Teszt: Nissan Note 1,5 dCi

---

Kicsi, praktikus, tágas, kis helyen is elfér, csupa ellentétes fogalom jellemzi a Note-ot. Egymással szemben álló tulajdonságok, legtöbbjük mégis pozitív. Pont olyan ellentmondásos helyzet, mint nekem kiutalni a Note-ot, az egyik Almera-utódot. Nekem, aki az Almerát a világ legunalmasabb autójának tartom ( Figyelem: unalmas = rossz!). Bizony előítéletekkel nyitottam.

Szerencsémre az Almerától ez igencsak messze van (nem úgy, mint a Tiida), a gyáriak által emlegetett Muranótól meg még inkább. Ha már muszáj valamihez hasonlítani, akkor ez egy szögletesített Micra, kicsit megnyújtva. Egy pici egyterű valahol a kisautók és a családi méretű alsó közép között.

Azért azt jobb leszögezni, hogy a lámpaburán kívül a Micrára sem hasonlít nagyon a Note. Ez is inkább előny, különben nem lenne ennyire használható autó. A Note nem lányos, és ami a lényeg, egy csöppet sem szűkös.  Helyet, helyet! – kiáltozhattak a japán élmunkások, mikor a forma még csak papíron létezett. És ha egyszer ők a fejükbe vesznek valamit, azt meg is valósítják.

A Note kétség kívül ez egyik legtágasabb utastérrel büszkélkedhet viszonylag apró termete ellenére is. Az első ülés ugyan ebben sem kapott túl nagy mozgásteret, de a helykínálatot nem lehet összehasonlítani a legkisebb Nissanéval. Főleg nem a hátsó sorban, ahol normális, európai méretű felnőttek is képesek túlélni egy utazást, még ha az hosszabb ideig is eltart.

A csomagtér viszonylag szűk, de ugye senki nem gondolta, hogy az is 500 literes? Ha annyi volna, a többi autógyár máris lehúzhatná a redőnyt. Itt még nem tartunk, de lenne mit tanulni az itt alkalmazott okos megoldásokból. Ötletes a dupla fenekű csomagtér, és a tologatható hátsó üléssor is, amivel 400 liter fölé bővül a kínálat. Egyik sem világrengető újdonság, de ezekkel a trükkökkel a hétköznapi felbukkanó helyproblémák 90 százalékát orvosolhatjuk.

Egymásnak adtuk a kilincset

Kicsit eltérően a megszokottól, Note tesztautónkban többen is megfordultunk, mint általában, de azért verekedés nem volt a slusszkulcsért. Utóbbira csak a tesztírás kiosztásánál volt esély, de egyenlőtlen küzdelemben én maradtam alul.

Apropó slusszkulcs. A Note-ban megint kulcsnélküli rendszer volt, ami egyeseknek jókora fejtörést okoz még akkor is, ha már korábban próbáltak ilyet. Tény, hogy túl van biztosítva véletlen indítás ellen, sőt az is, hogy kormányzárállásba is nehezebb berakni.

Néhány nap után viszont már csak a kártya keresgélése okozhat kellemetlen perceket, amit rendszeresen eldugtunk valamelyik zsebünkbe, vagy beesett valahová az ülés alá. Kényelmes megoldás, de ennek is vannak hátrányai. Ha abba a típusba tartozunk, aki indulás után rendszeresen visszamegy megnézni, hogy bezárta-e az ajtót, akkor ez nem nekünk lett kitalálva.

Nem minden fenékig tejföl – részletek  a túloldalon

---

A Note-tal még munkaadónk céges rendezvényére is benéztünk, ahol jókora bátorságról tanúbizonyságot téve, kollégáim rövid időre még próbavezetésre is lehetőséget adtak. Az itt szerzett tapasztalatok meglehetősen vegyesek.

A hölgyek többségének tetszett a Note könnyű kormányzása, de volt aki biciklihez hasonlította, amivel könnyű nagyot taknyolni. A bőséges helykínálatot sokan megdicsérték, a felhajtható első utasülés és a tologatható hátsó pad pedig majdnem extázisba hozott egyeseket. De csak majdnem.

Jó a motor, kopogó váltó   

Az első méterek mindenkinél boldogan teltek, egy ilyen klassz dízelmotorral nincs is ok panaszra. A 86 lóerős 1,5-ös dízelnél nem nagyon kell erősebb, és jobb sem. Alulról is húz, és mozgatja úgy az autót, ami dukál egy efféle járgányhoz.

A magas üléspozíció biztonságot ad a kezdő vezetőknek, ahogyan a kormány mögül látható buborékok is az első fényszórón. Ez a fajta érzet el is kél, mert a Note nem tűnik kifejezetten zömök autónak. A könnyű kormányzás, és a könnyedén, de csúnyán hangosan járó váltókar valahogy nem feltétlenül bizalomgerjesztő.

Ennek ellenére kifejezetten kezes, jó vezetni, és szerencsére futóműve sem idézi a Micráét. Itt nem hallunk olyan borzalmas koppanásokat egy-egy úthibán, viszonylag jól fordul, mindezt közepesen csendesen.  Elég erős ahhoz is, hogy városon kívül is lessen tartani vele a tempót, de az őrületes erőhatások helyett inkább az alacsony fogyasztásnak lehet örülni. Vegyes használatban nálunk 5,6 litert fogyasztatott, de ennél városban sem kell sokkal magasabb értékre számítani.

Ami zavart

A Note egy jól eltalált autó, de azért vannak zavaró részletei. Ilyen például a kifejezetten kopogós műanyagok hada, és a csak magasságában állítható kormány is. Ezektől már jobbat várnánk egy extrástul közel 5 millió forintos autóban. Kitalálták, az ára is zavart. Jó a dízel, de talán az 1,4-es benzines is megteszi, ami közel 1 millióval olcsóbb, igaz a felszereltség kárára is. A szerintem borzalmas színkombinációról pedig egyszerűen ne beszéljünk.

---