Teszt: Subaru Forester 2.5 XT

---

Tapasztalatom szerint a Subaru név hallatán még a lányoknak is felgyorsul hirtelen a pulzusa, és mindenféle ovációba

kezdenek anélkül, hogy tudnák mi az a Forester egyáltalán. Főszerkesztőnk ugyan tudja mi az, mégsem jutott eszébe, hogy ez az autó bizony már járt nálunk, bő másfél évvel ezelőtt.

Tanulság: a főszerkesztő is ember, és titokban talán ő is rajong a Subaruért, ha nem is veri nagydobra. Így érkezett meg az ezúttal szürke Forester 2,5 XT, amelyről csak a visszaszolgáltatás időpontjában derült ki, hogy ráadásul tavalyi modell. Igaz a 2007-es változat, csak a színrefújt kilincseiben és tetősínjeiben mutat másként.

Mi az a Forester?

Meglepő, de még mindig sokaknak nem ugrik be melyik is az a Forester – miközben áradozok róla. Ez is igazi Subaru, de nem az, amelyiken nagy szárny van, és mindig 160-al húz el mellettünk a városban.

A Forester ennél egy jóval szolidabb szerkezet ránézésre, olyannyira, hogy egy Suzuki Swift feltűnő autó hozzá képest. Nem csúnya, de semmi látványos nincs rajta egy levegőbelépőn kívül. Csúnya szóval az ilyet szokták

jellegtelennek hívni. Főleg egy emelt hasmagasságú kombira emlékeztet, de se nem kombi, se nem terepjáró. Viszont veszélyesen gyors. Ennek ellenére főként családi autónak lehet ajánlani.

230 lóerő 4 kerékre

Amennyire biztonságos az összkerékhajtása miatt a Forester, legalább annyira veszélyes a halom beépített lóerő miatt. Az Impreza csúcsmodelljének motorja dolgozik benne, csak a teljesítményt lecsavarták 230 lóerőre. 2,5 literes hengerűrtartalom, surrogó boxermotor, turbóval megspékelve.

Amennyire jól szól az Impreza ebben a felállásban, annyira uncsi a Forester. Nemhogy a motor nem surrog, de a kipufogó is mélyen hallgat. Azért egy fokkal lehetne sportosabb, ha már ilyen tartalék lapul a motortérben.

A tempó halálos, körzete az autópálya. A Cobra 11 után szabadon ez is lehetne a Forester mottója. Egyik Subaru

sem a szerpentinek ördöge, ez végképp nem. Mivel magasabban fekszik az út felett egy átlagos személyautónál, gyorsan kitalálható, hogy jobban is billeg azoknál. Sőt ezzel a lendülettel már a veszélyes kategóriába tartozik a Forester. Aki nem tart be bizonyos játékszabályokat, az bizony könnyen megütheti magát.

A Subaru szimmetrikus négykerék-hajtása 6 másodperc alatt katapultálja a családi autót 100 km/órára, és közben igazi élményeket nyújt. A négy abroncs egyszerre harap bele az aszfaltba, és szinte kirántja alólunk az ülést. Ekkora idő egy átlagos sportautóban kevés lenne, itt mégis nagyon élvezetes.

---

Jó kondi előnyt jelent

Családi autónak hívtam ugyan, de azért van némi bökkenő. Schobert Norbinak és Rubint Rékának biztosan meg sem kottyanna kirúgni a kőkemény kuplungpedált, de nem lehet mindenki fitneszedző a földön. Akkor nem lenne kinek eladni a kazikat, és nem lenne kit tanítani.
 
Állítólag a Foresterbe időközben beleszaladt 37 ezer kilométer is káros hatást fejtett ki a kuplungra, de mi jól

emlékszünk a kevésbé leharcolt változatokra. A kuplung kőkemény, hasonlóval eddig csak egy Porsche versenyautóban találkoztunk. Nem lehetetlen kezelni, de egy kevésbé fitt emberkének egyszerűen megterhelő. Hát még ha dugó van.

A kuplung kézen fogva gyúrhatott a konditeremben a váltókarral, ami szintén jókora erőhatásra hajlandó csak elmozdulni. Ezzel ki is iktatta azt a lehetőséget, hogy szélsebesen kapcsoljunk feljebb egy izmos kigyorsításnál. Kicsit talán el is butult már, mostanában illene még egy hatodik fokozat is. Nincs baj a rugalmassággal, de jól jönne egy kímélő fokozat az autópályára, ha már egyszer oda való.

A kormányzás szöges ellentétben áll a keménységgel, szinte elég rágondolni, és máris kanyarodik. Ez az, amitől kicsit veszélyessé, és részegesen imbolygóssá válik a japán szerkezet. Egy kemény padlógáz esetén először fékezzünk le megfelelően, aztán kezdjünk csak kanyarodni.

Miért szeretjük a Subarut?

Sok versenyző lelkületű utcai autóssal hozott össze a sors, miközben a Foresterrel jártam az utakat. Egy lámpánál

kiderült, hogy rugalmasságban egy Nissan 350Z is lepipálható, egy másiknál egy turbós Seat Leon maradt állva vadul füstölgő abroncsokkal. Persze mindezt kizárólag városban és szigorúan egyenesben. Egy családi autótól ez bőven elég.

Ráadásul a versenytársak közül egyik sem megy ki a földúton a telekre, és egyik sem farol négy kerékkel 30 centis homokban. Nos, ezekért már nagyon lehet szeretni a Subarut.

         

---