Anno a Jeep is belátta, hogy terjeszkednie kell. Már szinte minden magára valamit is adó autógyárnak volt szabadidő-autó, vagy hobbiterepjáró a tarsolyában. Pont az ne készítene, aki ért is hozzá? Mindenki új piacot próbál meghódítani, érdekes látni, ahogy egyes gyártók a tömegmodellek után próbálnak magasabb babérokra törni, míg mások a luxusmodellek után ereszkednek le a kisebb pénztárcájú vevőkhöz.
A 40-es évek óta (II. Világháború) tündöklő amerikai Jeep ez utóbbi kategória. Sajnos, mire a tengerentúlról ideért, megugrott az ára. Kb. 3 millió forinttal kerül többe nálunk a vas. Igaz, ott csak benzines van, nálunk pedig a dízel járt.
Ezt a bizonyos dízelt, a VW-tól szerezték be a Jeep-hez, ami az autó egyik legnagyobb pozitívuma. A Jeep történetében az első olyan modell, amivel 7 liter alatti fogyasztás érhető el. És ez ráadásul valóban teljesíthető, persze nem térdig érő hóban, 4×4 üzemmódban, kilinccsel előre és nem a városi forgalomban.
A kedvezőnek mondható fogyasztás és a tömeg mellett viszonylag hamar megjön az ereje, még hatodikban is elég jól húz, ekkora testre is bőven elég ez a 140 lovas motor. Mindössze azt kell megszokni, hogy a kuplung nagyon fent fog. Ha ez megvan, akkor akár versenyautókat megszégyenítő dinamizmussal rajtolhatunk a pirosnál. Kevésbé szimpatikus, hogy a motor berregése nagyon hangos.
Messze esett a fájától?
Már 2002-ben elkészült a Compass vonalait prezentáló első tanulmány, a végeredmény természetesen kevésbé vakmerő, viszont borzasztóan csúnya, legalábbis az eleje. Pontosabban nem is az eleje, hanem a profilja. Mert szemből pofás Jeep, oldalról jó megjelenésű, arányos szabadidő-autó, de ez valahogy nem áll össze egy egésszé. Micsoda szerencse, hogy ez nem igazán érdekel akkor, amikor bent ülök.
Egyvalami viszont igazán boldoggá tett. Már a Chrysler Sebringen is feltűnt, de most, hogy láttam a gyári képeken a Compasst végleg bebizonyosodott számomra, hogy a foncsorozott-műanyag kinézetű felni nem tetszik. Hálát adtam az égnek, hogy télen került hozzánk tesztelésre, így szerencsére kapott egy szebb felnit. Hát igen, az élet apró örömei…
A családi vonásokat tekintve egyébként annyira nem áll csehül. A menetpróbán az derült ki, hogy míg más gyártók a kényelem érdekében mindent feláldoznak, a Compass hű maradt a nevéhez. Ennek ellenére azért egy biztonságos, jól felszerelt városi autó, nagy testtel.
A Jeep Compass könnyen válhat a kerti partik kedvencévé, lapozz!
Belső tér
Kivételesen igényes anyagokat válogattak ehhez a modellhez, ami nemcsak azért meglepő, mert amerikai, hanem mert nem igaz. Azt, hogy egy műanyag „kopogós” vagy nem, nehéz meghatározni, pláne azért, mert ennek a jelzőnek nincs pontos értelmezése, de erre a belsőre biztosan igaz. Olyan dolgokat szoktak felhozni a kevésbé jó minőségű belsőtérrel rendelkező autók védelmében, hogy például könnyű tisztán tartani.
Nos, ezt gyakorlatilag slaggal is tisztíthatjuk, annyira igénytelen, a színe pedig borzalmas. Amikor elindulás után a központi zár behúzza a gombokat, a legócskább egyterűeket megszégyenítő robajjal teszi mindezt.
Viszont, elképesztően jól szól a hifi. Ez „odaát” valószínűleg az egyik legfontosabb szempont az autóknál. Szerencsére a korábbi tesztelőknek nemcsak a legyilkolt kuplungot, hanem egy „afroamerikai kiszámolós” CD-t (RAP) is köszönhettünk, amivel még könnyebb volt átszellemülni amerikásba.
A tökéletes bulihangulat elérésének érdekében az egyébként hatalmas csomagtartóban is biztosítva van a megfelelő hangzás. 4 hangszóró van, de a legfontosabb funkció egyértelműen a lehajtható dupla hangszóró, amit az ajtóba építettek. Irány Woodstock, vagy valami hasonló!
Ha valaki el tud vonatkoztatni attól az érzéstől, hogy „legszívesebben kesztyűben vezetném, nehogy rám rakódjon az a barna műanyag!”, és egész pontosan attól, ahogy ezt az egyébként nem rossz autót összerakták, akkor kapunk egy jól felszerelt, jól fogyasztó, erős, nagy autót 7,7 millió forintért.
A család
