ejtettünk volna a csinosabb belsőről, és a kézifék hiányáról – ha egy éve írtunk volna, amikor kvázi új volt a Laguna II.

És mindezt tényleg megírtuk tavaly ilyenkor. Jogos a kérdés: most újfent miért? Azért raboljuk Laguna-teszttel a kedves olvasók drága idejét, mert az autó új motort kapott, méghozzá rögtön a kategória legerősebb kétliteres dízelét.

E motor 173 lóerős (átszámítva a 127 kW-ból, nem bedőlve a Renault-marketing 175 lóerejének), 360 Nm-es nyomatékkal kísérve. Impozáns adatok, korábban a 2,2-es dízel sem tudott ilyen ínycsiklandozó számokkal szolgálni. Az új motort fejlettebb közös nyomócsöves befecskendezéssel, piezoelektromos szelepekkel látták el. Ez a sok humbuk azért kellett, hogy a két literből relatíve halkan, gazdaságosan, és a környezetre maximálisan ügyelve törjön elő a fentebb említett 173 ló.

De ha ezeket az adatokat megpróbáljuk utcai nyelvre fordítani, jön a csalódás. A Laguna nem tűnik a kategória legerősebbjének. No ez persze nem baj, merthogy a futómű jóval kényelmesebb, mint amilyen sportos. Ergo száguldani senki nem mer, szeret, akar egy Lagunával. Lagunát nem vesznek fiatal topmenedzserek, izgága brókerek. Lagunát cégautóként szokás kapni, vagy ritkább esetben 50 év felett családi autónak szokás megvásárolni. Egyéb változatot nem tudunk elképzelni, Renault Lagunába szerelmes egyedek tudtunkkal nem léteznek. Lagunát akkor választ az ember, ha kiszámíthatóan unalmas, de tágas, kényelmes autóra vágyik. Vagyis az igények és értékek találkozása ennél szerencsésebben nem is alakulhatna.

Magamra öltöm az életunt osztályvezető fakó zakóját, és nekilátok élvezet nélkül Lagunát tesztelni. Kulcs helyett kártya lapul a zsebemben, közelítek az autóhoz, ami okos Bodri módjára farkcsóválás helyett nyitja az ajtót, ha a kilincshez érve érzékeli kilétemet. A motor gombnyomásra indul, a kézifékkel nem kell bajlódnom, mert azt is az automatika engedi ki helyettem. Már csak automata váltó kéne ingerszegény életembe, de azt ehhez a motorhoz nem kapni – csak manuális van, hat fokozattal.

Emígy belecsapunk a Laguna megismerés magas fokába. Már hogy a következő oldalon

---

S magával ragad a Laguna-érzés puha meleg közege. A Lagunát nem szeretni kell, hanem használni. A kötődés, ami egyfajta szeretetféle, aztán kialakul magától. Nálam is kialakult, pedig ostoba prekoncepciókkal és előítéletekkel közelítettem. Ezt az autót úgy lehetne jól eladni, ha minden potenciális jelöltnek kipostáznák legalább egy hétre. A félelem, az előítélet, az ideges megközelítés elillan.

Történetesen az eső is nekikezd, most lehet automatikus ablaktörlőt próbálni. Lehetne, de a szerkezet valahogy a szemerkélő esőt, mint ritka csapadékjelenséget képtelen értelmezni. Vagy ledörzsöli a szélvédő dupla hővédő rétegét, vagy meg sem mozdul. A kettő közötti lassan töröl, néha-kivár-ritmus számára ismeretlen. Sebaj, szórakoztatom magam a le-fel kapcsolgatással.

Drága tesztautónk finom belsejében még egy hasznavehetetlen extrafelszerelést szúrtam ki: a magyar navigációs rendszert. Eleve nem tetszett, hogy a navi miatt központi a kijelző, ami csak akkor mutatja a pontos időt, ha megy a rádió. Máskülönben a kijelző sötét, óra nincs. Ezen túltettem magam. Aztán próbáltam navigálásra használni a navigációt, hátha arra találták ki. Budapestet egész jól ismeri, angolul útbaigazít, és házszám szerint odatalál bárhova. A városhatárt elhagyva kikopnak az utca és településnevek, a Balaton kezdetű városneveket említve tanácstalanul forgatja buta kijelzőjét. Drága játék 120 ezerért egy olyan térkép, aminek minden második oldala üres.

Olyan autó a Laguna, amiről nehéz tisztán véleményt alkotni. 300 kilométert egyhuzamban levezetve sem történik semmi, mert nem veszi észre az ember, hogy vezette. A kormányzás, vezetés, figyelés egyetlen másodperce sem idézhető vissza. A Lagunában egyszerűen csak eltelik az idő. Nincs hangos felsikoltás rossz úton. De az sincs meg, amikor a kedvenc kanyarunkban sikerül 20 km/órával gyorsabban elfordulni. Kiemelkedő tulajdonsága nincs a Lagunának, mindenben jó, de semmiben sem nagyon. Azért tessék csak kipróbálni, ha éppen új cégautót kell választani. Mondeno-Passat alternatívaként nem okoz csalódást. Ráadásul ez a legszebb kombi a piacon. S a legdrágább is.

---