Peugeot 308: 925 km egy tankkal

---

Amíg az autó átvételére vártam, a falon olvasgattam a Peugeot elnök alkalmazottjaihoz intézett szavait: a legfontosabb az ügyfél, hozzá a kiváló minőségen és az emberi viselkedésen keresztül vezet az út. Ez tetszik. Már látjuk a fényt az alagút végén és tudjuk, merre kell menni.

Hiába választották a 307-est a 2002-es Év Autójának, és dicsérték a szaklapok újszerű formájáért, ésszerű kezelhetőségéért – a csapnivaló minőség aláásta a sikert, a 307-es közönségkedvencből a végére kerülendő vétellé vált. Persze a gyártás folyamán változtattak az első szériák bajain, az állandó problémákra lett orvosság, de ebből már nem lett hír.

Tartós teszten az utód

Nem volt különösebb felhajtás, nem mintha számítottam volna rá. Néhány szót váltottunk arról, mennyire nehéz a 307-es kezdeti problémái után elhitetni a nagyérdeművel, hogy a 308-as minőségi fejlesztésére különös gondot fordított a Peugeot. Megegyeztünk abban, hogy majd az idő igazol vagy cáfol, és abban is egyetértettünk, hogy az októberig tartó teszt is segíthet eldönteni, sikerült-e továbblépni. Aztán kezembe vehettem a 308-as kulcsát és papírjait, meg egy rövid útmutatót a legfontosabb újdonságokkal.

Dinamikus övvonal és stílusos részletek – stimmel, V-motívum a motorháztetőn, ami az utastér részletein többször visszatér – ez is rendben, hatalmas csomagtér teljes értékű pótkerékkel – ez ritkaságszámba megy és tényleg szuper, javított biztonság és minőség – ezekről jobb csak papíron tudni. És még valami, amit alig említenek, de rögtön feltűnik az autóban ülve: el vagyok veszve, a tér minden irányban hatalmas!

Ez némiképp csalóka, mert az irgalmatlan tér fele látszólagos, oka a messzire kitolt szélvédő, műszerfal és a pasztell kárpit. Karnyújtásnál messzebb minden, ami nem fontos. Ebből később bajom is lett, mert menet közben, bekötve a kesztyűtartóból semmit nem tudok kivenni. A fontosabb holmikat célszerű a könyöklő alá tenni, szerencsére ott is nagy a hely. Viszont ami teljes mértékben igaz: elöl, hátul nincs panasz a helykínálatra.

Ez a legfontosabb

A Peugeot úgy döntött, nem készít külön sorozatot a környezetvédelemre fogékonyaknak, mert szerintük ezek a modellek pusztán marketingeszköznek jók, ők a becsületes takarékoskodásban hisznek. Ezért csökkentették mindegyik 308-as légellenállását, és ezért kap minden modell 2 deci fogyasztáscsökkentéssel kecsegtető Michelin-gumit.

---

Amikor annyi szó esik – okkal vagy ok nélkül – az autók szén-dioxid-kibocsátásáról, mi mást is választhattunk volna tesztre, mint a 90 lóerős 1,6-os dízelt, ami éppen 119 grammot pufog ki kilométerenként ebből a káros vegyületből. Ez azért fontos, mert némely országokban 120-nál húzzák meg a határt, az alatta teljesítő járművek után adókedvezmények járnak.

Nálunk ilyen még nincs, tán nem is lesz soha, a CO2-kibocsátást nem is érzékeljük hétköznapokon autózva, de legalább tudjuk, hogy teszünk valamit a magunk módján, és cserébe kevesebbet is fogyaszt az autó.

Az első teli tank

Tankolni mindenki utál, ezért üdvözítő, ha minél kevesebbszer kell. A 308-as az első tankkal 925 km-t futott, és még hátra lett volna közel 50, ha hazardírozunk a tank kiürítésével. A fogyasztásmérő 5,7-et mutatott, a valóságos számítás ennél 2 decivel többet hozott ki, ami még így is gyönyörű eredmény. A nagy hatótávolsághoz ez még nem lenne elég, a 60 literes tank pótolja az élvezetet.

Mivel az előző tankoláskor nem voltunk jelen, nem tudhatjuk, valóban teli tankkal kaptuk-e meg az autót, vagy csak azt mutatva, ezért inkább hiszünk a mutatónak, mint saját számításunknak. A következő tankoláskor viszont résen leszünk, akkor már csak a matekban hiszünk.

Folyt. köv.

Két hét telt el a tesztből, de az már látszik, nincs miért nem szeretni a 308-ast. 1,6 literes dízelmotorjával nem lehet gond, Fordoktól Volvókig sokféle modellben bizonyított, futóművét alánk szabták, hatása allűröktől mentes. Alig várjuk, hogy gyűljenek a kilométerek, sokszorozódjanak a tapasztalatok.

---