Teszt: Skoda Superb 2,5 TDI LK

---

A Superb (ejtsd: szuperb – nem szuber B és nem is szábörb!!!) vitathatatlan erényei közé eddig a tágas utastér, és a kedvező vételár tartozott. A Skoda Passatra épülő monstruma elképzelhetetlen hátsó helykínálattal rendelkezik, és ehhez képest fillérekért árulják. Ezt egyszer látni kell az életben.

A helykínálat tehát adott, de a kedvező vételár most cseppet sem igaz. A 2,5-ös TDI Superb Laurin&Klement felszereltséggel majdnem duplájába kerül, mint az 1, 9-es dízelkivitel. Hűha. Plusz 58 lóerő, némi kül- és belcsín. Hogy megéri-e? Egy C-osztályú Mercedesnél az alapmodell duplájáért egy háromszor erősebb AMG-verziót adnak. Ez alapján úgy tűnhet: NEM. De lássuk, mit tud egy több mint 10 milliós L&K Superb!

Elegáns is, meg nem is

A Laurin & Klement-felszereltség nem olyan régen létezik a csúcsmodellnél, eddig csak az Octavia futott ezen a szinten, akinek esetleg ismerős lenne. A Superb egy apró ráncfelvarráson is átesett mostanában, ami csakis előnyére vált. Elegánsabb lámpaburák és némi belső frissítés fért bele a büdzsébe a hátralévő rövidke időre. Nemsokára jön ugyanis egy vadi új modell.

Az L&K ismertetőjele, hogy jókora felniken gurul. Elegáns 17 colos kerekekre ültették a Skodát, sőt krómkeret fut végig az ablak körül. Messziről kimondottan úgy néz ki, mint egy igazi luxusautó, akár egy Phaetonnak is lehetne nézni. Ebben a tudatban közelítve csalódásra adhat okot a Skoda-jel az embernek, ez viszont elismerés az autó számára. És különben is.

Laurin & Klement Hol volt, hol nem volt, volt két Václav. Václav Klement, és Václav Laurin. Klement könyvárus volt, Laurin bicikliszerelő. Klement egy német Seidel és Neumann típusú bringával karikázott minden reggel a könyvesboltba, amíg el nem romlott alatta. Alkatrész híján dühében visszaküldte a biciklit Németországba, egy cseh nyelven írott levél kíséretében, de nem járt sikerrel. Egy levelet kapott csak vissza, amiben arra kérték, hogy olyan nyelven írjon, amit el is tudnak olvasni. Klement berágott és Laurinnal együtt megalakította saját kerékpárszervizét Laurin & Klement néven 1895-ben, Mlada Boleslavban. Néhány évvel később (1899-ben) már kidobták az első motorkerékpárt is, ami kicsit veszélyesnek bizonyult, Laurin egyik első fogát is elvesztette vele. Az első automobil 1905-ben hagyta el az üzemet, de a Skoda-gyárral csak 1911-ben egyesültek.

A Superb nagyjából mindent tud, amit egy luxusautónak kell, de valahogy mégsem nyűgöz le bennünket. Nem, ebben a formában. Minden földi jóval felvértezték ugyan, de azért van mibe belekötni. Szubjektív dolog, de nekem egyáltalán nem tetszett a fabetétes műszerfal, és a váltó már ránézésre is egy őskövület.
   
A középkonzolon a navigációs kijelző iszonyatosan olcsóhatású műanyagból készült. A sarkait pöcögtetve lehet le-fel és jobbra-balra billentgetni, ami nagyon jó ötlet, mégis kicsit olcsónak hat. Ilyen funkció szerintem csak az S-Mercedesben van ezen kívül, igaz ott motorizálva.

A rémes automata váltóról a következő oldalon

---

A többi teljesen rendben van. Krómozott küszöbök és légbefúvó keretek, a Laurin & Klement-lenyomatú kényelmes, memóriás fotelek, az index a külső visszapillantókban, a krómozott kipufogóvég mind jól néz ki. A műszerfal óráira kívánkozott volna még némi króm, de annyi baj legyen. Sokkal jobban zavart az automata váltó.

Minden elismerésem a Volkswagennek, ők gyártják a világ legjobb automatáját – a DSG-t -, sőt talán a második is az övék. Az Octaviában már próbált hatfokozatú Tiptronic olyan gyorsan és selymesen-puhán kapcsol, hogy egyszer még a DSG-vel is összekevertük. Ezek után iszonyatos csalódás a 2,5 TDI-hez párosított valami. Muszáj kimondani: ez egyszerűen rossz.

Régies, de a fokozatonkénti kapcsolás jól jöhet vontatásnál, de van Tiptronic-funkció is. A számok már árulkodnak a gyengeségről, mivel a 4-es után rögtön a D fokozat jön. Bizony ez csak ötsebességes. Még ettől sem lenne feltétlenül rossz.

Ezen tulajdonságáról akkor szerezhetünk teljes bizonyosságot, amikor nekilódulunk. A motor bőgni kezd, a váltó csúszik, kis idő múlva elindulunk. Haladunk, gyorsulunk, a motor megint bőg, bőg és bőg. A váltás másodpercekig várat magára, hiába veszünk vissza a gázból, hiába anyázunk, hiába teszünk bármit. Még szerencse, hogy be tudunk avatkozni. A Superb az első autó, ahol a kézi kapcsolás nemcsak játékból van, de takarékoskodni is lehet vele. Kötelező pöcögtetni, csak így lehet kulturáltan közlekedni. Csak ezért kár fizetni az automatáért.

Szokás szerint a rossz váltó gyengíti a motort. A 2,5-ös TDI 163 lóerejét közel sem érezni, talán az 1,9-esre tippelnék, ha beültetnének. Utazásra azért bőven elég, bár tény, hogy a magas fordulaton dolgozó dízel nem tesz sokat a kényelemért. Arra pont jó az óriási térkínálat. Egy elöl nyújtott lábbal terpeszkedő felnőtt mögött nagyjából ugyanilyen pozícióban elfér egy másik felnőtt is.

A vezetőülésből szinte semmi sem érződik a Superb méreteiből, közvetlensége inkább egy kisebb autóhoz illene. Csak rosszabb úton tűnik fel a hatalmas tengelytáv, kicsit hullámzik, nem olyan mint egy igazi luxusautóban. A 17 colos felniméret még elviselhető, nem üt vészesen az úthibákon sem.   

Kevés sokért

10,5 millió forint nem kevés. Sok. Az L&K Superb ennyiért csak kívülről megnyerő, a belső egyáltalán nem emlékeztet egy drága autóra. Az alapmodell igényes műanyag elemeit igénytelen hatású faborítás váltotta fel, a navigáció kijelzőjéről nem is beszélve. A váltó maga a borzadály, mindenképpen a hatfokozatú kézi váltót választanánk.

Szerintünk az emberek nagy része már túl van azon, hogy egy világos bőrüléstől hanyatt  vágja magát és luxusautót vizionáljon. A Superb sajnos ebben a formában egy dél-koreai „luxusautóra” emlékeztet. Az 1,9-es dízel a jó vétel, nem ez.   

Fogyasztról, felszereltségről a következő oldalon

---