Kollégáimmal alkalomadtán felelevenítjük az elmúlt időket. Az első Kia, amelyből úgy szálltunk ki, hogy ez meglepően jó autó, néhányunk szerint a Picanto volt, mások a Sorento elsőségéhez ragaszkodnak. Bármi is a helyzet, a mindössze háromcsillagos töréstesztjétől eltekintve az akkori Picanto ma is kedves emlék.
Második felvonás
Tavaly a gyár felfrissítette a nagyvárosi törpét, amely merőben különbözik elődjétől. Az átdolgozás óta a hűtőrács a Carens és a Cee’d maszkjához igazodik, eltérő a lámpa, más a motorházfedél.
Az oldalsó irányjelző felköltözött a tükörházba, átalakult a lökhárító elöl és hátul, ami 4 centivel hosszabbá tette az autót, bárminemű kézzelfogható haszon nélkül. A műszerek narancssárga megvilágítása is Cee’det követi.
Ennyi elég
A Picanto belseje pont eleget tud a városi rohangászáshoz. Nincs benne semmi különösebb truváj, de belekötni sem lehet. Ezért a pénzért az anyagminőséget egyikünk sem pocskondiázta. Látszik, hogy szerény keretekből ugyan, de normális színvonal volt a cél, ami sikerült.
| Szépségápolás csajoknak |
|
A Picantót nagy arányban vásárolják hölgyek, akiknek a brit Kia-importőr szépségmegőrzési tanácsokat ad. |
Egészen váratlan helykínálat fogadott hátra beülve. Olcsó fordulattal azt mondhatnánk, hogy belül nagyobb, mint kívül, bár szigorúan véve ez lehetetlen. A meglepően normális hátsó lábhelyet és a több mint tisztességes fejteret ki nem néztük volna a kis vakarcsból.
A Picanto tudománya nem áll meg a méreteknél. A hátsó üléstámla háromféle állásban rögzíthető. Van kényelmes, de a pakkoknak kevesebb helyet biztosító beállítás, de a háttámla kardot nyelt pozícióban is rögzíthető, ami hajszálnyival több csomag elnyelését teszi lehetővé. A padló alatt egy kiegészítő rejtekmélyedés is található.
Folytatjuk a fogyasztással, ami örömteli, és az árral, ami kevésbé
Pedálozik
Ennyire kicsiny autókban nem akadunk ki a hangos motoron, mert a Picantót sem arra találták ki, hogy a Lada-gyárig ücsörögjünk benne. Ha nyüstöljük a motort, akkor a hangja is megjön, de legalább van mit aláfesteni a zajjal.
Főként középes fordulaton villog a választható két motor erősebbikje. 64 lóerő nem a világ, de a Kia gyorsan erőre kap, szépen szalad és még autópályán is bírja a tempót. Ha a biztató kezdésen nekibuzdulnánk, kihúzatáskor csalódás ér: legfelül a motor inkább szenved, semmint felszabadultan tolná alánk az erőt.
A Sport-kivitel dögös külseje, a menő fekete fényezés bennünket is felvillanyozott. A Picantóval vagányan haladtunk, van benne valami üdítően fiatalos, sok benne az élet és kifejezetten szerethető autó.
Jól fogyaszt, sokba kerül
A négy apró henger kevéske benzinnel beérte. Amikor az utak fele Budapesten kívülre esett, csupán 5,8 litert kellett tankolnunk száz kilométeren, a teljes tesztfogyasztás a hajtós fővárosi üzemben 7,0 literre jött ki némi osztás-szorzás után. Egyik sem szenzációs, de kedvező érték, ezért sem kapható belőle mifelénk az 1,1 literes, háromhengeres turbódízel.
Magyarországon az összes városi mininek az a baja, hogy az igazi kisautók (például a Swift, a Corsa, a 207, a Yaris) árban sokkal közelebb vannak hozzájuk, mint méretben. Magyarán alig többért méretesebb, gyakran kényelmesebb, jobban felszerelt és biztonságosabb autót is kapni. 2 939 000 forintért a Picantóval ugyanez a helyzet, hiába a számos extra, az ára húzós.
