Teszt: Volvo V70 T6 AWD

---

Épp hogy csak elhagyott minket a dízelmotoros V70-es, melegváltásban máris érkezett a T6-os. Ez nem egykibernetikus terminátor típusjelzése, hanem a Volvo luxuskombijának leges-legfelső szintje. Luxus és erődemonstráció a javából. Minden, ami a D5-ösből hiányzott, az itt megvolt, sőt még arra is rátettek egy lapáttal.

A mozgatásról ezúttal nem egy dízel, hanem egy hathengeres, 2,9 literes benzinmotor gondoskodott, jó volvós hagyományhoz hűen egy turbóval szerelve. A végeredmény kemény 285 lóerő, és korán kelő 400 newtonméteres nyomaték. Tisztességes számadatok, összkerékhajtással és állítható futóművel megfejelve.

Utóbbi Comfort, Sport és Advance módjával egyből a kifutott 300 lóerős, nagyon sportos R-szériát jutatta eszünkbe, de ez az autó nem akar olyan lenni. Itt nem a sportosság, hanem a kényelem kapta a legmagasabb prioritást. Az Advance beállítástól nem fordul úgy a V70-es, mint egy gokart, és nem kapunk agyrázkódást, bár jóval érzékenyebben reagál a futómű az apró úthibákra. Némi kompromisszumkészséggel városban is használható ebben az állásban, nem kizárólag autópályán, mint anno a „sportkombiban”.

A T6-os egy olyan autó, amellyel érzésre 90-nel roboghatunk, úgy hogy valójában ennek a duplájával faljuk a kilométereket. És közben teljes nyugalomban és kényelemben henyélünk a szellőztetett bőrülésben az autópálya belső sávjában. A hatsebességes automata szinte észrevétlenül kapcsol, bár a tökéletességhez hiányzik még a gyorsaság egy kis darabkája.

Pazar belső

A kockákkal díszített alumíniumbetét nemcsak igényes, de teljesen egyedi is. Tökéletesen illik a hűvös skandináv belsőhöz, ami sokkal jobban mutat, mint az előző szériákban bármikor. Bár az új D5-ösben kifejezetten imponáló volt, hogy a lebegő középkonzol nem volt teleszórva gombokkal, mint a régi Volvókban, de pár nap után a T6-osét is megszoktuk, és az extráktól hemzsegő autó „hátrányának” tudtuk be ezt a tényt.

Kifejezetten hasznos funkció például a holttérfigyelő rendszer, amely a külső visszapillantókba épített egy-egy kis kamerával tartja szemét a mögöttes forgalmon, és pirosan világít nekünk, ha nem szabad előzni. Egy ekkora monstrumban ez sok balesettől és felesleges kormányrángatástól kíméli meg a vezetőt, de főként az életben maradt motorosok vigadhatnak. 

A belső tán egyetlen igazi gyenge pontja, hogy a hátsó lábtér méretét pont kétszer ekkorának is el tudnánk képzelni, mikor kívülről megpillantjuk a bálna méretű, de mégis arányos karosszériát.

---

A csomagtartó mérete már közel sem ennyire ingerlő, ráadásul elég csak hozzáérni, a nyitás további részét a beépített elektromotor végzi el helyettünk, akárcsak a zárást. 570 literes űrtartalmával nem kicsi, de persze lehetne nagyobb is. De hova lesz a tér egy ekkora autóban, ha a lábhely és a csomagtér is kevéske – merülhet fel jogosan a kérdés? Meglepő, de a válaszok egyáltalán nem kritikusak. Kapásból ketten is a vastag, biztonságot sugárzó, masszív felépítésre fogták a helyhiányt.

Rokonszenvet vált ki
              

A V70-es lehetne maga a szimpátia szó szinonimája, szinte mindenkinek tetszik. Cseppet sem hivalkodó vagy feltűnő, méretei és formája mégis tekintélyt parancsolóak. Érdemeit még a német presztízsmárkák elkötelezett hívei is elismerik, és valami üdítő másságot látnak benne. Más tálalásban, de minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, mint egy kombi BMW, Audi vagy Mercedes. Talán utóbbi kettő keveréke lehetne leginkább, az Audinál kicsit kényelmesebb, de a Mercedesnél kicsit sportosabb.

Van baja

Hiába muzsikál észveszejtően a hifi, és az autó összes többi alkatrésze egymással összhangban, egy gikszer azértmégis akad. A D5-ösnél imádtuk, hogy ezt a nagyságot, fürgeséget és kényelmet elég 8 liternyi gázolajjal is megtámogatni 100 kilométerenként.

Na a T6-osnál ennek legalább a duplájára lesz szükség, és nem csak a városban. Ott inkább a 20 liter áll közelebb a valósághoz, 18 literrel csak tojással a gázpedál alatt sikerült autózni a szeptemberi iskolakezdéstől megnövekedett forgalomban.

Közel 16 liter fogyott vegyes használatban is, úgy, hogy fél távon szinte azonos gázpedálállással közlekedtünk szabályosan az autópályán, majd kicsit, de abszolút ésszerűen előzgettünk vele a 4-es úton, mielőtt beértünk a városba. Hiába az összkerékhajtás, hiába az automata váltó, ez már fájdalmas. Ennyivel egy dupla ekkora, közel kétszer ilyen erős motor is jóllakhatna.

Pirinyó előny     

A V70-es ára túl van azon a határon, ahol már nagyon örülünk, ha egyik autó egymillióval olcsóbb egy másiknál. Ugyan a T6-os kicsivel erősebb, jobban felszerelt, és kedvezőbb vétel, mint német konkurensei, a közel 15 milliós ár már nem mondható baráti vételnek.

Az is baj, hogy ennyiért felénk már nem szeretnek Volvót venni az emberek, bármennyire is szeretnénk rábeszélni őket. V70-esből itthon alig szaladgál az utakon, leginkább csak amerikai filmekben fogjuk viszontlátni, amint középkorú hölgyek szállítják vele boldogan kutyájukat a csomagtérben. Pedig ez a Volvo többre hivatott. Ez üdítően más.  

---