Teszt: Mazda3 MPS

---

Nálam a kategóriában a Ford Focus ST volt eddig az abszolút győztes. Van, aki orrnehéznek tartja, de nekem annyira kezesnek tűnt és ezáltal annyira gyorsnak, mint egyik másik sem. Nem beszélve a hangélményről, amiben biztosan verhetetlen is marad. Egyetlen hibája a kicsit rázós futóműve.

A hasonló méretű elsőkerék-hajtású kategóriában létezik még egy erős és gyors Astra OPC – ami tényleg tolja az orrát -, és van a méregdrága Golf R32, ami remélem nem olyan ingerszegény, mint a GTI. A SEAT nálunk még várat magára egy igazán erős modellel. Ezek az említésre méltóak, a többiek maximum lóerőt tudnak felmutatni, sportos feelinget kevésbé.

A Mazda3 MPS a legújabb belépő, amiről már a menetpróba után ódákat zengtek a kollégák, bevallom nem hittem nekik. A 260 lóerő biztatóan hangzik, de biztos voltam benne, hogy ekkora teljesítményt nem lehet normálisan aszfaltra vinni az első kerekek segítségével. Másrészt ott van a Mazda6 MPS, ami a világ legszelídebb 260 lóerős autója. Nincs hangja, visszafogottan húz, bolondbiztos négykerék-hajtása van, egyszerűen nem jön át az érzés.

A Mazda3 MPS-t ugyanaz a 2,3 literes turbómotor mozgatja, ami a hatost, csak a turbót hangolták másként, ezért viselkedésében eltér a két motor. A hármasban inkább egy régi vágású turbómotorra hasonlít, ami alul gyenge, felül pedig mintha kötélen rángatnák.

6,1 alatt 100-ra

Nagyon el kellene gondolkoznunk, ha az MPS-nél fürgébb elsőkerekes szekeret szeretnénk találni. 6,1 másodperccel bármelyik hátsókerék-hajtású autó eldicsekedetne, pont ennyit gyorsul a 265 lóerős 130i BMW is.

Persze a japán harcos fokozottan igényli a száraz és tökéletesen sterilizált útfelületet, különben kegyetlen rángatásba kezd az első futómű, ezzel együtt a kormány is. A menetstabilizáló csak részben segít a dolgon, nem bír a rettenetes erővel. Vizes felületen nem tudtam elég finoman a gázpedálra lehelni.

A futómű legfontosabb és legértékesebb eleme az önzáró differenciálmű – becenevén sperr diffi -, ami arról gondoskodik, hogy a két kerék lehetőleg csak együtt tudjon kipörögni. Ennek főként kanyarban van érezhető hatása. A Mazda3 MPS gyönyörűen kigyorsul az olyan kanyarokból, ahol a többieknél csak az ESP lámpa villog vadul, vagy elektronika hiányában az ívbelső kerék kezd füstölésbe.

Gyakorlatilag ebben a szerkezetben rejlik a Mazda3-as előnye. A konkurens gyártók általában azzal magyarázzák a sperr hiányát, hogy az átlagos vezető nem elég felkészült, hogy elbánjon a gonosz módon ébredő erőkkel. Ebben csak minimális igazságtartalom van, normál közlekedési szituációkban teljesen észrevétlen marad az önzáró diffi

---

Inkább a motorerő az, ami miatt aggódni kellene, mivel 260 lóerő már önmagában is veszélyes. Pláne ebben a formában. Hiányoltuk már a régi turbómotoros érzést, na ez most olyan. Alul unalmas gyengeség fogadja a vezetőt, majd 3000-es fordulat környékén gyorsított felvételben kezdenek pörögni az események. Olyan vehemenciával kezd gyorsulni az autó, amit nem éreztünk mostanában még ennél erősebb járgányokban sem.

Ilyenkor abszolút lehetetlen bármilyen sebességkorlátozást betartani, a 130-at úgy ugorja át a Mazda, mintha csak épp álló helyzetből indultunk volna. Akit nem elégítene ki a gyorsulás – kétlem, hogy van ilyen – annak a fékpedál erős tapicskolását javaslom. A lassulás még a gyorsulásnál is nagyobb élményt jelent. Az MPS úgy lassul, hogy csak egy slick gumis versenyautóhoz tudnám hasonlítani.

Élményszerzés

A motor-futómű-fék trió már önmagában garantálja az élményt, ha forgalmas városból kanyargós vidéki utakra tévedünk. Hogy teljes legyen az öröm, kényelmes és erős oldaltartású ülés kell, egy jó váltó, és némi hangélmény sem árt. Előbbit is nyugodtan kipipálhatjuk, nem kaptunk hátfájást a kagylóülésekben és kellően alacsonyra is tudtuk ereszteni.

A váltó nem sikerült úgy, ahogyan igazi hangélményt sem kapunk. A váltókar olyan mértékben szorul, hogy az fájdalmasan lassítja a váltást, így egyáltalán nem illik egy sportos autóba. Abba is beletörődtünk már, hogy turbómotorhoz illő hangokért Focus ST-t kell vennünk, de ez a Mazdánál tudatosan maradt ki.

A japánok egy olyan sportautót akartak építeni, ami tökéletesen használható a hétköznapokon, amiben nem fájdul meg az ember feje, és ami nem rázza le a veséjét. Ez sikerült is, és ettől még nagyszerűbb autó a Mazda3 MPS. Kívülről sem utal sok minden az autóban szunnyadó vadságra, így ha feltűnik egy visszapillantóban, nem sokan ismernek rá a szörnyetegre, és ettől igazán durva meglepetés.

Nincs az a szériautó, amit ne lehetne megszorongatni vele, bárhol bármikor úgy húz és úgy kanyarodik, mintha oda lenne ragasztva az aszfalthoz. Nem tolja az orrát, szinte tökéletes egyenletesen csúszik, sőt ha ügyesek vagyunk, még farcsóválásra is rávehetjük.

Nagyon úgy fest, hogy a Mazda3 MPS jelenleg a legjobb és a leggyorsabb ötajtós alsó középkategóriás autóvá lépett elő. Árban nincs differencia a többihez képest, a 8,1 millió forint abszolút reálisnak tűnik ilyen tulajdonságok mellett. A 20 literes fogyasztás kevésbé.

---