Azon töprengtem, vajon emlékeim között szerepel-e emlékezetes Volvo-filmszerep, ahogy a reklám is mondja. Olyan autó, ami mély nyomott hagyott volna bennem, amire a filmet látva nagyon vágyakozni kezdenék. Semmi, ennyi emlékem van legendás Volvo-filmszerepekről.
|
|
Körbekérdeztem ismerőseimet, ők mire emlékeznek. A válasz ugyanaz volt, semmire. Mindenkinek csak az ugrik be, hogy az amerikai filmekben ha volt is Volvo, az kombi volt, amivel az asszony járt, és egyáltalán nem nézett ki jól. Az Angyal autója, a P1800-as csak keveseknek rémlett, inkább James Bond Aston Martin-kollekciója hagyott nyomot az agyban.
És hogyan is kapcsolódik a témához a Volvo C30? Hát úgy, hogy ez az első Volvo, ami emlékezetesre sikerült. Olyanra, amely képes érzelmeket kiváltani az emberekből. Egy emblematikus figura a szürke alsó középkategóriában. Ilyesmi volt annak idején a 480-as Volvo is, bár a két autó között most már csak annyi a közös, hogy mindkettő háromajtós és a maga korának meghatározó eleme.
Azért érdekes ez, mert a C30 jól bevált Volvo-legókból építkezik. Széles vállak, sütőrács a motor előtt, lebegő műszerfal, masszív Volvo kormány és ülés. Mind-mind jól ismert Volvo kellékek. Az egész autó viszont roppant különleges attól, ahogy a fenekét megformálták.
Tény, hogy ettől az autó szerfelett „praktikátlan”. Értem én, hogy városi járműnek készült, de miért jó az, ha már a sarki közértbe sem szaladhatok le két kartonnál több ásványvízért anélkül, hogy a hátsó üléseket előre ne kéne dönteni? Már akinek ez baj.
|
|
Audi A3-at használó ismerősöm például napokat utazik úgy, hogy a csomagtartót meg sem közelíti. Ha igen, akkor is csak squash-cuccait teszi bele, amik bőven ellenének a C30-as hátuljában is. Ha meg az utasszámkérdést feszegetjük (merthogy a C30 hivatalosan csak négyszemélyes), akkor is megdönthetetlen alibi van a kevés helyre: a fiatalos városi autók kettőnél több utast nagyon ritkán visznek. Előbb említett A3-as barátunk sem szállít szívesen négy utast egyszerre.
Ha csak ennyi lenne az egész, nem lenne bajom, de! Először is a csomagtérroló valójában nem roló, hanem egy egyszerű lebernyeg, amit kis kampók segítségével teríthetünk a csomagtartóra. Aztán a másik bajom, hogy a hátsó üléseket borzasztóan nehéz elérni. A bal első ülés motorosan megy előre – várja meg a rosseb, mire oda cammog. Jobb oldalt meg két kar és két mozdulat kell hozzá: először támladöntés előre, aztán üléselőrehúzás alul. Ha sikerült beülni, akkor visszafelé ugyanez. Kicsit macerás ez, olcsóbb háromajtós kisautók ennél praktikusabban működnek. A Volvo rutinja megfogyott.
Zárom a rosszak sorát, innen csupa pozitív vonás jön, élen a 220 lóerős turbómotorral
Borzasztó egyszerű lenne azt írni, hogy azért szeretem, mert 220 lóerős és iszonyatosan megy. Nem, ez csak az érem másik oldala. A T5-ös C30-as elképesztően jó autó. 220 lóereje leírva, kimondva, aszfaltra téve bőven sok. Mivel a 2,5-ös turbómotor úgynevezett alacsonytöltésű, kiegyensúlyozott a teljesítményleadása. Tehát ha kell, hatodikban remegés nélkül prímán cammog 60-nal.
A váltó hosszú áttételezésű, magyarán hatodikban 130-nál el sem éri a 3000-et, de olyan nyomatékos, hogy 1000-es fordulattól simán löki magával a kis Volvót. Ezt városban élvezni a legjobban, mert nem kell gyakran visszaváltani, gyorsítgatni, csak odalépsz, és halad előre. Hosszabb úton sem rossz persze, hogy nem kell folyton a váltókart birizgálni, ha éppen előzhetnékünk támad.
Ilyen kényelmes 220 lóerős autóval még eletemben nem volt dolgom. A futómű is mesterien hangolt, nyeli az úthibákat, finoman pattan a durva erezeteken, de kanyarban úgy fog, mintha oda lenne szögezve és az aszfaltot rántaná magával. A felszereltségi listán láttam csak, hogy a sportfutómű miatt 2 centivel közelebb ül ez a C30-as az aszfalthoz, mégis ilyen kecsesen libbenő sportos járművel régen hozott össze a sors. Merthogy a sportossághoz nem férhet kétség, az biztos.
240 km/órás végsebességre képes, és 6,7 mp alatt van százon. Nem viccel, azt ugye érzik? Félreértett szituációkban könnyen rendet tesz, de ami érdekes, a C30-as minden közlekedő társból a jót hozta ki. Megfordultak, megnéztek, ha nem láttak, hogy ott vagyok, közelmentek, bebámultak, a közvetlenebbek autócserét ajánlottak fel. A C30 tagadhatatlanul népszerű és rokonszenves autó.
220 lóerős jó-jó, de mégis ki ad ki ennyi pénzt ezért az autóért? Ugye mondanom sem kell, hogy az eladások magját az 1,6-os benzinesek teszik ki, amik alig drágábbak a 4,8 milliós alapárnál. Jó néhány elmegy a kisebb 1,6-os és a combosabb 2,0 literes dízelből is, de meglepő módon a D5-ös csúcsdízel is elég népszerű a C30-vásárlóknál. Ajánlanám szívemből a T5-öst, de minek? Az alapár duplájáért kevesen veszik majd, pedig megérné, higgyék el.
