Izgalmasabb, csinosabb
Az új Jazz jóval fickósabb, lendületesebb megjelenésű autó, mint a kicsit álmoskás régi. Külsejének javára vált, hogy a ferdehátú Civicet is jegyző tervezőcsapat dolgozott rajta. Lekerekített élei, legömbölyített sarkai hasábszerűen célszerű haszonjárműből dinamikus golyóvá változtatják az elődjénél semmivel sem kevésbé praktikus Jazzt.
| Miért nem volt úgy jó? |
 A csomagtér továbbra is nagy, de a tulajok jobban szerették az előd rolós kalaptartóját Illetve egy apróság mégis van, amiben az előd jobb volt. Az új modell kalaptartója egy szokványos, a hátsó ajtóhoz zsinórokkal rögzített, nyitáskor felhúzódó kemény lap. Milyen könnyű megszokni a jót: a világ szinte összes többi autóján elfogadott megoldást az előző Jazz praktikus, felcsévélhető rolója után utálkozva emlegetik szaklapok, tulajok egyaránt. |
A formai megújulás az utastérben is igen látványos. Az új Jazz beltere sokat merít a Need for Speed számítógépes játéksorozat világából. A Civic sportos, lyuggatott lemezzel, fémhatású betéttel feldobott kormánya jól mutat a vörös kijelzős, ívbe rendezett körműszerek előtt. A középkonzol is nagyon látványos az integrált rádióval, a digitális klíma három kis körbe csoportosított kezelőegységeivel.
Zseniális, mint a régi
A Honda az új Jazz-zel látványosan demonstrálja: a hatásos, izgalmas berendezés nem szükségszerűen jelent kompromisszumot komfort és praktikum terén. Sokkal nagyobb autókban is gyakran szorongunk jobban, mint a Jazzben. A bal térd kényelmesen elfér az ügyesen formázott ajtókárpit mellett, a jobb nem feszül neki a középkonzol alsó nyúlványának – ugyanis ilyen egyáltalán nincs az autóban.
Egyszerű, a műszerfal formájába szervesen illeszkedő üregek várják az üdítősflakonokat, a dupla kesztyűtartó lazán nyeli el az úti vicik-vacakokat. Elsőre kicsit bután néz ki a szabadon lengő USB-kábel a váltókar előtt, de aki reccsentett már meg vigyázatlanul merev aljzatba dugott pendrive-ot autóban, értékelni fogja a hajlékony kapcsolatot zenetár és autó között.
A helykínálat elöl-hátul megfelelő. Pont, mint eddig volt – csak könnyebb beszállni. Az autók immár rettentő szélesre, csaknem derékszögig nyílnak. Bár az új Jazz pár centivel hosszabb, szélesebb a réginél, beltere nem érződik nagyobbnak. A kis Honda nem hízta ki kategóriáját; kívül nagy-belül szűk felpuffasztott kiskocsi helyett megmaradt meglepően tágas városi autónak.
Lassan csendes, gyorsan zajos
Alapjáraton semmi hangja nincs, úgy százig se sokkal több, viszont fölötte jön a szélzaj, a motorzaj, a gördülés zaja. Érezhetően nem autópályára tervezett autó a Jazz – viszont az elődmodellnél így is csendesebb nagy sebességnél.
Ennél a nagy sebességnél már a motor se túl virgonc. Városban bőven elég az 1,4 literesnek csak erős túlzással nevezhető (1339 köbcenti a lökettérfogat) százlovas, de alighanem több parti römit is le lehet játszani a hátsó ülésen, mire mondjuk München határát elhagyva a sztrádán eléri a kocsi a 182 km/h elvi végsebességet.
Ha nem is erős, nagyon kellemesen vezethető autó a Jazz. Futóműve pontos, még épp elég komfortos, de még nem túl puha; gyors kanyarokban is csak durva vezetői hiba miatt lehet szükség a menetstabilizálóra. Kormányműve kellően direkt, de nem ideges. Fékjei sem zavaróan hirtelenek, a váltó pedig, akár az elődben, maga a világ nyolcadik csodája. Hihetetlenül könnyen, egyszersmind hihetetlenül pontosan kapcsolható; senki el nem képzelheti, milyen a tökéletes mechanikus váltó, amíg a Jazzét ki nem próbálja.
