ecoFlex
Vizsgáltam kívülről-belülről, alulról és felülről, nem esett le, hogy mi a csudát jelent az ecoFlex matrica az 1,3-as dízel Meriva hátulján. A válasz ott bujkál az árlistában, aztán a hivatalos megerősítés is érkezett: nem jelent semmit.
Családi autóként még van létjogosultsága a Merivának
Kereken nulla forintért kérhető a legtakarékosabb Merivához az ecoFlex csomag, ami mindössze egy jelvényt, egy sebességváltógombot és egy takarékos autózásra ösztönző fordulatszámmérőt jelent. Ja, és még a motorjelölést is leveszik. Egyéb fizikai átalakítások utána kutatva nem érdemes a földre hasalni.
Vége van
A Meriva kívülről sosem volt egy formabontó automobil, mostanra már kicsit ódivatúnak is tűnik egyszerű téglaformájával. Szerencse, hogy nem kell már sokat várni, jövő ilyenkor már itt lesz a szép új Meriva. Sportosabb lesz, szebb és szimpatikusabb, valami olyan, mint a Vectra és az Insignia esetében történt nemrégiben.
A motorok egy része viszont biztosan marad, így az extrém takarékos és környezetbarát,1,3-as dízel is. Ennek legnagyobb előnye, az alacsony károsanyag-kibocsátás, és az ezzel együtt járó takarékos üzem, mindennapi használtra viszont nem szeretnénk feltétlenül ilyet magunknak.
A nem túl méretes 75 lóerős Meriva meglehetősen gyengének tűnik az elviekben nyomatékos dízelmotor ellenére is. Nem lehet vele egy jóízűt gyorsítani, nehezen lehet vele előzni országúton, az autópálya-tempót pedig már nem
szereti. Ekkor a fordulatszámmérő már kiesik a zöldmezős tartományból és elkezd hiányozni a hatodik fokozat is.
A 157 km/órás végsebesség manapság elég mulatságos, de bő 17,8 másodperc kell százig is, ettől szintén nem indul be a fantáziánk. A futómű pont ehhez a kényelmes tempóhoz van hangolva, bár ehhez sem tökéletes. Érezhető oldaldőlést tudunk vele produkálni, ha túlságosan kergetjük, sőt kicsit pattogós is rossz úton, ami még lassabb tempóra ösztökéli a vezetőt.
Csupa pozitív tulajdonság következik a túlodalon
Variálható
A Meriva értékeit mindig a belső térben kellett keresni, és ott viszonylag könnyen rá is akadunk, ha hátul nézelődünk. A hátsó pad jó pár pozitúrát ismer, ami kifejezetten kellemes élmény lehet a rajta utazóknak. A kényelmetlen középső púp miatt három embernek nem, kettőnek viszont annál inkább kényelmes lehet a Meriva.
Nemcsak hogy tologatható az üléspad, és ezzel növelhető az amúgy közepes méretű lábtér, de a két szélső hely befelé is elcsúsztatható a középső pukli feláldozása révén. Ezenkívül a Meriva ismer minden olyan trükköt, ami a nagy egyterűekre jellemző, így akár teljesen síkba is döntető a csomagtér. Az alaphelyzetben 360 literes csomagtér így 1410 literig bővíthető.
A komfortérzet növelésére találták ki a hátsó utasoknak szóló audiorendszert is, ahová két külön fülhallgató dugható be, hogy a hangszórókból kornyikáló művészektől eltérő alkotásokat is hallgathassunk.
Jó is, meg nem is
Ha konszolidált családfőként beérjük a 75 lóerős dízellel, akkor nem csak a környezetet, de a saját pénztárcánkat is jobban kíméljük majd az átlagosnál. A Meriva az 1,3-as dízelmotorral gyakorlatilag semmilyen körülmények között nem fogyaszt többet 7 liternél, de ettől jóval kevesebbel is beérheti. Országúton 5 liter alatti érték is reális, vegyesben pedig kicsivel felette is megállhat, ha nem tapossuk ész nélkül a gázpedált.
A harmatos motorteljesítményt kompenzálja valamennyire a magas üléspozíció, amivel kicsit messzebbre látni és könnyebb egy előzésbe belefogni. A durung A-oszlop viszont még mindig zavarja a kilátást, nem árt vigyázni a kanyarodáskor hirtelen előbukkanó gyalogosakra.
Nem vagyunk szerelmesek a Meriva formájába, vannak már szebb és modernebb konkurensek is, de ha megfizethető családi autót szeretnénk, akkor az Opel kicsi egyterűjének még mindig van létjogosultsága.
