Összegyűjtötte az Audi a ma létező legdurvább autóit, és Audi Driving Experience programnak álcázva elhozta elénk a Hungaroringre. A gondosan felépített program, a derékszögű fűnövesztés és a szabályba fektetett szeretkezés hazájából, egyenesen Németországból érkezett. A fél milliárd (!!!) forint értékű autópark Audi S8-asokból, S5-ösökből és öt darab R8-asból állt. És tényleg, mindet lehetett vezetni.
Haladjunk csak szépen sorjában
Az elméleti kurzuson minden résztvevő átesik. Elvileg a programok az Audi kiemelt vásárlóinak szánják, de időnként újságírókat is bevonnak a tesztvezetésbe, mivel a fenti autók közelsége még számukra is ritkaság számba megy. A lecke a szokásos: túlkormányozott autónál nem vesszük el a gázt, alul kormányzott autónál, amikor az orra megy ki az ívről, gázelvétellel próbáljuk visszatéríteni az ívre. „Észrevették, hogy ma már a legendásan durva hátsókerék-hajtású Porschék is inkább az első felükkel hagyják el az ívet?” – kérdi az oktató. Azért van ez, mert a mai vezetők bénábbak, mint 20 éve, ráadásul meghalni sem akarnak egy jóleső száguldás kedvéért. A mai vezetők finom, könnyen kezelhető autóra vágynak tele lóerővel.
Élesben az S5-tel
Adott egy autó, aminek értem az értelmét, mert ha van Mercedes CLK és BMW 3-as kupé, akkor miért nincs az Audinak is valami hasonló? Prémiumgyártóként közepes méretű kupé kell a palettára, de a TT formás és tényleg jól is megy, akkor meg minek egy másik? Például azért, mert a TT legerősebb motorja 250 lóerős, az A5 meg valahol itt kezd. Szépen kiegészítik egymást, mint Máté Kriszta és Bárdos András.
Röviden az S5 a legdurvább Audi kupé négy üléssel. A legdurvább szó jelentése nagyon is komoly, pedig a száraz technikai adatok elemzése nagyjából annyira élvezetes, mint egy pornófilm tartalomjegyzéke. „Amanda, a hamvas bőrű 18 éves vidéki lány a nagyvárosban próbál szerencsét, miután anyja meghalt, apja pedig ráállt a drogra. Rokko, a város bikája szívesen veszi szárnyai alá a tinédzserlányt, akit naiv természete hamar kalandos életbe sodor.”
Szóval 354 lóerő, V8-as motor, 5,1 mp-es 100-ra gyorsulás és 18 millió forint – áll az S5-ös típuslapján. Aztán mégis, az egész valahogy nem jön át. V8 felirat ott az ajtón, de a motorhangot alig hallani, csak a kipufogók felöl jönni egy komoly hrrrrr 6000 felett. Ez a hatalmas aszfalt nem engedi át az S5 átütő erejét, hiába futunk fel-alá a Hungaroring 2-es kanyarjától a sikánig. Eszméletlen tempóval gyorsul, de nincs benne semmi gonoszság, érzékenység vagy egyediség. Nem való a ringre, hiába iszonyatosan erős és szép, valahogy az egész olyan mesterkélt. Ha már A5, akkor legyen 3,0 literes dízel 240 lóerővel, a 354 lovasat meg hagyjuk annak, aki diszkóba menet zoknit dugdos a férfiasság pótlására.
Ismerkedni az S5-össel úgy, hogy már látom a másik csapatot, amint az R8-ast kóstolgatja? Ugyan már, hagyjuk ezt az autót a fenébe. Türelmetlenebb egy férfi ennél. Olyan, mint az előjáték, tudom hogy szükség van rá, de jó lenne már túl lenni rajta és rátérni a lényegre. Nem véletlenül sorakoztatták fel azt a tömérdek R8-ast.
Na elnézést, de én átmentem az R8-hoz, ha mást is érdekel jöjjön utánnam a második lapra!
Lassúzás
Szégyen gyalázat, de a Lamborghini motoros S8-as Audi csak átkötő szerepet kapott az S5-R8 program sűrűjében. A kávészünet helyett 450 lóerős autót fékeztünk 120-ről akadályt kerülve állóra. Minden kör után megkaptuk az oktató dicséretét, ami igazából nem is nekem, hanem az autónak szólt. Egyszerűen csak el kell hinni, hogy az autó képes rá, és akkor menni fog. Sajnos a V10-es sportlimuzin ennél több szerepet most nem kapott, de még mindig jobb volt, mint sajtos kiflit majszolni az árnyékban.
Ha az előjáték megvolt…
Jöhet a jól megérdemelt szex. A beltér gondosan felépített, bár tüzetesebb felmérésre alig volt időm. A jól megtervezett MMI (az Audi ájdrájvja) az összes leendő tulajok szerencséjére kimaradt. Helyette könnyen kezelhető gombok és kapcsolók, teljesen hagyományos egységek állítják a szellőzést, növelik a hőmérsékletet, kapcsolják ki az ESP-t. A hifi megközelítését már menüvel nehezítették, ezért nem kerestük a közelebbi kapcsolatot, inkább a passzentos beilleszkedésre koncentráltam.
Zseniális! A V8-as motor beindítás után hangosan felröffen a fülem mögött, agyam és a 420 lóerős szörny között alig 10 centi légrés. Minden gázadás megremegteti egész testem. Ugyanaz a 4,2-es motor, mint az S5-ben, mégis valami egészen más hatást ad ez a szupersportkocsi. A hanghatás olyan erővel veti rám magát, hogy első indulásra fel sem tudom fogni azt a 4,6 másodpercet, amíg 100-ra gyorsítok a boxutcából kifele.
Mint minden borzasztóan erős Audi, ez is az összes kerekén hajt, mi R-tronic nevezetű kézzel is kapcsolható automatát próbáltunk, de 2 millióval olcsóbban van kézi váltó is. Három teljes kört tettünk meg, és néhányszor oda-vissza a célegyenes és a sikán közti fél ringet. Ennyi idő alatt nyilván lehetetlenség teljes értékű végítéletet rebegni, de az érzés könnyen hatol át a legdurvábban ellenálló vezetőn is. Az R8-ast mennyei vezetni. Kézséggel reagál minden parancsomra, ahogy oktatónk a legelején említette, ma olyan autókat akar a nép, amit könnyű vezetni, mégis lelkiismeret-furdalás nélkül tolja orrát bele a 250 km/órás sebességbe. Az R8 pontosan ilyen. A magunkfajta alapvezetők is könnyen élvezhetik vele a gyors együttlétet. Az R8 elhiteti, hogy amit tesz, ahhoz a sofőrnek is köze van, közben mindvégig stabilan, elpusztíthatatlanul tartja magát az úton. És imádom.
Az R8-ban is pontosan az a jó, mint álmaink nőjében: eszméletlen kisugárzása van (értsd: nagy mellek, jó segg, klasszikus homokóra alak), jó vele társaságban megjelenni, mert a vele fellépést garantált elismerést jelent. A szex sem rossz, néhány alkalmat mézédessé tesz. De hosszan tartó együttlét egyikünk számára sem elképzelhető.
