Emlékeim között kutakodva, a C30 bevezetésének idején nem vacakoltak sokat a magyarok, a külföldön bevált reklámokat nyomták nálunk is mindenfelé. Az üzenet kb. az volt, hogy „a nagypapák most már mind Volvóval járnak, nesztek tinik, nektek is csináltunk egy vagány autót. Ugye milyen fiatalos? Ugye milyen menő?” Már akkor azon járt az agyam, hogy ez vajon tényleg bejön nálunk is? Ez azért mégiscsak egy Volvo, ergo elképesztően drága lesz.
Ahogy a címben is utaltam rá, ez valóban a legolcsóbb Volvo, ami induló árral számolva 4 700 000 forintot jelent. A nálunk megfordult változat viszont alig tartalmaz némi pluszt, de már a hatmilliót nyaldossa alulról. Ebben az esetben azért azt is mérlegelni kell, hogy az „alap” felszereltség alatt nem azt kell érteni, mint más esetekben, hogy szinte a sebváltó is feláras. Van benne minden, ami az életmentéshez és a kényelemhez elengedhetetlen. Illetve majdnem, a csomagok tárolására szolgáló terület ugyanis minimális és az ötödik utast is otthon kell hagyni.
Kényelem
A C30-nál hivatalosan is kizárták az ötödik utast az autóból. Ezzel személy szerint egyet kell értenem, ugyanis a családi utazásaink bőven bebizonyították számomra, hogy kevés az olyan autó, amiben a hátul ülők is vidámak maradnak az út teljes ideje alatt, ha hárman kell összesimulniuk. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy minek ámítanak minket azzal, hogy ötszemélyes az autó, amikor még egy A4-es Audiban is az üveghez simul a feje a szélén ülőknek. Két ember bőven elég hátra. Már csak az odajutás lehet akadály, pláne ha csak 1-1 ajtó van a kocsi oldalán. Ilyen esetekben a gyártók mindent megtesznek a létező legpraktikusabb üléstámla tologatásért.
A Volvónak ezt a műfajt valószínűleg még picit gyakorolni kell, nekem legalább is volt az ülésekkel időnként nézeteltérésem. Próbálok konkrétumokat leírni, de már negyedszerre fogalmazom újra a mondataimat, hogy minél érthetőbb legyen. A lényeg, hogy az ülés nem mindig ugyanoda gurul vissza, ahol volt. Persze ha végig felhúzva tartjuk a kart, akkor igen, de akkor nehéz tolni, mert nem esik kézre… Ja és a legjobb, az öv keresztbe lóg, újabb akadályt állítva a hátra igyekvőknek. (Na persze ki lehet akasztani, hogy ne tegye ezt, csak arra nem mindenki jön rá.)
Ezektől eltekintve, ha már mindannyian bent vagyunk nincs okunk panaszra, de mi jöhet még?
Belső
Mintha egy S40-es Volvóban ülnék. A műszerfal, a kormány, a váltó, a középkonzol a helykínálat. Igen ez egy S40-es és ez nagyon cool. Gyakorlatilag az első perctől kezdve azt éreztem, hogy óriási előnye van minőségben minden egyéb autóhoz képest. Pedig semmi trükk nincs benne. Semmi sincs agyonbonyolítva és kábé annyira egyszerűen kezelhető, mint egy hatcsatornás színes tévé.
Ha már a csatornáknál tartunk, ebben nem csak hat, hanem egyszerre kilenc csatorna menthető el. Vow! Ami persze nem a színes tévéhez képest előrelépés, hanem az átlagos autórádiókhoz képest is. Na jó, szóval tényleg annyira egyszerű minden, hogy ez az emlékezetes kilenc csatorna szinte high-technek számít. Tárolórekeszekben viszont nincs hiány, praktikus, eldugott helyeket fedezhetünk fel benne.
Biztonság
A Volvókhoz méltóan szerencsére itt sem tették lejjebb a mércét. Már az autó megjelenéséből is az a következtetés vonható le, hogy van benne anyag bőven, ami megóv minket. Az elektronikus életmentő kütyükről nem is beszélve. Leesett a hó, minden megfagyott, ahogy röpködtek a mínuszok, de az első pillanattól kezdve éreztem, hogy az autó nem fog cserbenhagyni. Kézifékkel „szimuláltam” a megcsúszást, miközben a kormányt hirtelen elfordítottam :) és a rendszer egyből tette a dolgát: gázelvétel, meg ami ilyenkor kell, egyszóval mentette az életet.
Ezután pusztán az összehasonlítás kedvéért kikapcsolt menetstabilizálóval is „szimuláltam” párszor az autó hátuljának kitörését. Mindössze a gyors ellenkormányzásnak volt köszönhető, hogy végül nem pördült meg az autó. Ezt többször egymás után kipróbáltam, de az eredmény mindig ugyanaz volt. Hát komolyan mondom jobban el kéne dugni azt a gombot, pláne ilyen cudar időben.
1,6 benzin, 100 ló
Ugyanaz, mint a Focus-ban. Jól megy, messze nem olyan lomha, mint az 1,4-esek, árban is elfogadható. Ha elköteleztük magunkat egy modell mellett, a motor kiválasztása már csak a bukszánkra van bízva. Ha ugyanis takarékos, mégis remek pörgős dízelt szeretnénk, az alapár mellé még tegyünk félre pluszba egymillió forintot. Ennek a biztos tudatában már nem is izgat, hogy stabilan 9 litert fogyaszt az autó, sőt kezdem egyre tisztábban látni a benzinmotor előnyeit: minden gázadásra azonnal reagál, nincs turbólyuk, pörgős, és nem kell hozzá plusz egymillió forint!
Összességében: Egyszerű és nagyszerű, de legolcsóbbként is drága mulatság.
