Teszt: smart fortwo 1,0

---

Mikor a hétfői autóelosztó szeánszon a smartra került a sor, a szerkesztőség tagjai úgy futottak szét jajveszékelve a név hallatán, mint kezdő ördögfiókák a tömjénfüst elől. Én lassú voltam, de nem tagadom, a lelkem mélyén érdekelt a világ egyik legkisebb autója. Sok ellentmondásos hír után gondoltam, legalább kiderítem mi is az igazság vele kapcsolatban. Az egyhetes használat alatt összeállt kép igen változatos lett.

Eleinte utáltam, majd volt egy időszak, amikor kifejezetten tetszett, élveztem vele a városi létet, majd az egész kezdődött elölről. A kialakult összképet végül az elégetett üzemanyag és a megtett kilométerek hányadosa rontotta le.

Fél autó dupla áron

Szinte hihetetlen, de a smartot nagyjából egy évtizeddel ezelőtt mutatták be, és még a korábbi modell formatevét sem mondanám elavultnak. Azonban már itt van belőle a legújabb kivitel is, ami ha lehet, még tágasabb, kényelmesebb és még pofásabb, mint az előd.

Az, hogy miért nem lett belőle annyira kultikus kisautó, mint a Fiat 500-asból, vagy a Pandából, talán az irreálisan magas árnak köszönhető. Az 1,0 literes turbómotoros változat ára kis híján 3,8 millió forinttól indul. Ennyi pénzért már teljes értékű járgányt is vehetünk, igaz, az nem lenne ennyire divatos, feltűnő, mint a kis smart.

A külső jellegzetes forma változatlan maradt, csupán apróbb részleteken venni észre a különbséget. Ha biztosak vagyunk benne, hogy nem figyel minket senki, aki olvasta ezt a cikket, akkor gyorsan üljünk be a kis méregzsákba. Odabent első meglepetésként azt kellett belátnom, hogy 190 centiméteres magasságommal még úgy is be tudom állítani az ülést, hogy ne érjem el kényelmesen a kormányt. Hihetetlen teljesítmény egy ekkora dodzsemtől.

Bent már jobban tetten érhetők az újítások, főként a műszerfal tájékát dolgozták át alaposan. Az anyagminőségbe egészen addig nem tudunk belekötni, amíg el nem indulunk. Utána hátulról furcsa hangok jönnek, néha pedig kifejezetten zörög. Eleinte a hátsó ajtóban megbúvó kötelező felszerelésekre gyanakodtam, de nem onnan jött a zaj.

Indulhat a menet.

A slusszkulcsnak a megszokott helyen nem találunk lyukat, a tervezők ezt a váltóbot mellé álmodták. Nincs rossz helyen, de szokni kell. Indítás után kellemes brummogás hallatszik az ülések mögül, amit egyszer-egyszer a kipufogórendszer hőtágulásának pattogó hangja fest alá.

Lapozás után lenyomunk mindenkit, megetetjük a kicsikét, aztán kis híján telehányjuk a műszerfalat.

---

A robotizált váltó már nem ragadott magával. Intenzív gyorsulásnál érzésre jóval magasabb fordulatszámig kerregteti az ember feneke alatt megbúvó kis háromhengerest, mint amennyinek értelme lenne. Rövid, mindössze 1867 mm-es tengelytávja miatt gyorsításoknál vadul billeg. Startnál felágaskodik, aztán amíg a robotváltó kuplungol, eltöpreng azon, melyik fokozatot is válassza, addig megint normálisan áll. Aztán váltás után ismét felágaskodik. Dugóban araszolva sem sokkal jobb a helyzet, itt is kellő gyakorlat kell ahhoz, hogy a felváltva taposott gáz-fék miatt ne hányjuk tele a reggeli kávéval a csinos piros kárpitot.

Falánk szörnyeteg

Fogyasztása azonban elkeserítő, nem ezt vártam. Nagyjából a teszt teljes időtartamának a kétharmadát tettük meg vele városban autózva, de még így is igen soknak éreztük az általunk mért 9 literes fogyasztást. (Feltételeztük, hogy a mutatónak megfelelően valóban tele volt a smart tankja, mikor elhoztuk.) A Mitsubishitől érkező egyliteres, turbófeltöltős motorra nem lehet sok rossz szavunk, a 84 lóerős háromhengeres fűnyírómotor csodásan viszi a pöttöm fémdobozt. Talán túl jól is.

Szívem szerint kezdő vagy kevés vezetési tapasztalattal bíró hölgyeket – akiknek amúgy minden bizonnyal nagyon tetszene a smart – egyáltalán nem ajánlanám az ezzel a motorral felszerelt kisautót. A túl erős motor a kis szörnyeteg orrát vészesen tolja, néha a kormányt is felülbírálja, és csak megy előre.

Fékpedálját, – amihez hasonlót utoljára Wartburgban, Barkasban láttam – pedig szívem szerint kihajítottam volna belőle. Gondolom a nem létező orr miatt került bele ez a törvénytelen irányban elmozduló berendezés.

Öröm a köbön

Legjobb oldalát parkolás közben mutatta a járgány, hiszen bárhol elfér és mivel az ülések mögött nagyon hamar elfogy az autó, hátranézve akár a hátsó ablakon is kidughattam volna fejemet.  Teljes méretű parkolóhelyen viszont lelkiismeret-furdalást okoz a látványa, mert annyira sok hely marad körülötte.

A gyakori benzinkút-látogatás nem tartozik a legkedveltebb elfoglaltságom közé, de a smarttal ezt is meg kell szokni. 33 literes üzemanyagtankját párszáz kilométerenként kell csurig tölteni, és a tele érzése is csak az első 30 kilométerig tart ki, utána az üzemanyagszint-jelző pálcikái gyors ütemben fogyatkoznak.

Reméljük a jövőben jár majd nálunk smart fortwo dízelmotoros kivitelben is, talán az jobban megfelel a dugóban szenvedéshez. A mostani kis fürge jószágot amúgy is nehéz kihasználni, hiába gyors, mint a villám, a kormánya mögött ülve csak még idegesítőbb a rengeteg agyhalott, félórás reakcióidővel vegetáló többi autós.

---