Sokat gondolkoztam, mi késztethetne arra, hogy egy alapmotoros hármas BMW mellett voksoljak, ha ugyanennyiért
egy rakás jól felszerelt, erősebb dízelt is kaphatok. A prémiummárkák belépőmodelljei általában csak árnyékuk jobban felszerelt társaiknak, harmatgyenge motorjaikkal pedig óriási csalódást keltenek a hasonló áron kapható jóval erősebb konkurensekhez képest.
A válasz mégis rémesen egyszerű. Azért venném, mert BMW. Nincs rá jobb magyarázat. Vessenek meg érte, dobáljanak meg kővel, de én jobban érzem magam egy BMW-ben, mint egy Fordban, egy Toyotában, vagy egy Renault-ban. Talán nincs ez így jól, nem is vagyok rá büszke, nem is erre neveltek. A környezet tett ilyenné, az amit láttam és hallottam életem folyamán. Aki számít, akit igazán komolyan vesznek, az legalább egy Mercedesszel vagy BMW-vel jár, csak ez van a fejemben, pedig nagy hülyeség. Az élet mégis ezt igazolja.
Egy ilyen autóval jobb benyomást tehetünk az üzletfelekre, tíz alkalomból tízszer odajön a benzinkutas, és a lányok is
mindjárt mosolygósabbak, ha egy lámpánál épp flörtölni támad kedvem. Ettől fontosnak érzem magam, és ez tagadhatatlanul jólesik, még akkor is, ha jól tudom: az életben egyáltalán nem ezek a fontos dolgok. De ha könnyebben telik így egy nap, miért fosztanám meg magam ezen apró örömöktől?
És az efféle örömszerzésre egy belépőszintű prémiummodell pont megfelel. Mint a BMW 316i. Egy BMW az akkor is BMW marad, ha abban egy gyöngécske, mindössze 122 lóerős, 1,6-os benzinmotor erőlködik. A külső szemlélők nagy része úgysem tud különbséget tenni, a másik részét pedig azzal téveszthetem meg, ha modelljelzés nélkül kérem az autómat. De mi lesz velem?
Gazdálkodj okosan
Az igazság az, hogy az átlag BMW, amiben eddig ültem, legalább 200 lóerős volt, és csak az elektronika állította meg 250-nél. Egy BMW tehát legyen erős, és menjen mint az őrült. Rajtam kívül azt hiszem, az átlagos vásárlók
ugyanezt várják el a márkától. Márpedig ilyen szemlélettel nem lehetek felhőtlenül boldog a 316i-ben, úgyhogy ezen változatni kell. A közel 12 másodperces gyorsulás 100-ra, az alig 200 km/órás végsebesség kiábrándítónak tűnik, de higgyék el, ez csak nézőpont kérdése.
Ha jobban belegondolok könnyedén kibírom, hogy nem állok le a lámpáknál versenyezni a belvárosban, autópályán pedig még sehol sem divat tartósan 180-nál gyorsabban hajtani. Ez pedig az 1,6-ossal is kivitelezhető. Persze mégsem ártana némi plusz motorerő.
Nem csak a látszat számít. Gyengeségekről a következő oldalon
Bilibe lóg a kezem
Épp a 4-es úton tartottam hazafelé, amikor meguntam az előttem tötymörgő Nissan bámulását, és kielőztem. Ekkor ért a meglepetés. Mintha egy szép álomból felébredve bilibe lógna a kezem. Egyből belém hasított a felismerés: ez egy gyenge autó.
Hiába váltottam vissza két fokozatot, nem ment könnyen az előzés, és ez nagyon meglepett. Ez az autó nem erre való, csak képes elhitetni velünk az ellenkezőjét. Észnél kell lenni, mert ha nem vigyázunk a hihetetlenül stabil futómű, a tökéletesen precíz, közvetlen kormányzás abba a tévhitbe kényszeríthet, hogy meg sem kottyan majd holmi előzés. A motor kivételével minden alkatrész ezt sugallja.
Pont ezért szerethető a 316i. Minden kormánymozdulat élvezhető, a vezetési élmény elfeledteti velünk a hiányosságokat. A futóműben fényévnyi tartalékok rejtőznek, annyival kanyarodik, amennyivel akarjuk. Csak előzni ne kelljen.
Legalább keveset eszik?
Nem megy jól, de legalább nem is fogyaszt – gondolhatnánk. Megint mellé. Egy BMW motor tudásához képest elfogadhatóan szokott fogyasztani, de ez a mostani kivétel. Városi használatban nem ment 9,5 liter alá a fogyasztás, pedig nem forgattam, nem kínoztam. Még a váltó fokozatkiosztás is jó, már 60-tól is elbírja a hatodikat, de úgy látszik ez sem segít.
Ahogy szegény automatikus Start/Stop funkció sem, amelyik ha úgy gondolja, néhány másodperc után magától lekapcsolja a motort egy lámpánál állva, üresben, felengedett kuplunggal. A környezet és a pénztárcánk érdekében. Ezt ráadásul nem is idegesítően teszi, most először hagytam bekapcsolva ezt a funkciót.
Ha dönteni kéne
Öt nap használat után, és a témára összpontosító fokozott agyműködés ellenére sem tudom eldönteni, butaság-e egy
hasonló alapmodellt megvásárolni. A 316-osért legalább kemény 7 millió forintot kell kigazdálkodnunk, ami már elég magas szám ahhoz, hogy valami élvezeteset kapjunk. Akinek ez nem kizárólag a motorerőben testesül meg, annak könnyebb dolga lehet a döntésben. Biztonságban, térkínálatban jól, vezethetőségben pedig biztosan jobban teljesít a BMW, mint a konkurensek nagy része.
A másik oldalon viszont ott állnak a takarékos, és jóval erősebb dízelmotorok, amelyek hasonló árért már választhatóak a legtöbb középkategóriás márkához. Tényleg nehéz döntés. Én megértem ha valaki mégis emellett szavaz. Miért is ne, ha ettől boldogabb lesz?
