Telnek-múlnak a hónapok és máris 20 000 kilométert tettünk bele a 308-as Peugeot-ba. Ám sokáig nem mentünk vele annyit Budapesten, hogy rendesen megmérhessük a városi fogyasztását, mert a 900-1000 kilométerenként esedékes tankolásokban mindig volt valamilyen hosszabb táv is.
Sűrű a belváros
Az elmúlt hetekben azonban rengeteget jártam vele Budapesten, mert szerelmemmel, Eszterrel nemrég összeházasodtunk, és az esküvői előkészületeket autó nélkül lehetetlen megoldani. Sokszor reggeltől estig futott a bordó Peugeot a fővárosban a különböző szereplők között, a táplálkozást intéző szakitól a varrónőig, a videóstól a fodrászig, a fotóstól a buli helyszínéig.
Mivel a szövetboltok és az esküvőiruha-szalonok a túlzsúfolt belvárosban koncentrálódnak, állandó harcban álltunk a parkolóhelyekért. A 308-cal egyrészt nehéz parkolni, ugyanakkor mégis flottul beterelhető az elsőre túl kicsinek tűnő helyekre is, bármilyen ellentmondó is ez.
Pesten is ritkán tankolunk
Az autó ugyanis áttekinthetetlen: vaskos a leghátsó tetőoszlop és az orrát ennek sem látni, ahogy a többi modern autóét sem. Mivel nagyobbnak tűnik a ténylegesnél, a 308-ast végül profin be lehet passzírozni a kocsinál alig nagyobb helyekre. Amikor érzésre már koppan a lökhárító, akkor még messze nem bántjuk a másik autó fényezését. A fordulókör azonban lehetne kisebb.
Három tankolás és összesen 1994 kilométer után nekiálltam kiszámolni a fogyasztást. Ezen a távon 6,5 liter jött ki átlagként, Budán végig kaptatókon fel-le hullámvasutazva, Pesten pedig gazdagon szenvedve a belvárosi dugókban. Az eredmény mindennek fényében nem rossz, a 60 literes tankot Budapesten is ritkán kell utántölteni.
Városi fogyasztás: sok függ attól, merre járunk
A jobban ráérők ebből egy fél litert le tudnak faragni, aki pedig nem a sűrűjében furikázik egész nap, hanem enyhe forgalomban gurul a külvárosban, az még lejjebb mehet. A teljes tesztet nézve a takarékos HDi nálunk 4,2 és 7 liter között fogyasztott, előbbi ráérős országúti, utóbbi hajtós autópályás utakkal jött össze.
Lapozás után arról lesz szó, volt-e valamilyen baja a francia autónak
Nekem az a fejlövésem, hogy egy autóba elsősorban országúton kell a jó nyomaték és a nagy teljesítmény a biztonságos előzésekhez, a városi 50-80-hoz elég egy gyenge alapmotor is. Ha a kocsi egyszer belendült, akkor autópályán is ki lehet bírni egy belépőmodellben.
Newtonméter bőségesen
Ennek ellenére városban is jó érzés, hogy a motor 215 Nm-t ad le, ami jól meglódítja a kasztnit. Ha valaki nem enged be, elég odalépni és máris kettővel előtte vagyunk egy másik résben. Hídra felhajtva pikk-pakk be tudunk sorolni, mert a turbós dízelmotor 1500 körüli fordulattól él, 1800 és 3000 között jó erős és nem zajos.
A benzinesnek is van előnye
Néhány hete már hangról megismerem mászkálás közben ezt az 1,6-os turbódízelt, lehet akár Focusban, Berlingóban vagy más autóban. Egész jellegzetes a zaja, amit a visszhangos garázslejárón könnyű memorizálni, ahányszor a belépőkártyánkkal nyitjuk a sorompót.
A motor a dízelekhez képest a mostani hidegebb reggeleken is puhán indul be és finoman működik, de nemrég egy 120 lóerős benzines 308-ban az első élményem az volt, hogy annak alapjáraton észrevehetetlen a motorja. Kulturáltságban a jó benzinesek utcahosszal vezetnek, hiába fejlődtek nagyot az öngyulladósok.
Baja? Semmi
Nemsokára elvisszük a 308-ast a 20 000 kilométerenként esedékes olajcserére. A szervizben nem lesz mit mondanunk, mert az ablakmosó utántöltésén kívül csak tankolni kellett a Peugeot-ba. Esetleg megdicsérjük a színkombinációt, mert a bordó metálfényezés a világos belső térrel igazán jól néz ki.
Annyira semmi említésre méltó nem történt, hogy az egyetlen dolgunk a kuplungpedál elfordult gumiborításának megigazítása volt, ami kézmosással együtt nettó 37 másodpercig tartott. A Peugeot 308 eddig pont úgy működik, ahogy az egy modern családi autótól elvárható.
