Teszt: Lexus RX 350

Teszt: Lexus RX 350

1/26 Teszt: Lexus RX 350

Teszt: Lexus RX 350

Fotó megosztása:

2/26 Még mindig széria a kazettás magnó

Még mindig széria a kazettás magnó

Fotó megosztása:

3/26 A golfpályán sem vall szégyent

A golfpályán sem vall szégyent

Fotó megosztása:

5/26 Se nem különc, se sem csinos. Ilyen

Se nem különc, se sem csinos. Ilyen

Fotó megosztása:

6/26 Nap süt, kék az ég...

Nap süt, kék az ég...

Fotó megosztása:

7/26 Ilyen a legjobb családban is előfordulhat

Ilyen a legjobb családban is előfordulhat

Fotó megosztása:

9/26 A jót könnyű megszokni

A jót könnyű megszokni

Fotó megosztása:

10/26

Fotó megosztása:

11/26

Fotó megosztása:

13/26

Fotó megosztása:

14/26

Fotó megosztása:

15/26

Fotó megosztása:

17/26

Fotó megosztása:

18/26

Fotó megosztása:

19/26

Fotó megosztása:

21/26

Fotó megosztása:

22/26

Fotó megosztása:

23/26

Fotó megosztása:

25/26

Fotó megosztása:

26/26

Fotó megosztása:

Fotó megosztása:

És erre itt a benzinfaló Lexus RX 350 tesztautónk 17 millióért, szemben a Lexus RX 400 hibriddel, ami potom 14 millióba kerül. Hogy is van ez? Ha megfeszülök se tudok jobb kifogást találni a hibrid ellen, mint hogy nincs tapasztalat a szervizelésben, relatíve új a technika, és az akkumulátor rossz dolog, szennyezi a környezetet. Ugye mind átlátszó és süt róla, hogy a hibridellendrukkerek beszélték a fejembe?

Akkor meg mivel vegyem rá magam, hogy ne a modern és divatos hibridautót, hanem a környezetre sokkal ártalmasabb, 3,5 literes benzinest válasszam, ami gyengébb és többet is fogyaszt? Magukban döntsék el a választ, aztán a döntéstől függetlenül olvassanak csak tovább, mert az RX 350 mindezek ellenére isteni autó.

Hogy szép-e?

Szépnek nem mondanám. Eleve nem tartozom azok táborába, akik a mindennapi közlekedést csak terepjáróval vagy szabadidő-autóval tudják elképzelni. De maga az RX sem számít olyan terepjárónak, amit pironkodás nélkül vonzónak lehet nevezni. Ha szép kell, ott a Murano, ha macsós kell, arra ott a BMW X5 vagy a Mercedes ML. Ha pedig visszafogottan elegáns terepjáróra vágyunk, akkor a Volvo XC90 az igazi. Ellenben az RX nem néz ki sehogy.

Ez megint olyan Lexus lehet, amit belülről kifelé terveztek. Megrajzolták az utasteret, a csomagtartót, aztán kanyarítottak hozzá műszerfalat, és alábiggyesztették a hajtáslánc kötelező elemeit. És mindezt azért, mert a Lexusnál okos emberek ülnek, tudatosan építenek autót. Azt gondolják, hogy az autóvásárló magának vesz autót, nem a szomszédnak, ergo neki sokkal többet nyom a latban, hogy kényelmes, esztétikus, jól használható legyen belül, mintsem feltűnő, különc és csinos kívül. A Lexus RX sete-suta kívül, viszont irtó kényelmes odabent.

S az RX-ben ez a legjobb. Percek alatt asszimilálódtam: a jót könnyű megszokni, a Lexus RX-hez könnyű hozzászokni. De – verjenek meg, köpjenek le, írjanak anyázó levelet – nekem valahogy mégsem tetszik. Mintha teljesen külön csapat tervezte volna a középkonzolt, a műszereket és az ajtókárpitozást. Persze a méretek stimmelnek, hiszen a precíz japán népség milliméterre pontosan számította ki, mi hova érkezik, mikor milyen tudatalatti állapotban hova nyúl a vezető. Csak a három rész valahogy nem áll össze egységes stílusú rendszerré.

Lelketlen, jellegtelen, de bánja a fene, ha a fenekemet hűti és fűti a fotelszerűen körbeölelő ülés, a fa tapintása kellemes, és istenien szól benne a Sputnik – Love Missile. Persze nem az undorító Westbam mix, hanem a ferrokrómos kazettámról, 1986-ból. Az MD kihalt, a CD-t lesöpörte a DVD, de a Lexusban még mindig szériatartozék a kazettás magnó – a CD mellett.

Lehet ezt még fokozni? Igen, a következő oldalon

Környezettudatos énem cefetül küzd, de hiába, az ösztön eltiporja a 276 lóerő keltette vágyaimat. Hiába na, a Lexus (Toyota) nagyon tud erős, pörgős benzinmotort készíteni. A 3,5 literes motor blokkja alumínium, változó szelepvezérléssel lélegeztetett, ultrakönnyű. Azt mondják, ez a kategória – prémium szabadidő-autók – legerősebb, mégis legtakarékosabb motorja. A vas (alumínium) oly könnyen pörög fel, és oly vérmes hangon, mint egy durva speedmotor.

Úgy persze nem megy, de egy kéttonás terepjáróhoz – akarom mondani, szabadidő-autóhoz képest a 7,8 másodperces sprintidő és a 200 km/órás végsebesség egyáltalán nem rossz. Főleg akkor nem, ha elképzelik, milyen formában tudja az RX 350 ezeket a számokat előadni. Elsőre idegen az érzés, mert a kormány habkönnyű, a WRC-szimulátorok több visszajelzést adnak az útról és az erőről. De mégis felemelő az a nyugalom, ahogy az autó 60 és 140 km/óra között bármilyen sebességre gyorsít másodpercek alatt. Az ötfokozatú váltó untig elég. Ha a marketing nem hajtaná a fejlesztőket, ennyi fokozatnál rég megálltak volna. De pont a Lexus az, amely a kesztyűt felvéve az új LS-ben már nyolcfokozatú váltóval gyorsítja-lassítja a brutálisan erős 4,6 literes motort. No de mindegy.

Rekordtakarékosság ide vagy oda, 16 litert fogyasztott az RX 350. Ez még akkor is elképesztően sok, ha Szörényi kolléga nagy sietve igyekezett egy rendezvényre autópályán, országúton és városban. Aztán nagy sietségében elkezdte élvezni az autót, majd a rendezvény ki is ment a fejéből, és csak az RX 350-re koncentrált. Az RX 400h majdnem hat literrel kevesebből kijött. És 0,2 másodperccel hamarabb éri el a százat.

Az a helyzet, hogy teljes tanácstalanságba fulladtam. Az RX 350 jellegtelen, de irtó kellemes autó. Nem tetszik se kívül, se belül, mégis fenemód beleszerettem. Az összkerékhajtás kiegészítője az egész miliőnek, saras tivornyára ezzel az autóval nem mennénk, mint ahogy azok sem, akik ezt az autót magukénak tudhatják fűtött garázsukban. Ha nem egy RX 400h-t vettek ugyan helyette. Mert én mégiscsak azt tenném.

Adatok és árak a következő oldalon

Rámehet a párkapcsolatod is, ha elhanyagolod ezt

Egyes betegségek nemcsak fizikailag, de lelkileg is…