Hányattatott szegény egyes BMW sorsa! Eleve örök kárhozatra van ítélve, mert a legkisebb BMW. Az sem a legszerencsésebb ómen, hogy a Mercedes nem tudott normális kompakt autót csinálni, miért sikerülne a BMW-nek? Talán azért, mert ők nem bízták a véletlenre: nem egyterűt, hanem hátsókerék-hajtású igazi BMW-t készítettek, csak kisebb méretben. Hát persze!
Ennek ellenére a görcs, béna, kicsi, csoffadt jelzők csak a szebbek közül valók, amiket az autó kapott. Az egyes BMW-nek nem sikerült (még) igazi bömösnek lennie. A képek csalókák, élőben sokkal jobban néz ki, bár még mindig találok olyan szöget, ahonnan én is felszisszenve kapom el a fejem. Pedig beleszerettem, nehezen mondok róla rosszat, 30 ezer km alatt nem maradt rejtett pontja.
Írtunk róla mindenfélét, például kivittük vezetéstechnikai oktatónkhoz, mellé tettük utódját, megnéztük a fogyasztását, szóval igyekeztünk izgalmassá tenni 120d tesztautónk féléves életét. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy fél éven keresztül valódi napi használatú, munkahelyi bejárós, életbeli családi autó feladatot töltött be az autó.
Korábban sem volt egyszerű sorsa. Németországból jött, 22 ezer kilométert tettek bele különféle stílusban, hozzánk BMW Premium Selection, vagyis garanciális használt autóként került, újszagú, kitaposatlan kárpitú, hihetően új autóként, fél évesen.
Autópályára való
Vidékre kitelepült budai dolgozóként naponta 100 km-t teszek meg oda-vissza, ebből jó 70-et autópályán, ami a 120d kedvence. És az enyém is. 170 lóerős Passatoknak és 2,5 literes Audi A6-osoknak szereztem kellemetlen emléket a 120d-vel. Legalább abban a hitben könyvelték el a vereséget, hogy egy 200 lóerő feletti BMW verte el csúnyán őket, mert semmiféle jelzés nem utal a motorra. Pedig a 120d „csak” 163 lóerős, 340 Nm-es nyomatékával vállvetve mégis könnyedén hagyja maga mögött literre mért ellenfeleit.
Még mindig a jó tulajdonságoknál tartunk. A 120d egyszerűen nem talált ellenfelet fogyasztásmérésben sem. Állandó használatban, nyáron sokat klímázva 6,7 liternél nem fogyasztott többet, egy prágai út alatt elég volt neki 5,5 liter is. Az átlag inkább a kettő között, 6,3 liternél volt. Fogyasztástesztünkön is az jött ki, hogy a takarékosságra kihegyezett 118d sem tudott ez alá menni. Az importőrnél is csóválták a fejüket, tesztautónk valami különös széria szülötte lehetett.
Egy hajszál választott el, hogy a BMW 120d-ben találjam meg következő családi autómat. De aztán mégsem
Amikor vártuk az autót, két vágyam volt: ne legyen megint ezüstszürke és ne legyen benne iDrive, persze nem jött be egyik sem. Előbbivel igen, utóbbival úgy ahogy kibékültem. Továbbra is azt vallom, meg lehet oldani az autó kezelését iDrive nélkül is, hát akkor meg minek? Érdekes evolúciót jár be a fejlesztés: kezdetekben minden gombot kiirtottak mellőle, ahogy fejlődik a rendszer, egyre több gyorsgomb kerül mellé. Szurkoljunk, hátha visszatérnek a jól bevált hagyományos gombok.
Amiért úgy-ahogy kibékültem vele, az a navigáció és a 6 lemezes CD-tár, ami az iDrive-on keresztül él. Nincs ráírva, de a 6 lemezen lehetnek MP3-as file-ok is, a hifi megszólaltatja őket, így a fél év alatt nem is kellett lemezt cserélni. Navigációból az egyszerűbb, itt jobbra, ott balra nyilakat rajzolóval kellett beérni, térképet nem tudott, ami nem volt nagy baj, mivel itthon nem igazított útba. Prágában például igen, a magyar térkép hiányát kár lenne a BMW nyakába varrni.
Drága-e?
Egyszer egy ismerősöm azt mondta, ha autóra költi a pénzét, legalább azt szeretné érezni, hogy minden egyes forintnak meg van a helye. A 120d ugyan kevésbé biztonságos befektetés, mint az aranysárkány-részvénycsomag, mégis érezzük, hogy az árcédulára felírt vaskos összegnek van alapja. Újként 9,6 millió lett volna a tesztautó, félévesen már csak 6,8 milliót kértek volna érte 22 ezer km-rel. A teszt végére közel 1 millióval ért még kevesebbet, amiért meg is vettem volna.
Csakhogy ekkor kezdődtek a gondok, de nem az autóval, hanem velem. Az egyes BMW egészen odáig jó volt, amíg ketten, alkalmanként négyen használtuk, rövid távra. Készültünk genfi útra is négy felnőttel, tetőcsomagtartóval kiegészítve, de az autó nem érkezett meg a tavalyi szalonig, ezért inkább egy 325i Touringban leltünk megnyugtató útitársra. Utólag mérlegelve jobb is, a 120d-nek ekkora személyzet komoly falat, mint kibontakozó családapa ma már látom.
Jött a gyerek, és a 120d egyszerre szűkös lett. Kombinált babakocsit kerestünk, esernyőre csukhatót, mózeskosárral és hordozóval kiegészítve, ami kár szépíteni, meghaladta a BMW képességeit. Hiába nincs pótkerék, a csomagtartó ennyi mindennek egyszerűen kicsi! Családi autóként nem jött be, mennie kellett.
A történetnek itt akár vége is lehetne, a közel 50 ezer kilométert futott autó tesztjét nulla hibafeljegyzéssel zártuk le. A napokban viszont kaptunk egy hívást, látták az autót egy debreceni kereskedésben, de megijesztette őket a tesztautó múlt. A helyszűke őket nem érinti, mert gyerek nélküliek és második autónak keresik az egyest, egy Lexus IS250 mellé. A tesztmúlt rémisztő képét sikerült megnyugtatóan eloszlatnom , talán azóta meg is vették az autót. Én pedig keresem tovább az igazit a kicsi és a babakocsi mellé.
