Miféle vonzó programot lehet kerekíteni haszonjármű-teszteléshez? Belvárosi költöztetést, vasércszállítást, vagy éppen újságterítést, fémgyűjtést írni egy meghívóra, elég nagy butaság lenne. Ha viszont – később rendeltetésszerűen használandó – kerékpárokkal kell saját kezűleg megtölteni a kisteherautókat, várhatóan máris nagyobb lesz az érdeklődés. Így is lett.
Bepakolás
Reggel az Opel parkolójában a cég teljes kisáruszállító-flottája várta, hogy számtalan bérelt egyen kerékpárral tömjük meg a gyomrukat. Akadtak olyanok, – mint például a Vivaro és a Movano – amelyekbe több tucat is belefért, a kisebbekben – Combo, Astra Van, Corsa Van – pedig spéci biciklistartók várták, hogy megbízhatóan, stabilan rögzítsék terhüket.
Varációk
Karos emelőként működő – amúgy borzalmasan instabilnak és magasnak látszó – bicajtartót – amely akár szerelőállványként is használható – már láttunk más márkánál is, de a Combóba hátra beépíthető rögzítő szerkezet újnak tűnt. Utóbbinak nagy előnye, hogy nem rontja a légellenállást a tetőre installált kerékpár, és a kétkerekűt sem kell annyira félteni a tolvaj gazemberektől, ha az autót rövid ideig magára kell hagyni.
Kár, hogy elsősorban a haszonjárművekre hegyezték ki a rendezvényt, mert a Corsához rendelhető rafinált megoldású, mindig kéznél lévő biciklistartó is megállta volna a helyét a mezőnyben.
Kicsi és nagy?
Vezetés szempontjából a legfurcsábbak a bebádogozott hátsójú, kétszemélyessé alakított személyautók voltak. Elöl teljes személyautós kényelem – nem is lehetne másként, hiszen félig hétköznapi autók ezek – míg hátul a rács mögött bedeszkázott ablakok, és kongó raktér következik.
Mindez közös légtérben, ami megrázó akusztikai élményt nyújt, télen meg a légtér befűtése is macerás. Ezzel szemben a nagyobb tehergépek – amelyekben már elkülönül a vezető a csomagoktól, ott már nagyobb csendben utazhat a jó munkásember, bár a kisautós előnyöknek – könnyű parkolás – lőttek.
Feketeleves
A boldog pakolgatás, komikus biciklisruhába átvedlés és a tesztvezetés után jött a feketeleves. A napjaikat nem ritkán több száz lóerős gépek hajtásával töltő embereknek mindössze a saját, fél lóerőnél is kevesebb teljesítményükkel kellett beérni.
Így a kanyargós vértesi úton szó sem esett ideális ívről, elkaparó hátsókerékről, driftről és még a harmincas álomtempót is csak a saját fekvőbringájával érkező kolléga tudta huzamosabb ideig átlépni. Persze másról sem esett túl sok szó, mert a nagy átlag az összes testnyílását légcserére használta fel. De láttunk az erdei úton kényelmesen, de zajosan gördülő rollerest is.
