Teszt: Volvo S80 V8

---

Az egész 1998-ban kezdődött, az előző S80-assal. Ez volt az első Volvo, amely megpróbált kilépni a kockaorr-téglatest formából. Bátor arcot és izmos vállat növesztett. Aztán szép lassan ez az arc vált az új Volvo-design példaképévé. A kisebb Volvók a nagy testvér orrával és adottságaival születtek újjá. 2006-ra a kör bezárult, minden autó megújult, ismét elérkeztünk az ötletadóhoz, megint a nagy Volvónak kéne valami mást felmutatnia.

Egyszer Patrick Le Quément, a Renault vezető designere azt mondta, egyáltalán nem baj, ha egy márka összes modelljén már messziről érződik, ugyanahhoz a klánhoz tartoznak. Csak legyen meg mindegyik autónak az önálló tudata és akkor minden rendben. Le Quément okos és elismert ember a szakmában, de ezt az egységes márkaarculatos gondolatát sokan nagy marhaságnak tartják. A Volvo az a cég, mely tökélyre fejlesztette az azonos márkaidentitás fogalmát.

Csak az a kár, hogy az S80-assal nem új irányt nyitnak, hanem az S40-es finomkodó formáját viszik tovább. Aki száz méterről összekeveri a két autót, az vagy hülye vagy hazudik. Ordít a különbség: az S40-es tömzsi, az S80-as elegánsán elnyúló. Szemből nem érződik rajta a korábbi nagy Volvo magabiztos szélessége, ez talán az alak leggyengébb pontja. Az új lámpa, hűtőrács és lökhárító finomkodása nem kéne rá, arca karakteresebb lehetne. De az egységes márkaarculat így klappol.

Miért kell 315 lóerő egy Volvóba?

Egyszer minden ember életében eljön az a pillanat, hogy Porschéra vágyik. Ne tagadják, Önök is lesznek még ilyen helyzetben. A sors fintora, hogy fiatalon, amikor az ember megérdemelne egy 911 Carrerát, csak olajsejk sarjaként telhet rá. Mostoha anyagi körülmények között lehetetlen ilyen négykerekű ajzószert beszerezni, pedig igenis indokolt lenne. A vagyon a korral nő, ezért vesznek ősz halántékú, pocakos ötvenesek annyi 911-est. Kár azért az autóért.

Most jön az a rész, hogy egy Volvo-pilóta miért választja a Porsche helyett inkább a V8-as S80-ast. A következő oldalon

---

Egy Volvo-pilótának megvan a magához való esze, mindig is higgadt szellemű, megfontolt cselekedetű emberként volt ismert. A kor, a halál szele rá is hat, őt is megérinti a vágy, hogy egyszer beszerezzen egy Porschét és engedjen a szexuális kísértésnek. De ő nem lép félre és nem vesz Porschét. Helyette bevásárolja a legerősebb motorral az S80-ast. A 315 lóerős, V8-as vadállatot.

Ilyen Volvót még nem láttunk

Kéretik nem röhögni, a V8-as motor egy Volvóban is vadállat. Döbbenet, ami hang ebből az autóból kijön. Nem a V8-as motortól szokatlan ez, hanem egy Volvótól. Indításkor felhörög, de alapjáraton némán ketyeg és kiegyensúlyozottan forog. Aztán padlógáz, megrázza magát, lüktetve ordít és megborzolja a mellkasom szőrszálait. Csak hogy ne legyen baj, az erő Haldex-rendszerű összkerékhajtáson keresztül érkezik a négy kerékhez. Ez nem állandó hajtású, mint a vetélytársaké. Csak akkor küld erőt hátra, ha az elsők elvesztik tapadásukat. Ezt a rendszert érdemes a többi S80-asnál is megrendelni, áldásos tevékenységű. No persze ettől sem lesz sportautó az S80-asból.

És attól sem, hogy állíthatjuk a kormányrásegítést. Lehet kemény és könnyű, sportos vagy komfortos. Gyakorlati különbség nincs közöttük, a sportos állás sem teszi nagyon gyors utazóautónkat a kanyarok királyává. De lényegi különbséget érezni az előző S80-as és e között. Mindkét autó szép, nagy, elegáns, de sportos beállítottságú vezető ebben érzi magát otthonosabban, a kényelempártiaknak meg mindegy, úgysem érzik a különbséget. Ők majd ezt a négy számot hajtogatják: 6,5, 250, 315, 440. Gyorsulás százra, végsebesség, lóerő és nyomaték. Mást nem is kell tudni, az autó eladja magát a nép előtt.

Hogy biztonságos-e?

Egy Volvo nem lehetne Volvo, ha a biztonsági fogalomkör nem töltene ki hosszú oldalakat a prospektusban. Az S80-as karosszériája szuperbiztonságos, nagyon merev. A ráfutásos baleseteknél a fejtámla előre lendül a fejjel, aztán vissza. Puha légzsák véd minden irányból, ha már törik a kasztni. Ezek mind-mind megszokott mechanikus eszközök, amiknél sokkal érdekesebbek a baleset elkerülésére, kivédésére született extrák. Mert a Volvo úgy gondolja, az öt csillag az EuroNCAP törésteszten szépen hangzik, de nem elég.

A leghasznosabb és leglényegesebb a távolságtartó tempomat. Csak be kell állítani, hogy 140, és az autó ennyivel megy tűzön-vízen át, amíg egy lassabb jármű elénk nem ér. A gép illedelmesen fékez, betartja a követési távolságot, majd kivárva a lassú autó távozását magától visszagyorsít 140-re. És ha közben figyelték a kezem, lábam, nem csaltam, nem értem semmihez. Az új S80-asba építettek veszély-előrejelzőt, ami piros lámpát villogtat előttünk a szélvédőn, ha úgy érzékeli, az előttünk lévő mindjárt balesetet okoz. A rendszer kissé még hisztis, előrejelzése többször oktalan volt, de kedves gesztus tőle, hogy ő is nézi az utat. A BLIS holttér figyelő ennél hasznosabb találmány, a tükörben megjelenő fény jelzi, hogy van mellettünk autó, hiába nem látom a tükörben. Teljesen felesleges, de nagyon jól hangzik a szívhangérzékelő, ami azt hivatott jelezni, ott felejtettünk-e valami élő személyt a hátsó ülésen. Az autó él, körülvesz, magába fogad, vigyáz rám még akkor is, ha 315 lóerős és olykor vadállati hangon ordít. Ilyen a svédek csúcsteljesítményű limuzinja.

Adatok, árak, miegymás a teszt a végén, a harmadik oldalon

---