Teszt: Peugeot 407 2.7 Hdi

---

Közel 10 millió forint egy középkategóriás francia autóért. Tudom, mire gondolnak. Őrült sok pénz. Talán nem kellett volna elárulnom. De ez a csúcsmodell, azt pedig mindenhol meg kell fizetni.

Beleültem, elindultam, és máris tetszett. Húzott, ahogy kell, kapásból élveztem a vezetést. A nyomatékos dízelmotor azonnal lenyűgözött, így a summázást későbbre halasztottam. Csak nyomtam a gázt, és zaklatottan rohantam az ajándékok után egy nappal karácsony előtt. Gyér volt a forgalom, mindenkinek ajánlom az utolsó pillanatban vásárlást. Felejtsék el a bronz, ezüst, meg arany vasárnapot!

Egyik parkolóházból a másikba lavíroztam, és itt tűnt fel, hogy ez a 407-es bizony marha nagy autó. Az eleje olyan hosszú, hogy napozni lehetne rajta. Többször frászt is kaptam, hogy elkaszálom, megforgatom, meghúzom a közelemben lévőket, aztán győzött a tapasztalat.

A keskeny parkolóhelyeken feltűnt még valami. Nagyon széles is a 407-es. Néha úgy kellett kipréselnem magam egy tűhegyni lyukon, mivel nem akartam az ajtó élét összepingálni a mellettem parkoló autó dukkójával. Még jó, hogy a tükrök maguktól behajlanak, ha kívülről zárom az ajtókat.

Nehézséget jelentett volna a tolatás is, ha nem lett volna a tolatóradar. Ennyiért már széria. Szóval adott egy zavarbaejtően nagy külső és egy meglepően szűk belső. Bár az első ülésekben terpeszkedve még úgy tűnhet, hogy egy luxuslimuzinban ülünk. Az üveg úgy másfél méterre van tőlünk, a kocsi orrát pedig csak színházi látcsővel látni. Ettől biztonságosnak hat, és a mosós srác kivételével általában le is nyűgözi az embereket. Ő speciel a pokolba kívánta. Ez az autó a belső ablakpucolók rémálma.

Magam mögé kezdetben csak az ásványvizes palackért nyúlkáltam, ami bőséges helyen gurult vidáman a hátsó lábtérben. Kár, hogy családtagjaim és rokonaim kivétel nélkül több helyet foglalnak egy másfél literes palacknál. Szűk hátul a hely, a térkihasználás botrányos. Így már kicsit túlzásnak tűnik a hosszú orra, ráadásként a csomagtér is szűkösebb az átlagosnál.

A napozóágy alatt

Egy V6-os motor számomra mindig vonzó. Főleg ha dízel. A legdrágább 407-esben történetesen pont egy ilyen lapul. 2,7 literes hengerűrtartalom, 204 lóerő és bőven elegendő, 440 newtonméter nyomaték. Franciásan kifinomult és meglepően csendes. Olyannyira meggyőző, hogy a Jaguar sem restellte beletolni saját modelljeibe.

Motorikusan rendben volt már az 1,6-os dízel is, elbírta, nem erőlködött feltűnően. Ez mégis egészen más. Csendesen indul egy éjszaka után is, és a gázpedál legfinomabb érintésére is elegendő erő szabadul fel a motorból.

A kötelező extrákról és a veszélyes ellenségekről a következő oldalon

---

Ezt a motort már művészet volna egy automata váltóval elrontani, nem is sikerült. A hatsebességes automata tökéletesen passzol a nyugodt, de erős motorhoz. A 8,5 másodperc ugyan elég átlagos 100-ra ekkora teljesítménytől, de nem érezni az automatákra jellemző nehézkes indulást, később pedig egyenesen élvezetes a váltás nélküli nyomatékporció.

Egy Mercedes sem vált finomabban, és egy BMW sem kapcsol gyorsabban, a manuális üzemmód pedig prímán használható motorfékezésre. 230 a vége, biztosak lehetünk benne, hogy nem lesz gondunk az autópályán sem.

Nyomorgás csendben

Hiába tiporjuk a gázpedált a padlóba, nem növekszik jelentősen a szélzaj, és ettől még kényelmesebbnek tűnik a 407-es. A gyors haladást szolgálja az a tény is, hogy a 2,7-es érezhetően keményebb lett a gyengébb változatoknál.

A futómű módosítását sikerült olyan mértékben véghez vinni, hogy egy használhatatlan raliautó és a ringó francia futómű között legyen valahol félúton a keménység. Szériában 18 colos felnik járnak, amikkel prímán elvoltunk a rosszabb utakon is. Van még egy sportosabb beállítás is a futóműhöz, de egyáltalán nincs rá szükség, mint ahogy a váltó sportgombját is csak azért nyomkodtam, mert ott volt.

Persze, ha kizárólag a nyomogatással foglalkoztam volna, akkor még mindig ott állnék a Peugeot-székház parkolójában. Egy tapasztalt repülőgép-pilótát is zavarba ejtene az a gombáradat, amit a középkonzolra raktak. Néhány nap alatt meg lehet ugyan szokni, de nem úgy állnak a gombok, hogy odapillantás nélkül bármelyikről is meg tudnánk jegyezni, mire való.

Kötelező extrák

Nem jár egyetlen pluszgombbal sem, így két extrára mindenképp érdemes áldozni, ha már alapáron 9,5 milliót kiadunk egy 407-esért. Az egyik a Blutooth-kihangosító 70 ezerért, ami hiba nélkül együttműködött a telefonnal, és senki nem sejtette, más is hallja a beszélgetést. A kormányról turkálhatunk telefonkönyvünkben is, sőt még saját csörgésünket is átveszi a rendszer. A másik említésre érdemes extra a 100 ezer forintos JBL-erősítőrendszer, amitől mindenfajta zene megelevenedik Lagzi Lajcsitól Yonderboyig.

Ha 300 ezerért nem ragaszkodunk, a finom bőrülésekhez, akkor még Xenon lámpát is kapunk 10 millió alatt, és így már nincs is szükségünk semmi másra a bőséges alapfelszereltség mellett.

Önnön ellensége

Alulméretezett utasterén kívül a 407-es széles motorpalettája az, ami leginkább a 2,7-es Hdi ellen szól. Más dimenzió ugyan, de 3 millióval olcsóbban az 1,6-os is elvisz bárhová, de az alig 30 lóerővel gyengébb 2,2-es is olcsóbb 1,3 millióval. Ép ésszel a plusz két henger sem éri meg a 3,5 literes többletfogyasztást, bár az érzés miatt talán mégis. A 12,5 liter persze nemcsak ehhez képest sok és meglepő, hanem egy hátul tágasabb, erősebb, ráadásul összkerékhajtású 3-as BMW-hez viszonyítva is, ami beéri két literrel kevesebbel.

---