Valamit valamiért
Automata klíma, mindentjátszó rádió, finom kárpitok, menetstabilizáló, négy villanyablak, számos gomb a bőrrel bevont kormány küllőin. Áhá, mondom, hát már megint a fullextrás változatot kapja a sajtó, nehogy véletlenül meglássák az újságírók, mi is a valóság. Aztán magam elé húzom az árlistát, és mit látok? Ez bizony nem az Exclusive jelzésű mindenvivő, csak egy félmezei, közepesen kistafírozott Elegance. Listaára 3,6 millió forint.
| Versenytársak |
|
Ha majd’ négymilliót, vagy akár még többet szánunk praktikus, családi célokra alkalmas kisautóra, a mégoly zseniális Jazz-zel szemben is találunk alternatívát. Ott van például az új Clio. Elvileg kisautó, gyakorlatilag egy tágas majdnem-kompakt, kellemes, nyugodt, már-már konzervatív formavilág. Remek 1,2 literes turbómotorral még a Monaco2 jelzésű limitált széria is kijön 3,5 millióból, kicsit drágábban pedig a kombit is hazavihetjük. Ha pedig a méret a lényeg, egy jól felszerelt Jazz árából akár egy jól felszerelt Opel Meriva is kijön: 3,9 millió forint az 1,6-os, 90 lovas benzines Cosmo. No persze egyikük sem japán. |
Az Exclusive napfénytetővel, tempomattal, fűthető ülésekkel, esőérzékelős ablaktörlőkkel 4,2 millió, automata váltóval 4,5 millió forintba kerülne. Ez a legdrágább Jazz, árából már egy 1,6-os, négyajtós Civic is bőven kijönne.
Aki nem akar annyit költeni egy Jazzre, amennyiért egy kategóriával feljebb is kaphat autót, a Trend Plus jelzésű alapmodellel is boldog lehet. Persze csak ha beéri az 1,2 literes, 90 lovas alapmotorral. Pár hangszóróval kevesebb szól benne, klímája nem automata, menetstabilizálója sincs, műanyag a kormány, a váltógomb bevonata, sőt, mi fájdalom, tükrei se hajthatók be motorral – viszont 3,3 millió forintért hazagurítható.
| Új seprűért adnád-e a régit? |
|
Az első Jazz egyszerű vonalaival, vidám formájával, könnyű kezelhetőségével, megbízhatóságával, tágasságával, takarékosságával és elképesztően praktikus térkihasználásával maga a kis magyar családok megtestesült álma. Megkérdeztünk egy második gyermekét váró Jazz-kedvelő családot, tetszik-e nekik a második generációs modell, és ami még fontosabb: jobban tetszik-e nekik, mint az eddig csaknem tökéletesnek gondolt első? Apuka természetesen azonnal felfedezte az erősebb motor örömeit. A sok hely, a laza mozdulat, ahogy könnyedén bedobja a full-size karácsonyfát a lehajtott ülésekre, a házfelújításhoz szükséges anyagok szállítási költségének megspórolása, a csekély fogyasztás is jó dolog, de a férfiembernek mégis a lóerők a legfontosabbak. Péter elégedetten bólogatva közölte az országúti próbán: ez bizony ugrik, húz, érezhetően sokkal izmosabb nem csak a régi 1,2-esnél, de az eddigi 1,4-esnél is. Szebben szól a rádió, praktikusabb az automata klíma. Anyuka a nagyobb belteret és a finomabb anyagokat méltatta elsősorban. Rácsodálkozott a csaknem derékszögig nyíló ajtókra: nahát, hogy így mennyivel könnyebb bekötni a gyereket a biztonsági ülésbe! És persze, hogy kiszúrta az egyetlen dolgot, amely az új Jazzben rosszabb, mint a régiben volt: a merev, nehézkesen kezelhető kalaptartót. Az utastér és csomagtartó méretére nem csodálkoztak rá; azt mondták, nem nagyobb az autó, mint volt. Igazuk van. Négy centivel hosszabb, kettővel szélesebb, a csomagtér tizenpár literrel nagyobb – észrevehetetlen különbségek ezek csupán. A Jazz eddig is nagy volt, most is nagy belül- |
| Mellette – Ellene | |
|---|---|
|
|
