Teszt: Volvo C70 T5

---

Első közös esténken utasaim egyből egyfajta álomautónak titulálták a tűzpiros, kupé-kabrió C70-est. Szőrös

szívű kritikusként kapásból összerándult a szemöldököm, de ezt az akaratlan reakciót tapasztalat híján nem tudtam megmagyarázni. Egy nem tetsző szín önmagában gyenge az érveléshez. Így inkább maradt az önfeledt kabriózás egy kicsit csípős estén.

Persze lehetett volna zárt tetővel is próbálni, de úgy csak egy átlagos, kissé unalmas Volvo kupé lett volna, ami közel sem annyira érdekfeszítő. Másrészről a C70-es kellően szélvédett ahhoz, hogy a szélfogó hálót hátulra beapplikálva, és a fűtést a nyakunkra irányítva nekilóduljunk akár 13 fokban is.

Zárt tetővel kissé érdektelenné válik a C70-es, akárcsak az összes többi keménytetős kabrió. Nincs meg a vászontető romantikus varázsa, sőt ebben az állapotban semmilyen jel nem utal arra, hogy nem egy normál kupéban ülünk. Rendesen kilátunk, egyetlen fémdarab sem rondítja el a plafont, és nem fordulhat elő, hogy a záporban átnedvesedett vászontetőről egy vízcsepp hulljon alá. Ennyi pozitív tulajdonsággal egyetlen puhatetős sem rendelkezik.
 
Ezért annyira bizalomgerjesztő az átlagember számára, ezért élik virágzásukat a kupé-kabriók. Olyanok merik első autónak választani, akik korábban kizárólag másodikként gondoltak kabrióra. Az igazán tehetősek pedig

kiválóan elvannak a lila színű vászon alatt Aston Martinukban.

Topless

Amikor eljön a jó idő, ideje rálépni a fékre indulás előtt, és türelmesen megvárni azt a 30 másodpercet, amíg a tető finoman koreografált mozdulatokkal eltűnik a csomagtérben. Ez egyfajta előjáték, és ha mindezt az utcán csináljuk, biztosak lehetünk benne, hogy néhány járókelő megáll mellettünk, és legalább annyi autós lelassít, mintha egy bombázó riszálná magát a kirakatok előtt.

Nyitott állapotban még vonzóbbá válik a Volvo kabrió, és így már a piros is kifejezetten jól áll neki. Az élet fura fintora, hogy pont a svédek képesek ennyire szép kabriókat gyártani, akiknél az év 250 napján nincs 15 foknál melegebb.

Kicsit olyan, mint a motorozás

Egy jó kabrió közel olyan szabadságérzetet nyújt, mintha motoron ülnénk. A C70-es ugyan nem olyan fürge, de

nyitott állapotban így is jóval gyorsabbnak tűnik, mint kupéként. A csúcsmodell T5-ös 220 lóerővel járul hozzá ehhez az élményhez.

Az öthengeres turbómotor szépen muzsikál, bár nem veti szét az erő. Nem érezni igazán sebesnek, bár a papíron szereplő 7,6 másodperces gyorsulási, és a 240 km/órás végsebesség adat miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznie.

Egy másik autóban talán egy ennél is erősebb motorra vágynánk, de a Volvo olyan visszafogott vezetésre csábít, hogy sokáig azon gondolkoztam, egy dízel talán jobban illene hozzá. Sportos haladásra amúgy sem alkalmas a kissé bután billegő futóművel. A C70-essel csak autópályán jó gyorsan menni.

---

Városi forgalomban nagyobb gázadásra érezni az elsőkerék-hajtás hátrányait, ami egy úthullámmal kombinálva elég részegítő érzés. Lassabb tempónál viszont a komfort szinte tökéletes, nem pattog rossz úton sem, sőt elég merevnek tűnik a karosszéria, ami fontos kritérium egy kabriónál.

Nem kell rohanni, inkább élvezzük a szikrázó napsütést. Visszafogott vagy sem, a nyitott utcai krúzoláshoz azért

szükségeltetik némi önbizalom, mivel nincs olyan ember, aki ne bámulna meg egy piros kabriót.

Nem csak kettőnek
 
A kabriózás öröme csak ritkán adatik meg két személynél többnek egyszerre egy autóban., leszámítva a Barbie-buszt. Ez most egy ilyen alkalom, a C70-es két hátsó ülésén némi kompromisszum árán még felnőttek is elférnek. Viszonylag tágas a lábhely, így nem is ez, hanem inkább az elölről-hátulról támadó szélvihar zavaró. Persze ez csak a nyitott állapotra értendő, főleg a városinál nagyobb tempó felett.

Egy kabriónál kevésbé fontos, de a C70-esben tágas a csomagtér is. Zárt állapotban 404 literes, de kabrióként sem használhatatlan. Bár a nagyobb bőröndökről le kell mondanunk, két-három kisebb sporttáska még így is megfér a fémszerkezet alatt. A behajtogatott tető gombnyomásra felemelhető néhány centit, így könnyebb alatta matatni, ha arra van szükség.

Bejött az olvasóknak

A vezess.hu fórumtalálkozón az oldal legaktívabb felhasználói is kipróbálhatták az autót. A C70-es egyértelműen tetszést aratott köreikben, bár az autónak igen erős konkurenciát állítottunk a BMW 335i kabrióval.

Lóerők számában ugyan nem tudta felvenni a versenyt, de a nagyobb helykínálat, és egyeseknek a kényelmesebb futómű is több pontot ért a sebesség mámorító érzésénél. A hatfokozatú kézi váltót is kifejezetten sokan dicsérték, amivel normálisan kiaknázható a 220 lóerő, ha arra van szükség. 

Kritika érte a Volvót a túlságosan magas menetzaj miatt. Keménytetős vagy sem, tény hogy valamivel nagyobb zajjut az utastérbe, mint egy normál autó esetében. Szerintünk ennek mértéke még nem üti meg a zavaró szintet.

Lehet hogy jobb volna hátsókerék-hajtással, lehet, hogy jobb volna még erősebb motorral, és biztosan jó volna, ha olcsóbb lenne. Akárhogy is van, a C70-es kabrióként nagyon erősre sikerült. Akárcsak az ára.  A legolcsóbb 2,4-es, 140 lóerős változatért is majdnem 10 milliót kérnek, a nálunk járt csúcsmodell 15, 5 milliót kóstált.

---